A virtuális szociális háló

Amellett, hogy vezetőnk a lényegesnél több megkérdőjelezhető hibát követ el (többek között, hogy erősen keveri az MLSZ elnöki munkakörét a minielnökségi teendőkkel), az a legégbekiáltóbb, hogy hagyta az embereket abba a tévhitben, miszerint a jóságos állam bácsi majd megmenti őket saját maguktól. Nem lehet ez annyira nehéz, szocializmus alatt a párt akkora szociális acélsodrony-hálót feszített, hogy csak a félhülye esett mellé. Közhelyes példa: a kétkezi melós családokban is roskadozott a spájz a Vénusz étolajtól, a több csomagnyi kockacukortól meg a többkilónyi liszttől, amit a nagymama egyedül nem is bírt elpiskótázni. Feleslegessé vált gondolkozni és olyan hívságoknak hódolni, mint az elővigyázatosság. Bár, ennek a tespedt kényelemnek ára volt, amit a nemzetköziesedés felszínre is hozott. Ez a jólléti – és tagadhatatlanul egy szocialista állam mintájára hajazó – állam ma már nem tartható fenn. Ez vitán felül áll. Lehet orrvérzésig hitelt felvenni, mert ha durvul a helyzet lesz mentőcsomag, meg mentőcsomag újratöltve, meg kártalanítás. Ha lett volna hitelem, mialatt a svájci frank elszállt, minden alkalommal köptem volna egyet, ha meghallom valahol, hogy „svájci”. Mit képzelnek azok ott? Összelapátolnak egy hegyomlásnyi pénz, oszt élnek, mint Marci Hevesen? Nem gondolnak a jó magyar, noch dazu dolgos emberre? Nem gondolnak a világ közepére, azok ott a periférián? Majd megtudják a léha svájciak, hogy ki a magyarok Istene! No aztán a két-háromszoros nyereség reményében milliókat toltak a fentiekben aposztrofált jó magyarok a Quaestorba, Marcsika Kft-jébe. Ez a megtakarítási forma kártékonyabb, mint a lisztes-cukros csomagok a szoci gardróbban. Oszt, amikor bebukták a befektetésnek (értsd: hazárdjátéknak) titulált összeget azonnali kártalanítást követeltek. Ennyi erővel bárkit lehetne kártalanítani a hetente bukott lottó ötös miatt is. A Quaestor és a Kun-Mediátor esetében a PSZÁF robotpilóta-üzemmódban volt. Nyilván azért sikerült csalniuk.

Szerző