Elhúzódik a kormányválság - veszélyes patthelyzet

Kétségbeesett igyekezettel közvetít a brit és az ír kormány az észak-ír politikai erők között, hogy sikerüljön megmenteni a protestáns-katolikus hatalommegosztáson alapuló, törékeny tartományi kormányzatot. Két nyári gyilkosság nyomán múlt héten kormányválság robbant ki, s világossá vált, a felszín alatt a régi ellenségeskedés tovább él Észak-Írországban.

Hetekig eltarthatnak a tárgyalások London, Dublin és az észak-ír politikai pártok képviselői között. Nem elképzelhetetlen, hogy a jelenlegi koalíciót nem lehet fenntartani, s végül előrehozott választásokat kell kiírni Észak-Írországban. Mivel a jelenlegi status quo alapját képező, 1998-as húsvéti békemegállapodást annak idején Bill Clinton amerikai elnök közreműködésével hozták össze, még az is felvetődött, hogy az Obama-kormányzatot kellene bevonni a válsághelyzet rendezésére.

Theresa Villiers, az észak-ír ügyek illetékese a brit kormányban mindenesetre jelezte, hogy London egyelőre nem akarja visszavenni a hatalmat a belfasti helyi kormányzattól, de ha nem sikerül áthidalni az ellentéteket, akár erre is sor kerülhet. Villiers és az ír külügyminiszter, Charlie Flanagan minden érintett féllel tárgyalni fog a válság megoldása érdekében az elkövetkező hetekben.

Peter Robinson észak-ír első miniszter múlt héten nyújtotta be lemondását, az általa vezetett Demokratikus Unionista Párt (DUP) öt minisztere közül négy szintén lemondott, ügyvezetőként a pénzügyi tárcavezető, Arlene Foster viszi az ügyeket. A vezető unionista párt így ki is lépett, meg benn is maradt a kabinetben, fenntartva a lehetőséget a megegyezésre és az elvileg ötpárti koalíció továbbvitelére. A legutóbbi, 2011-es Stormont-választás óta a DUP-nek öt, a Sinn Feinnek négy minisztere van a helyi kormányzatban, három kisebb párt képviselteti még magát, s több tárca betöltetlen.

A DUP-t egykor Ian Paisley protestáns tiszteletes alapította, Robinson 2010-ben vette át a párt vezetését, Paisley tavaly szeptemberben hunyt el. Theresa Villiers hétfőn Belfastban mind az öt párt képviselőivel külön-külön tárgyalt, köztük Martin McGuinnes miniszterelnök-helyettessel, aki a katolikus köztársaságpárti Sinn Fein képviseletében a helyi kormányzat második embere. McGuinnes vetette fel az előrehozott voksolás szükségességét, amit egyébként már Robinson is pedzegetett. Ötpárti kerekasztal-tárgyalásokról egyelőre egyik tömörülés sem akart hallani.

A politikai válság két nyári politikai gyilkosságra vezethető vissza. Augusztus 12-én megölték az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) egyik volt tagját, Kevin McGuigant. Az észak-ír rendőrfőnök, George Hamilton pedig kijelentette, a gyilkosságot volt vagy jelenlegi IRA-tagok követték el, méghozzá azért, hogy megbosszulják Gerard ’Jock’ Davison megölését. A Sinn Fein tagadta, hogy az IRA-nak köze lett volna a gyilkossághoz, s McGuigan húzta meg a ravaszt. (Davison állítólag a Provisional IRA egyik parancsnoka volt, s éppen május 5-én, a köztársaságiak mártírja, az 1981-ben 66 napig éhségsztrájkolt Bobby Sands halálának évfordulóján lőtték le.)

A rendőrség a kilenc gyermekes McGuigan halálát követően 16 embert tartóztatott le, de a helyi média szerint az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy őrizetbe vették az egykor az IRA politikai szárnyának tekintett, időközben elfogadott politikai párttá, a második legnagyobb észak-ír politikai erővé lett Sinn Fein egyik helyi vezetőjét, Bobby Storeyt. Ez felszította a régi ellenségeskedést a protestáns unionisták (a Nagy-Britanniához tartozást támogatók) és a katolikus köztársaságpártiak (az Ír Köztársasághoz való visszatérést szorgalmazók) között.

Bobby Storey a Sinn Fein egyik vezető személyisége, s a pártelnök, Gerry Adams személyes barátja. A rendőrségi feltételezés, hogy köze lehetett a gyilkossághoz, hozzájárult a bizalmatlanság légkörének visszatéréséhez. A politikust ugyan szabadlábra helyezték, s nem gyanúsították meg hivatalosan, de a Stormontban kitört válságot már nem lehetett elhárítani, a DUP miniszterei egy kivétellel visszaléptek.

Az unionisták válaszokat követelnek kérdéseikre a Sinn Feintől. Elképzelhető, hogy az IRA, amelynek felosztásáról még 2005-ben állapodtak meg, mégiscsak tovább él? Gerry Adamsék szerint nincs miért aggódni, az IRA már „lelépett a színről”. Storey költőien fogalmazott, szerinte az IRA pillangóvá vált és már elrepült. A Sinn Fein szerint egyszerűen bűnbandák egymás közti leszámolásáról volt szó. Viszontvádat is megfogalmaztak, rámutatva, hogy a lojalista, Londonhoz hű félkatonai szervezetek is fennmaradtak, s kapcsolatot tartanak fenn az unionista pártokkal.

A kabinetből már korábban kivonult Ulsteri Unionista Párt (UUP) vezetője, Mike Nesbitt szerint semmi értelme a tárgyalásoknak, ameddig a Sinn Fein nem ismeri el, hogy az IRA valamilyen szerepet játszhatott a gyilkosságokban. Martin McGuinnes, aki egykor maga is IRA-tag volt, visszautasította, hogy előfeltételeket szabjanak a kormányválság leküzdését célzó tárgyalások folytatásához. Az unionisták ugyanakkor ragaszkodni látszanak ahhoz, hogy élesszék fel a 2004-ben létrehozott független ellenőrző bizottságot (IMC) a félkatonai szervezetek ellenőrzésére.

A belfasti kormányzat vitái egyébként nem újkeletűek, tavaly december óta tart a belviszály, mivel a Sinn Fein elutasította a DUP által előterjesztett szükségprogram, a jóléti lefaragások elfogadását. A Sinn Fein időközben Írországban is jelentős pozíciókra tett szert, s mivel Gerry Adams Dublinban a kormányzó koalíció megszorításai elleni küzdelem élharcosaként lép fel, nem akarta, hogy a brit választási kampányban azzal vádolják, Észak-Írországban ugyanakkor a lefaragások lelkes támogatója. A vita miatt azonban nem sikerült elfogadtatni az észak-ír költségvetést, a DUP ugyanis ezt a jóléti reform bevezetéséhez kötötte. A patthelyzet azóta sem szűnt meg, s a belvitákat a két gyilkosság keltette viharok, illetve az IRA léte és jelenlegi szerepe körüli csatározások a végletekig elmélyítették.

Aki Belfastban jár, tapasztalhatja, hogy – bár a politika felső szintjén kialakult valamiféle megbékélés – a régi gyűlölködés, az előítéletek nem tűntek el. Megmaradtak a magas falak, s éjszakára ma is lezárják a kapukat a katolikusok és a protestánsok lakta negyedek között. A protestáns oldalon hatalmas falfestmény emlékeztet az IRA létezésére: „Még megvannak, tudod!” A protestánsok II. Erzsébetet éltetik, a katolikus utcákban viszont az egységes Írország helyreállítását sürgetik a falfestményeken.

Az észak-ír polgárháborús időkben több mint 3500 ember esett áldozatul, a „Bajok” (The Troubles) időszakaként emlegetett korszak visszatérését azonban senki nem szeretné, s ettől a szakértők szerint nem is kell tartani. Az ügyvezetőként hivatalban maradt Arlene Foster – emlékeztetett a válság kapcsán a Reuters –, maga is a hajdani terrorakciók egyikének túlélője: 17 évesen rajta volt egy olyan iskolabuszon, amely ellen bombatámadást követett el az IRA.