Nem is olvasták!

Nem vet jó fényt Borkai Zsoltra, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnökére, hogy elismerte: nem olvasta a 2024-re tervezett budapesti olimpia megvalósíthatósági tanulmányát. A PricewaterhouseCoopers készítette munka ezerháromszáz oldalas, de ez nem mentség a MOB első emberének mulasztására.

Két ok miatt sem. Egyrészt: kitől várható el, hogy a tervezett világjátékok ma elérhető legteljesebb írásos anyagát ismerje, ha ezt az elvárást az elnök sem teljesíti? Másrészt: joggal merül fel a kérdés, hogyan lehet ilyen – önhibából előállt – információhiányos helyzetben döntést hozni? (Talán figyelmetlen olvasó vagyok, de nem tudok másik olyan MOB-tagról sem, aki jelezte volna, hogy ő olvasta a szóban forgó megvalósíthatósági tanulmányt.)

Ha már az olvasás - pontosabban: az elolvasás - ténye merült fel, valamit szükséges rögzíteni. Az még nem azonos a szöveg megértésével. Hadd hozzak egy irodalmi párhuzamot. Kijelenthető-e, hogy valaki csak azért, mert végigolvasta a Háború és békét (nagyjából ez is ezerháromszáz oldalas), érti is a regényt? Aligha. Nyugodtan fogalmazhatok úgy, hogy egy szöveg megértésének elengedhetetlen, de nem elégséges feltétele annak végigolvasása. Vizsgákra készülve merenghettünk el azon, milyen jó volna, ha mindent tudnánk, amit elolvastunk. Ebből a példából érthetővé válik, hogy még akkor sem lehetne feltétlenül jó döntést hozni a tervezett olimpia ügyében, ha a MOB-elnöke és a grémium tagjai elvégezték volna kötelező feladatukat, és végigolvassák a tanulmányt. Ez a dokumentum ráadásul nem most készült el.

A silányság, a nemtörődömség, a szellemi restség és az elvárható ügybuzgalom hiánya egyszerre jut eszembe az ilyen döntéshozatalról. Amit és ahogyan a Magyar Olimpiai Bizottság tett a tervbe vett – és ne felejtsük el: nyolc és fél év múlva esedékes – játékok kapcsán: jelképesnek tekinthető. Úgy adják áldásukat a jelentkezés beadására, hogy vélhetően az idevágó alapinformációkkal sincsenek tisztában. Ez döntéshozatal? Ezek döntéshozók?

Az nem válasz erre a felvetésre, hogy csupán a kandidálási folyamatnak engedett szabad utat a MOB. Ez igaz. Ne felejtsük el e mellett, hogy egy magára valamit adó országban komoly társadalmi vitának kellene megelőznie egy ilyen horderejű esemény megrendezésének latolgatását. Az állampolgárokkal olyan szívesen és sokat levelező miniszterelnök nem merte még feltenni a kérdést, hogy akarnak-e a magyarok budapesti olimpiát.

Annyi mindent kellene tisztázni e kérdés kapcsán. Milyen pénzügyi és gazdasági kockázatai és előnyei lehetnek a rendezésnek? Jó-e, ha a fejlesztési források döntő része ismét a fővárost és agglomerációját érintik? Nem volnának alapvetőbb feladatai saját polgáraival szemben a mindenkori kormánynak, mint olimpiát rendezni? Nincs az egész ügyben valamilyen szemérmetlen nagyzolás, háryjánoskodás? Eldöntendő kérdések, vagyis tartalmilag és formálisan is megválaszolhatóak.

Vagy a MOB-tagok olyan a politika megrendelte döntést hoztak, amely nem igényelt semmifajta tárgyismeretet? Talált, süllyedt?