Még augusztusban írta a sajtó: több hónapos késésben van a Moszkva tér átépítése. (Öreg ember vagyok, én már csak így hívom.) A munkát eredetileg két évre, azaz 730 napra tervezték, majd a szerződésben 440 napot adtak rá a kivitelezőknek, de már 110 nap a csúszás. 31 évet dolgoztam az építőiparban. Minden héten kimegyek a térre, hát tudom, miről beszélek. Meg is írtam a Népszavában: „A munka tempója egészen imponáló, egyszerre igen sok művelet zajlik viszonylag kis területen, útépítés, közművesítés, magasépítés, vágányépítés, stb. Sok a munkás, rengeteg gép is jelen van, s így remélni lehet, hogy a 2016. februári határidőt tartani tudják.” Ma is azt állítom: nagyobb tempóban nem lehet egy ilyen szűk területen dolgozni. Ha mégis csúszás van az ütemtervhez képest, akkor az rossz volt, nem a tényleges műszaki lehetőségeket és helyszíni adottságokat vette figyelembe. Én nem láttam az ütemtervet (sem) – vigyáznak, hogy lényeges információk ne szivárogjanak ki – de biztos vagyok benne: itt is a Fidesz voluntarizmusa döntött: így akarom, tehát így lesz. A Moszkva téren egymásba érnek a gépek, a brigádok – varázsolni itt sem lehet. A régi mondás szerint: a lehetetlent végrehajtjuk, de a csodára kicsit még várni kell. A korrekció megkezdődött: már nem február, hanem május a befejezés határideje.
Az építőiparban minden munka egyedi, így sokszor sem a költségeket, sem a megvalósítási időt nem lehet pontosan megállapítani. Egy gépkocsi szériában készül, ezért jól számítható mindkét adat, mivel az alkatrészek ára és a szerelési munka időszükséglete is meghatározható. Ez igaz egy vonalas építményre, egy vízvezetékre vagy csatornára, még egy panelházra is, ám minél összetettebb a munka, ez annál kevésbé lehetséges. Egy közlekedési csomópont, közműcserével, magasépítéssel, parkosítással szinte áttekinthetetlenül bonyolult. Az építőipar ezen adottságával sokszor vissza is él, olyan – nem reális – összköltséget és határidőt adnak meg, ami tetszik a döntéshozóknak. Amikor már a földben vannak a milliárdok, senki nem meri leállítani a munkát. Ez így volt régen, de a Fidesz e téren is újat hozott. Úgy kezdett az M4-esbe, hogy csak menet közben derült ki: nincs rá pénzügyi fedezet. Le is állították, ma senki sem tudja, mi lesz vele. Ha áttervezik autóútnak, sok elkészült építmény feleslegessé válik. Mindebből következik: véget kell vetni az akarnok-rendszernek, az egyszemélyi döntéseknek. Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!