Révészné Petró Zsuzsa, az intézmény szóvivője szerdán elmondta, hogy a bajszos majomikrek két héttel ezelőtt jöttek világra, s azóta a három tagú, az anyaállaton kívül egy hímből és egy másik ivarérett nőstényből álló tamarincsapat minden tagja besegít a nevelésükbe, sőt a háton történő cipelésükbe is.
A felnőtt majmok tekintélyes méretű bajusszal rendelkeznek és a hasonlatosság miatt II. Vilmos császárról kapták nevüket. A faj felfedezésekor, 1907-ben még csak elejtett példányokat ismertek, a hosszú, lelógó bajuszt a preparátorok lefelé kurtították, mivel azt feltételezték, hogy a bajuszvég felfelé áll, csakúgy, mint a német császáré. A tévedésre néhány év múlva jöttek rá, amikor élő példányokat is láttak, az állatokon azonban rajtamaradt a császárbajszú tamarin név.
Az apró, 300 grammos állatok 25 centiméter hosszúak. Az újszülött ikrek anyjuk testsúlyának 25 százalékát teszi ki, folyamatosan gyarapodnak. A tamarinok Peru, Brazília és Bolívia erdőiben csoportokban élnek, főként a magas fákon mozognak. Kis méretük miatt ki tudnak mászni a vékonyabb ágakra is.
Túlnyomórészt gyümölcsökkel, fák nedvével és nektárral táplálkoznak, míg fehérjét rovarok elfogyasztásából nyerik. A tamarinok az úgynevezett karmos majmok közé tartoznak, s rendszertani nevüket arról kapták, hogy a hátsó láb nagyujját kivéve az össze ujjukon karmok nőnek köröm helyett. A karmokkal kapaszkodnak a fákon, ágakon és a kérget azzal megsértve jutnak hozzá a növényi nedvekhez.
A karmosmajom-féléket régebben tévesen a sárgaláz és malária terjesztőinek tartották, s kíméletlenül irtották, valamint nagy számban fogták be őket kutatási célokra. Napjainkban az élőhelyük pusztulása veszélyezteti leginkább őket. A Nyíregyházi Állatpark Viktória-házában a császárbajszú tamarinok mellett négy másik karmosmajom faj él, a fehér arcú selyemmajom, a liszt, a vöröskezű és a fehérajkú tamarin.
FOTÓK: Nyíregyházi Állatpark/Facebook