Történelmi vizit a közeledés jegyében

A néhány nap óta már az Egyesült Államokban tartózkodó Hszi Csin-ping talán elnökségének legfontosabb külföldi találkozójára készül Barack Obamával. Kína ugyanis súlyos gazdasági problémákkal küzd, a növekedés már nem a régi, mindenki Peking válságáról beszél. Peking gondjai azonban nem állnak meg az ország határainál, a nemzetközi tőzsdéken tapasztalható „hullámvasút” is ennek az eredménye. Hírek szerint Hszi elnök áttörést kíván elérni a kínai-amerikai viszonyban pénteki megbeszélésein.

Vlagyimir Putyin orosz elnök, ha Kínáról van szó, mindig körbeudvarolja Hszi Csin-ping elnököt, azt hangoztatván, milyen sok közös van országukban, soha nem volt ennyire jó a két ország viszonya, és így tovább. Az orosz elnök számára azért ennyire fontos terep Kína, mert a Krím-félsziget annektálása, illetve a közvetett kelet-ukrajnai beavatkozás nyomán nagyon megromlott a viszonya Washingtonnal és az Európai Unióval, Moszkva ellen szankciókat vezettek be, így Peking a Kreml egyetlen reménysége.

Miközben Hszi elnök is úgy tesz, mintha pótolhatatlan partner lenne számára Oroszország, a gyakorlat egészen mást mutat. A gazdasági kapcsolatok Putyin igyekezete ellenére nemhogy nem virágoznak, inkább romlanak. A kereskedelmi forgalom a két állam között idén 30 százalékkal csökkent, Oroszország kikerült Kína 15 legnagyobb kereskedelmi partnere közül. Mindez nagyjából megmutatja azt, hogy Kína számára valójában mennyire fontos partner Moszkva.

Egészen más a helyzet az Egyesült Államokkal. Kína Washingtonra van utalva gazdasági szempontból, de ez a viszony kölcsönös, az amerikai tőzsdére is nagy hatással van az, mi történik az ázsiai országban. Hogy Peking szempontjából milyen jelentős a kínai elnök és Barack Obama közötti pénteki találkozó, mi sem bizonyítja jobban: kilenc hónap óta zajlik annak előkészítése. Hszi számára csak másodlagos jelentőségű az ENSZ-közgyűlés New York-i ülése.

A négyszemközti találkozó tervezése nem úgy haladt, ahogyan azt Kína remélte. Peking még tavasszal arra számított, hogy Hszi elnök erős vezetőként érkezhet az amerikai fővárosba, olyan személyiségként, akitől tartani kell. Elvégre Peking a világ gazdasági nagyhatalma szárnyaló exporttal és tőzsdével, stabil nemzeti valutával, nem is beszélve arról, hogy Peking katonai költségvetését is folyamatosan emeli,méghozzá az inflációnál jóval nagyobb mértékben.

Az első válságjelek azonban már júniusban jelentkeztek. Zuhanni kezdett a tőzsde, ami a nemzeti valuta, a renminbi leértékeléséhez vezetett. Bár hivatalos közlések szerint a GDP idén is hét százalékkal emelkedik, egyre több pénzügyi szakértő látja úgy, hogy kiindulva az exporttal, illetve importtal kapcsolatos adatokból, illetve egyéb tényezőket beleszámolva ez aligha reális adat. Erik Britton, a független londoni elemzőház, a Fathom Consulting munkatársa nemrégiben abból indult ki, hogy az Egyesült Államoké után a világ második legnagyobb gazdasága idén mindössze 2,8 százalékkal gyarapszik, jövőre pedig már csak egy százalék lesz az emelkedés.

Homokszem került a kínai gépezetbe, s Hszi Csin-ping washingtoni látogatásának tervezésébe is hiba csúszott. A pekingi gazdaság ereje ugyan továbbra is megkérdőjelezhetetlen, a kínai elnök azonban már nem úgy érkezik az Egyesült Államokba, mint aki egy sérthetetlen, illetve a sérülékenység kifejezést nem ismerő állam feje.

Az, hogy Peking befolyásának megvannak a maga határai, nem csak a gazdaság, hanem a nemzetközi diplomácia területén is érzékelhető, például Észak-Korea kapcsán. Kína múlt héten szimpóziumot rendezett az észak-koreai nukleáris programról szóló hat párti tárgyalások évfordulóján azzal a céllal, hogy felújítsák a 2008-ban megrekedt megbeszéléseket Phenjan, illetve Kína, az Egyesült Államok, Oroszország, Japán és Dél-között. Ehhez képest ez utóbbi országok még csak meg sem jelentek a tanácskozáson.

Feltűnő az, hogy Kína most majdnem úgy udvarolja körbe az Egyesült Államokat, amint ezt Putyin szokta a kínai elnökkel folytatott megbeszélései előtt. Pekingben óriási jelentőséget tulajdonítanak a találkozónak. Több pekingi médium az „évszázad eseményéről” tett említést. A kínai pártfőiskola lapja, a Study Times Hszi Csin-ping idézetét tette címoldalra, a lapnak abba a szegletébe, ahol egykor Mao Ce-tung bölcs tanácsait lehetett olvasni. Hszi az idézetben Kína és az Egyesült Államok nagyhatalmi szövetsége mellett állt ki. Mint mondta, vizitje békét és fejlődést hozhat az egész világ számára. Elismerte ugyanakkor, hogy „a sok közös törekvés” mellett akadnak véleménykülönbségek is. A kínai elnök szerint azonban ezeken túl tudnak jutni a helyzet „konstruktív kezelésével a különbségeket is fel tudják számolni”.

Feltűnő az is, hogy ezek a nyilatkozatok mennyivel szívélyesebbek, azokhoz képest, amelyek Barack Obama tavaly novemberi pekingi útját előzték meg, amikor az amerikai elnök részt vett az ázsai és csendes-óceániai gazdasági együttműködési szervezet, az APEC konferenciáján. Akkor Peking még csak stratégiai jelentőségűnek nevezte Obama vizitjét. Hszi Csin-ping és az amerikai elnök egyébként egy tavaly júliusi telefonbeszélgetés során egyezett meg egy új típusú kapcsolatrendszer kiépítéséről.

Egyes témakörökben mindenesetre valóban felgyorsult a két állam közötti együttműködés. Ezek közé tartozik a klímapolitika. A két ország közös kezdeményezéseket tervez a sorsdöntőnek mondott decemberi párizsi klímacsúcs előtt. Hszi Csin-ping számára rendkívül fontos, hogy eredményesen záruljon a washingtoni csúcstalálkozó. Októberben ugyanis pártkongresszusra kerül sor, amelyen be kell mutatnia az ötéves tervet, s személyi döntéseket kell hoznia. Itt igen jól csenghet, ha bejelenti az áttörést a kínai-amerikai viszonyban.

Washington is tett lépéseket a közeledésért. Rehabilitált egy kémkedéssel vádolt kínai tudóst, illetve kiszolgáltatott Pekingnek egy az ország által gazdasági bűncselekményekkel vádolt férfit. A kínai Állandó Tanács válaszként könnyítéseket fogadott el a befektetők számára, s rövidebbé tette azt a listát, amely azon szektorokat sorolja fel, amelyekbe a külföldiek nem ruházhatnak be.

A legkényesebb kérdések

A két ország viszonya tehát a jelek szerint javul, ami összefüggésben áll Kína egyre súlyosbodó gazdasági gondjaival. Ugyanakkor ezt a viszont a kiegyensúlyozottság helyett sokkal inkább az ellentmondások sora jellemzi. Miközben egymásra vannak utalva, geostratégiai szempontból egymás riválisai, s akadnak továbbra is jelentősebb feszültségforrások közöttük, olyan problémák, amelyek nemhogy nem oldódtak meg az eltelt évek alatt, hanem inkább súlyosbodtak.

- Újra és újra feszültséget gerjesztő tényezőként merült fel a kínai hackerprogram, amely mögött valójában a kínai hadsereg áll. Amerikai állami alkalmazottak adatainak millióit lopták el. Pekingnek az iPhone legalább negyven applikációját sikerült megfertőznie, s ezzel további adatokra szert tennie. A két ország szeptemberben közös munkacsoportot hozott létre, s egyfajta viselkedési kódexet dolgoznak ki az internetes kémkedésre.

- A másik feszültségforrása kínai terjeszkedés a Csendes-óceánon. Peking szembekerült az Egyesült Államok stratégiai szövetségesével, Japánnal.

- A harmadik témakör az emberi jogok kérdése. Számos olyan ideológiai jellegű törvény született, amely vallási csoportok üldözését célozta. Peking Moszkvához hasonlóan kemény intézkedéseket hozott a külföldi polgárjogi mozgalmak és nem kormányzati szervezetek ellen, ami szintén nem mélyítette el a kínai-amerikai viszonyt.

A nemzetközi irodalmi szervezet, a Pen Club múlt héten nyílt levélben tiltakozott a pekingi kormány ellenzékiek, köztük a Nobel-díjas Liu Hsziao-po, valamint ujgur értelmiségiek elleni fellépése miatt. Ezek kérdések már Obama és a kínai elnök 2013-as találkozóját is beárnyékolták, amikor a dél-kaliforniai Sunnylandsban folytattak informális megbeszéléseket. Bár udvarias, „nyakkendő nélküli” eszmecserékre került sor a világ két vezetője között, igazi áttörés nem történt.