Cseng a telefon: Doktor Márton László? – Rosszat sejtek, tíz évvel ezelőtt rosszul kattintottam, azóta hetente három-négyszer zaklatnak. – Ingyenes állapotfelmérés Egészségközpontunkban, szükség esetén ingyenes kezelések… A Széna-tér melletti zöldség nevű utcába hívnak. Éppen arra volt dolgom, igent mondtam. A házon három betűs tábla, belül a vöröskereszthez hasonló kék kereszt. Nyakkendős, szemüveges húszas férfi, mellészegődik egy hatvanas. Életkorom, foglalkozásom, gyógyszerek. Az állapotfelmérés ötven másodpercig tart, máris egy fogantyút tartok bal kezemben.
A számítógép három oldalt köp ki, nem adják oda, de hosszan nézegetik, piros ceruzával jegyzetelnek. A „biorezonanciát” mérő gép – bizonyára véletlenül – éppen azokat a betegségeket jelzi, amelyekre gyógyszert szedek. Két kísérőmhöz egy harmadik, negyvenes, négyszegletes vállú, kemény kézfogású csatlakozik. Ő is jegyzetel. Közlik, hogy egyrészt meszesednek ereim, másrészt túlterhelt a májam. Nahát! Nyolcvan év felett ez igazán szenzációs megállapítás.
Negyedórás beszédfolyam következik a kvantum-elméletről, amelyre a biorezonancia, azaz a szervek „rezgése” alapszik, majd a készülékről, amely majd összehangolja májamat a világegyetem rezgésével. Egy kicsit többet kívántam tudni a készülékről, mondjuk a dokumentációt. Helyette használati utasítást kaptam egy standard lézerről. Az árat nem mondták ki, hanem egy papírlapra írták: 300 ezer forint.
- Tud most dönteni? - kezdődött volna a "roham", de elhárítottam, mondván előbb megkérdezem kardiológus rokonaimat. Három is van belőlük – vetettem oda. A hatás olyan volt, mint amikor Drakulának keresztet mutatnak. A négyszögletes vállú felállt és köszönés nélkül távozott, a másik kettő zavartan nézett egymásra.
A teremben még hat asztalnál a lézerfény kibocsátó készülék hat reménybeli vásárlóját - a legtöbb korombeliek - a két-három egyfolytában orvosi szakkifejezéseket hadaró munkatárs ostromolta. Tud most dönteni...? Tud most dönteni...?
Felhívom N. professzort, biorezonanciáról még nem hallott. Lézereket természetesen használnak kardiológusok és érsebészek, de mint minden lézersugárnak, ezeknek is az a jó tulajdonságuk, hogy kis pontra, nagy intenzitással irányíthatók. Azaz a keringési betegségekkel éppenséggel ellenkező helyzetekben.
Eszembe jut a két évtized, amikor reklám- és piackutatásból éltem. A marketing feladata mindig a fogyasztók meggyőzése, de nem akárhogyan. Komolyabb cégek a tisztességtelen eljárásokat tiltják a munkatársaiknak, mert a vállalatoknak, a márkáknak igen súlyos károkat okoznak.
A lézerkibocsátókkal kereskedők gondosan ügyelnek arra, hogy ne hagyjanak írott nyomot. Szóbelit is a lehetőleg keveset. „Ha a készüléket használja, elhagyhatja gyógyszereinek felét” – ennyi volt a 300 ezer forintot érő ígéret. A telefonos toborzó még vizsgálatról, orvosról, kezelésről beszélt. A biológiai kifejezéseket használó hatvanast megkérdeztem: Ön orvos? – Magyarországon nem – felelte. Bizonyára máshol sem – de ezt már nem tette hozzá. A kitérő válaszok, a mellébeszélés, a tudományos zsargon mögé rejtett semmit-mondás, a toborzottak rövid idő alatt maximális nyomás alá helyezése pontosan jelzi, kivel, mivel van dolgunk. Eszembe jut a hirdetés: Hülye azért nem vagyok... Hülyének lenni Magyarországon – úgymond - állampolgári jog. De egyelőre nem kötelesség.
