Nem baj, ha nem érti a szöveget a diák?

Nem javulnak a magyar diákok szövegértési képességei, a legutóbbi PISA-felméréseken nem túl fényes eredmények születtek. A számítógép használat és az iskolai eredmények közötti összefüggéseket kutató vizsgálat szerint a digitális szövegértés területén is nagy hátrányban vannak a magyar nebulók, az európai országok közül az utolsó helyen végeztünk. Magyarországon a funkcionális analfabéta fiatalok száma is kiugróan magas, a problémát a jelenlegi oktatáspolitika tovább mélyíti.

A magyar közoktatást tekintve elkeserítő eredményekkel zárult a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legutóbbi kutatása, amelyben azt vizsgálták, milyen hatással van az információs technológia a 15 éves korosztály iskolai teljesítményére. Az eredmények fényében a kutatók arra jutottak, hogy a túl sok vagy kontrollálatlan iskolai számítógép használat hátráltatja a tanulást, azokban az iskolákban, ahol különösen nagy figyelmet fordítottak az informatikai eszközök használatára a tanórákon, a diákok teljesítményei romlottak. Ez persze nem azt jelenti, hogy az oktatásból száműzni kell a számítógépet, az internetet, az OECD jelentése arra figyelmeztet, hogy irányváltásra van szükség a számítástechnikai oktatás és a digitális kompetenciák fejlesztése terén.

A kutatás szerint a magyar diákok egy nap átlagosan fél órát interneteznek az iskolában, ez valamivel az OECD-átlag fölötti eredmény. A kutatók most először felmérték az iskolások digitális szövegértési képességeit is, s kiderült, hogy a számítógépes írástudás vagy szövegértés területén mért teljesítmények nincsenek összhangban azzal, hogy a diákok mennyi időt töltenek a gépek előtt. Míg az iskolai internetezést tekintve még benne vagyunk az első tízben, addig a digitális szövegértési képességek tekintetében már az utolsó helyen kullogunk az európai országok között, az összes vizsgált ország közül pedig a 31. helyet értük el, csak Brazíliát, az Egyesült Arab Emirátusokat és Kolumbiát sikerült lehagynunk. Dobogósok viszont az ázsiai országok, a legjobb digitális szövegértési képességekkel a szingapúri iskolások rendelkeznek - érdekes, hogy épp ezekben az országokban kezelik óvatosan az információs technológiák használatát az oktatásban.

Arra már a Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetségének felmérése is rámutatott, hogy a 15 éves magyar fiatalok mintegy 60 százaléka digitálisan írástudatlan, korábbi kutatások pedig szintén jelezték, hogy a digitális szövegértés terén is van hova fejlődni. A mostani OECD-jelentés viszont az okokat is vizsgálta. A teszt során nemcsak a szövegértést vizsgálták, hanem azt is nyomon követték, hogy a diákok hogyan tudnak eligazodni az interneten. A vizsgafeladatban egy Searing nevű városról kellett információkat találni a település fiktív honlapján, a kutatók pedig a neten könnyen nyomon tudták követni, hogy a diákok hova kattintanak, mennyi időbe telik, mire megtalálják a kért információt. Az adatok szerint a magyar diákok sokszor nehézségekbe ütköztek információkeresés közben, így általában sok ideig tartott számukra rátalálni a helyes válaszokra. Voltak olyan iskolások, akik a nehezebb feladatokba bele sem kezdtek. A teszt legnehezebb feladatát a szingapúri diákok 70 százaléka jól teljesítette - az OECD átlag 40 százalék -, ugyanezt a feladatot a magyar fiatalok csupán 25 százaléka tudta helyesen megoldani.

A kutatók hangsúlyozták, a digitális és a hagyományos szövegértés között nagy különbségek vannak: az internet sokkal interaktívabb, s bár a diákok több segítséget kaphatnak, könnyebben elkalandozhatnak, míg a könyveknél csak saját magukra hagyatkozhatnak. A magyar tanulók azonban a hagyományos szövegértési feladatokban sem teljesítenek túl jól, az OECD-jelentés alapjául is szolgáló 2012-es PISA-felmérések eredményei szerint már az OECD-átlag alatt teljesítenek. A kutatás arra is rávilágított, hogy egyre nő a funkcionális analfabéták száma - a legutóbbi adatok szerint minden ötödik, az általános iskolát elvégző diák funkcionális analfabéta.

Szakértők már az ezredforduló elején is a romló eredményekre figyelmeztettek, az ekkori "PISA-sokk" hatására azonban nagyobb hangsúlyt fektettek a szövegértés fejlesztésére a magyar iskolákban, sőt 2006-2009 között jelentős fejlődés volt érzékelhető - állítja Arató László. A Magyartanárok Egyesületének elnöke elmondta: a 2005-ös új középszintű érettségiben is megjelentek a szövegértési feladatok, a fejlesztés azonban lelassult az évek során. "2008 óta sajnos nem sok minden történik ezen a területen, az eredmények 2009-2012 között újból romlanak. Úgy vélem, ennek egyik oka, hogy magában a magyartanításban nem történt paradigmaváltás" - mondta Arató, hozzátéve: a tanórákon nem a kommunikáció vagy a szövegértés kap hangsúlyt, a tanítás "túlzott irodalomtörténeti logika mentén zajlik". Emellett kritikus terület a szakiskola is, a funkcionális analfabéták többsége ide jár. A kormányzat ugyanakkor éppen ezekben az intézményekben vágta vissza a közismereti tárgyak oktatásának szerepét, ezzel pedig a szövegértési képességek fejlesztésének lehetőségét pont a leginkább rászorultak körében csökkenti.

Arató szerint a funkcionális analfabéták száma döntően a magyar iskolarendszer szelektivitásának köszönhető: az iskolák válogatnak a különböző társadalmi hátterű gyerekek befogadásában. Pedig nemzetközi kutatások is bizonyítják, hogy azokban az országokban, ahol biztosítottak az egyenlő esélyek, ott a gyerekek teljesítményei is jobbak. "A mostani rendszer azonban újratermeli a hátrányokat, a kormány pedig semmit nem tesz ez ellen, sőt eleve hamis alapból indul ki: azt gondolják, hogy ha mindenkinek ugyanazt tanítják az iskolákban, azzal biztosítják az esélyegyenlőséget. A szelektív iskolarendszer a magyar oktatás egyik legnagyobb problémája, ami ellen nincs orvosság. Amit a kormány orvosságnak gondol, az valójában méreg" - mondta Arató.

Hasonlóan vélekedik Szüdi János is. A Pedagógusok Szakszervezetének jogásza szerint a "frontális oktatáshoz" való visszatérés is visszavetette a fejlesztéseket. "Egyszerűen nincs idő egyedi tanulási útvonalakat kidolgozni, a tanórákon nem fontos, hogy a gyerek megérti-e a tananyagot. Csak az számít, hogy az órák megfeleljenek a tantervi utasításoknak. A gyerekek ráadásul túlterheltek, ez is oka a teljesítményromlásnak. Mindez súlyos következményekkel járhat, a helyzet azonban csak most kezd el igazán romlani" - állítja Szüdi.