Mégsem lesznek múzeumok a Ligetben?

Publikálás dátuma
2015.10.01. 07:47
Az elmúlt hétvégén civilek tüntettek a Városligetbe tervezett múzeumi negyed megvalósítása ellen FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
Habár Baán László, az új közgyűjteményi épületegyüttes koncepciójáért felelős kormánybiztos tájékoztatása szerint a Városligetbe tervezett nagyszabású múzeumi negyed megfelelő ütemben halad, úgy látszik, egyre több a szkeptikus. A Civil Zugló Egyesület által a múlt hétvégére szervezett tüntetést szinte elmosta az eső, de Karácsony Gergely zuglói polgármester szerint önmagáért beszél az a tény, hogy húszezer ember írta alá a petíciót, amelyben arra kérik Baán mellett Áder János államfőt és a Miniszterelnökséget, hogy tegyen le a Városliget beépítéséről. Több tervezett épület nem valósul meg, egyes szerződéseket még alá sem írtak.

Az eredeti elképzelések szerint jóval több múzeumi épületet terveztek a Városligetbe, mint amennyi mostanra megvalósulni látszik. Sajtóértesülések szerint a kulturális komplexum néhány hónappal ezelőtt nyilvánosságra hozott projektlistájának majdhogynem harmadát törölték. Éppúgy megváltak az Építészeti Múzeum tervétől, mint ahogyan letettek a Magyar Fotográfiai Múzeum megvalósításáról is. Igaz, építészeti múzeumot nehéz elképzelni, hiszen nincsenek tárgyi emlékeink például az ókori Mükéné és Tirünsz régészeti feltárásából, fotóművészeti intézményünk pedig már van. A kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum erősen alulreprezentált gyűjteménye azonban egymillió fényképet tartalmaz, köztük 1840-ben készült dagerrotípiát is.

A Liget Budapest Projekt ütemezését és tartalmát kormányhatározatok rögzítik, azonban Baán László, a múzeumi negyed kormánybiztosa lapunknak elmondta, úgy véli, az érvényben lévő határozatokból nem olvasható ki, hogy jelenleg bármit is töröltek volna a projektlistából, amely az eredeti szándék szerint öt múzeumot tartalmazott volna. „Ugyanakkor a projekt még jelenleg is tervezési és előkészítési szakaszban van, korrekciók még elképzelhetőek, mint ahogy az elmúlt négy évben – szakmai és civil egyeztetések eredményeit figyelembe véve – is történtek változások a múzeumi negyed összetételét illetően” – fogalmazott.

A közelmúltban hirdettek győztest a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum tervezői pályázatán, a Mérték Építészeti Stúdió nyerte az intézmény építészeti tervpályázatát 549 millió forintos ajánlattal. (Építészeti sajtóorgánumok szerint ők tervezik az állatkerti szub¬trópusi csarnokot, a biodómot is.) Az 1896-os millenniumi évben átadott Közlekedési Múzeum egy részét elbontják, az eredeti kupolát, amely a második világháború során sérült meg, visszaépítik. Továbbá egy 3000 négyzetméteres térszint alatti bővítés is várható az országos gyűjtőkörű múzeumban. Mindenesetre a sokáig hiányolt szerződést már megkötötték, ellentétben az Új Nemzeti Galéria és a Néprajzi Múzeum tervezőivel.

Karácsony Gergely, Zugló polgármestere úgy véli, a döntések nehézkes megszületése és a tényleges szerződéskötési időpont állandó csúszása nem kedvez a Városliget beépítését támogatóknak. „A Nemzeti Galéria megépítésére ebben a parlamenti ciklusban reális esély már nincsen. Nem hiszem, hogy Orbán Viktor egy szétbarmolt Városligettel, egy félkész beruházással és kivágott fákkal akarna kampányolni Budapesten” – fogalmazott a baloldali zöld párt, a Párbeszéd Magyarországért politikusa.

Ezzel szemben a Városliget Zrt. tájékoztatása szerint az épületek közül a legproblémásabbnak ítélt Új Nemzeti Galériára kiírt tervpályázaton a zsűri döntése értelmében két nyertes pályázóval – a japán SANAA és a norvég Snøhetta – folyamatosan tárgyal a projektcég, a jogszabályi előírások által megszabott eljárásrendben. Azt ígérik, az új épületet az összességében a legjobb ajánlatot tevő iroda tervezheti majd meg. Kérdés, mikor kerül erre sor.

Karácsony Gergely szerint a Liget fái közé tervezett új épületek közül csak a Magyar Zene Házának van létjogosultsága (a Kertem szórakozóhely helyén állna), bár úgy véli, nincs értelme a költséges megépítésnek, mivel fővárosunk már rendelkezik három világszínvonalú hangversenyteremmel.

A Népszava érdeklődésére elmondta, hibásnak véli a múzeumi negyed elképzelést, s még turisztikai szempontból sem látja előnyösnek. „A legfontosabb a Ligetnek, mint parknak a rehabilitációja lenne, azonban ironikus módon, éppen arról nem írtak még ki pályázatot” – mondta. Hozzátette, a kormány egyelőre még nem változtatta meg hivatalosan az álláspontját, de szerinte szándékosan húzzák-halasztják a döntést az Új Nemzeti Galéria ügyében is. „Úgy hiszem, ez a projekt végét jelentheti, mert ha nem fogják időben elkezdeni az építkezést, talán nem is fognak hozzá. Beszédes az is, hogy húszezer ember aláírta a Liget beépítése elleni petíciót, amely azt bizonyítja, hogy a zuglóiak többsége ellenzi a beruházást. Polgármesterként ezt a választópolgári akaratot szeretném érvényesíteni” – mondta.

„A civil és szakmai szervezettekkel zajló folyamatos párbeszéd eredménye, hogy az emberek egyre jobban várják a Városliget megújítását” – jelentette ki Karácsony állításával szemben Baán László. A kormánybiztos hozzátette: ,,Az állítólagos húszezer tiltakozó aláíróból, az előre beharangozott több ezer tüntetőből csupán néhány százan mentek el a Civil Zugló által szervezett demonstrációra. A tüntetés csak arra volt jó, hogy demonstrálja a valóságot a tiltakozás tényleges támogatottságáról. A petíció pontjai egyébként számos hamis állítást tartalmaznak a tervezett beépítésről, különösen a zöldterület csökkenésével való riogatás nyilvánvaló megtévesztés, így a választópolgárok az ellen tiltakoztak, aminek a megvalósításáról soha nem volt szó”.

S ami még fontosabb: azt ígérik, a Liget Budapest Projekt ütemezésére vonatkozó hatályos kormányhatározatok szerint az új épületeket 2018 márciusában, vagyis kampányidőszakban már birtokba veheti a közönség. Bár láttunk már példát arra, hogy körülbelül négy év kormányzati döntéseit egy könnyed mozdulattal hajították a kukába.

Mars haza!

Publikálás dátuma
2015.10.01. 07:45
Matt Damon a Mentőexpedíció című filmben
Matt Damon egyedül marad a Marson, minden tudását és kreativitását megmozgatja, hogy életben maradjon – Ridley Scott ismét újdonsággal rukkol elő a Mentőexpedíció című filmjében. Ráadásul Jessica Chastain kapitánysága alatt indul a hihetetlen űrakció.

Napokban jött a hír, hogy folyékony sós vizet találtak a Marson. A hír szenzációs, és tudjuk, nem kellenek kis zöld emberkék ahhoz, hogy a vörös bolygó megint maga felé fordítsa a figyelmet. Ezek szerint a nézői kíváncsiság felszításával az istenek Sir Ridley Scott kezére játszanak, aki Mentőexpedíció című filmjének legalább a felét a Marson játszatja. Folyékony sós vízről ugyan nem esik szó a csupa izgalom történetben, de akad néhány fordulat, ami megmozgathatja a fantáziát.

Durván indul az űrsztori. Halottnak hitt társukat otthagyják a Marson, s hajójukon elmenekülnek az óriási vihar elől az űrexpedíció tagjai. És mert Hollywood kiszámítható, plusz látjuk, hogy az imént még a szkafanderben bóklászó Matt Damon nincs a megmenekültek között, biztosak lehetünk, hogy az otthagyott földi ember nem halt meg. És lőn. Mark, akit Matt Damon a tőle megszokott rejtelmes eszközeivel teljesen eszköztelenül hitelesít a kihalt Marson, valóban magához tér a vihar elültével, s bár félig betemeti a marsi homok, sikerül visszajutnia az expedíció üresen maradt támaszpontjára.

Scott remek drámai érzékkel tud sztorit indítani, s mire feleszmélünk a meglepetésből, ott találjuk magunkat egy szál egyedül egy idegen bolygón, több millió kilométernyire a Földtől. Ráadásul Scott nem adja olcsón, Marknak szembesülnie kell nem csak azzal, hogy egy befúródott antenna darabot kell kioperálnia a saját hasfalából, hanem hogy a kapcsolatteremtő műszerek felmondták a szolgálatot. A rendező atmoszférateremtő tehetségének köszönhetően a Mentőexpedíció legfőbb hatáseleme tehát rögtön a kezdeteknél működésbe lép: a néző nem tudja kivonni magát a tökéletes magány jéghideg rémülete alól, ami elképzelése szerint elfogná, ha ő lenne Matt Damon, azaz a mérnök-biológus Mark helyében.

Matt Damon, Jessica Chastain Fotó: Eamonn M. McCormack/Getty Images

Matt Damon, Jessica Chastain Fotó: Eamonn M. McCormack/Getty Images

Ez a mindent elborító „ha én volnék a helyében…” érzés, a Mars-magány az, amit Sir Ridley most újdonágként sikerrel hoz be a film világába. Ahogy anno sikerrel hozta be az emberi belsőben rejtőzködő, majd onnan váratlanul előtörő űrbéli rémet A nyolcadik utas: a Halál című sci-fijében. A hollywoodi ős-toposz, a cowboy-filmek magányos hőse itt űrkorszakhoz illő változatban lép elénk de lényegében hasonló adottságok mellett, egyedül, tökéletes magányos hősként száll szembe egy egész bolygó ismeretlen erőivel. Pisztoly helyett ott az esze. Kell-e ennél izgalmasabb mese?

De azért az öreg róka brit rendező tesz egy-két olyan gesztust, hogy lábánál fogva rángassa le a földre, pontosabban a marsra a különleges helyzet megindultságától éppen elszállni készülő nézőt. Mark kiváló űrszakember, pontosan tudja, minden azon múlik, hogy tud-e élelmet előállítani. És tud. Méghozzá a saját és társai emésztési végtermékének segítségével. 

És mert a természet így rendelkezett, hát óriási orrdugókat használ a szag ellen, miközben boldogan markolássza adagonként a termékenyítő anyagot a félbevágott krumplicskák elvetéséhez. És ezzel a remek humorral és jó adag tudományos információval is szolgáló jelenet tényleg leszállítja a nézőt a történet valóságának talajára, hogy a figyelmet a lényegre irányítsa. Nevezetesen arra, ami a legtöbb amerikai film egyik nagy értéke szerintem. Nem egyszerűen a küzdés, hanem a küzdés erős akarása mozgatja mindvégig a majdnem reménytelen helyzetben lévő filmhőst itt is. A tudás mellett a küzdeni akarással jut el oda is, hogy vizet tud termelni. A Marson. Tényleg szép történet.

Ebben a filmben szerintem ez a legszebb. Ez a „ne hagyd el magad a legkilátástalanabb helyzetben sem!” alapelve. Matt Damon persze egy izgalmas, különleges helyzetet megéneklő történet hőse, és ezen remekül szórakozunk. De közben itt arról is szó van, hogy ne add fel, míg csak egy apró lehetőséged van a túlélésre. Mark nem csak krumplit termel a Marson, hanem a műszereket úgy kezdi buherálni, ebből-abból úgy kezd egyfajta jeladót összeeszkábálni, hogy azok valóban jelet adnak az életéről, egészen a földi vevőállomásig.

A Mentőexpedíció a másik oldal, a NASA, ahol a vezetők és szakemberek persze most is ütköznek, ahogy az amerikai filmekben megszokott a vaskalapos vagy csak gyáva főnököket megleckéztetni. Scott belekavar egy kis világpolitikát is, Kína sem maradhat ki abból, hogy meginduljon az embermentő akció. Ezek a részek inkább amolyan kötelező penzumnak hatnak, udvarias gesztusnak a gazdaságilag nem akármilyen nagyhatalom Kína elismerése felé, s nem is túlzottan érdekesek. Ami viszont kialakul a Marson ügyködő Mark és a NASA-ban dolgozó űrgárda között, az minden lépésében rendkívül érdekes.

Ahogy a kreatív elme beindul és működik – ámulva figyelhetjük az egymással először csak betűnként kommunikáló két felet, majd a folyamatos kapcsolat fejlesztését. Hogy a valóságban aligha menne ez ilyen szépen? Lehet, de vegyük úgy, hogy a fejlődés sűrítését kapjuk a filmen, Scott tíz évet sűrít mondjuk pár száz sol idejére (a sol az űrbeli napidőegységnek felel meg), mert így izgalmas film. És mire valóban teljessé kerekedik a sztori egy ugri-bugri földi zseni ötletének köszönhetően, amelyben az az űrhajó is fontos szerepet kap a mentés akciójában, amelyen Mark űrhajós társai utaznak hazafelé Jessica Chastain kapitányi vezérlése alatt, addigra egy kicsit meghódítottuk a Marsot. És a Mars is meghódított minket.

A sztori lendülete valósággal sodorja az eseményeket, a kétféle helyszín összejátszása különösen alkalmas a feszültség fokozására. És a 3D-n kívül Ridley Scott semmiféle trükközéssel nem igyekszik túlcsordulóan fokozni a látványosságot. Ez a nyugodt és visszafogott, mondhatni bölcs önmegtartóztatás hitelesíti igazán a Marson tett szokatlan filmkirándulást.

(Mentőexpedíció ****)

Szerző

Válaszol: Karácsony Gergely, Zugló polgármestere (PM)

Megvalósulhat a múzeumi negyed a Városligetben?

Úgy hiszem, ez a sok módosítás a projekt végét jelentheti, mert ha nem fogják időben elkezdeni az építkezést, talán már nem is fognak hozzá. Az Új Nemzeti Galéria megépítésére ebben a parlamenti ciklusban reális esély már nincsen. Nem hiszem, hogy Orbán Viktor egy szétbarmolt Városligettel, egy félkész beruházással és kivágott fákkal akarna kampányolni Budapesten.

Szerző