Összefogást sürget Szijjártó a terrorizmus ellen

 A terrorizmussal szemben fellépni a Közel-Keleten csakis a globális erőfeszítések egyesítésével, együttműködéssel lehet - jelentette ki Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) a közel-keleti és észak-afrikai konfliktus rendezéséről és a terrorizmus elleni harcról rendezett szerdai nyílt vitájában.

A tanácskozást összehívó, a BT-ben ebben a hónapban elnöklő Oroszország iránti udvariassági gesztusként a magyar tárcavezető oroszul kezdte el angol nyelvű felszólalását.
Hangsúlyozta: bebizonyosodott, hogy globális akarattal és együttműködéssel még a legnehezebb nemzetközi problémákat is meg lehet oldani, ez pedig nem lehetséges Oroszország nélkül. Rámutatott arra, hogy a transzatlanti közösség és Oroszország kapcsolatainak gyors újragondolása nélkül lehetetlen lesz stabilizálni a helyzetet a polgárháborús Szíriában, amely pedig az Európába irányuló bevándorlási hullám legfontosabb forrása.

Szijjártó Péter a korlátlan utánpótlással bíró népvándorlást az Európai Unióban a megalapítása óta jelentkezett legsúlyosabb kihívásnak nevezte. Mint fogalmazott, a válságövezetekből 30-35 millió ember veheti Európa felé az irányt.

Hangsúlyozta, hogy a nemzetközi közösségnek közös érdeke elkerülni azt, hogy Európa a bevándorlási nyomás alatt destabilizálódjon, előbb a periférián, azután a központban. Mint mondta, ehhez meg kell szilárdítani a helyzetet a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Ezzel kapcsolatban az egyik alapvető feladatként nevezte meg az Iszlám Állam dzsihadista szervezet elleni fellépés erősítését. Ennek kapcsán kitért arra, hogy kibővül a feladatköre az iraki Kurdisztánban szolgálatot teljesítő magyar katonai kontingensnek, amely kiképző feladatokat is ellát majd.

A másik alapvető feladat a miniszter szerint a szíriai háború leállítása, amelyhez minél szélesebb körű nemzetközi összefogásra van szükség.

Szerző

Tisztázzuk!

Orbán nem Hitler, és a magyar kormány ugyan nem nagy barátja a demokráciának, de nem náci, vélekednek a politikai elemzők. Igazuk van, valóban nem náci. De úgy tudom, Orbán példaképének tekinti Mussolini munkásságát. Érdemes összehasonlítani Orbán szóhasználatát, intézkedéseit, a törvényeiben kialakított intézményrendszert Mussolini korporatív államával, ebben pontos eligazítást adhatnak a tudós Ormos Mária elemzései. A különbség csupán annyi, hogy Mussolini hobbija a kortárs művészet volt, Orbáné a foci. De Mussolini javára írható, hogy mindezek ellenére az ő ámokfutása alatt az olasz fociválogatott kétszer lett világbajnok, míg...

Röviden: Mussolini volt a klasszikus fasizmus mintaképe. Orbáné pedig ő. Vagyis Orbán és rendszere tipikusan fasiszta, de egyáltalán nem náci! Klasszikus értelemben vett fasiszta. Az ellenzéki sajtónak ezt kellene tudatosítani a történelmi dokumentumokat nem lapozó olvasókban. Miért nem teszik? Miért próbálják demokratikusnak beállítani azt az embert (és rendszerét), aki (és amely) demokratikusan jutott hatalomra (éppúgy, mint a náci Hitler és a fasiszta Mussolini), de aki ezt a hatalmat nem demokratikusan működteti. A demokrácia nem négyévente egy napból áll! A mindennapokban dől(t) el, hogy mivé lesz(tt).

Szerző

Tisztázzuk!

Orbán nem Hitler, és a magyar kormány ugyan nem nagy barátja a demokráciának, de nem náci, vélekednek a politikai elemzők. Igazuk van, valóban nem náci. De úgy tudom, Orbán példaképének tekinti Mussolini munkásságát. Érdemes összehasonlítani Orbán szóhasználatát, intézkedéseit, a törvényeiben kialakított intézményrendszert Mussolini korporatív államával, ebben pontos eligazítást adhatnak a tudós Ormos Mária elemzései. A különbség csupán annyi, hogy Mussolini hobbija a kortárs művészet volt, Orbáné a foci. De Mussolini javára írható, hogy mindezek ellenére az ő ámokfutása alatt az olasz fociválogatott kétszer lett világbajnok, míg...

Röviden: Mussolini volt a klasszikus fasizmus mintaképe. Orbáné pedig ő. Vagyis Orbán és rendszere tipikusan fasiszta, de egyáltalán nem náci! Klasszikus értelemben vett fasiszta. Az ellenzéki sajtónak ezt kellene tudatosítani a történelmi dokumentumokat nem lapozó olvasókban. Miért nem teszik? Miért próbálják demokratikusnak beállítani azt az embert (és rendszerét), aki (és amely) demokratikusan jutott hatalomra (éppúgy, mint a náci Hitler és a fasiszta Mussolini), de aki ezt a hatalmat nem demokratikusan működteti. A demokrácia nem négyévente egy napból áll! A mindennapokban dől(t) el, hogy mivé lesz(tt).

Szerző