A muszlim Horthy

Ha az ember minden fideszes nyilatkozaton felháborodna, akkor az év minden napján és minden órájában háborognia kellene. Ezzel pedig csak önmagunknak ártanánk. Mégis vannak esetek, amikor olyan rosszindulat - vagy tájékozatlanság - süt ki egy kormánypárti politikus mondataiból, hogy azt nem lehet szó nélkül hagyni. Kósa Lajos, a Fidesz új frakcióvezetője Reménytelen a muszlim bevándorlók integrálása címen adott interjút a szintén új, kormánypárti napilapnak. Nem baloldaliként, nem politikai megfontolásból, egyszerűen a józan észt követve kell azt mondanom, hogy ez egyszerűen ostobaság, és még a Fideszre is szégyen, ha csak ilyen frakcióvezetőt tud kiállítani magának.

Tizenegy éve élek, több-kevesebb rendszerességgel egy olyan városban - Brüsszelben -, ahol a lakosság jó 25 százaléka az iszlám híve. Így elég tapasztalatom van arról, hogy Kósa Lajos állítása durva általánosítás. Egészen hétköznapi példákat említve: az ING közeli fiókjában egy tunéziai banktisztviselő szokta kezelni a pénzügyeimet, a sarki szabómester marokkói származású, akárcsak a szocialisták frakcióvezetője a helyi önkormányzatban. De hogy Kósa pártcsoportját említsem, az Európai Néppárt (EPP) frakciójában, az Európai Parlamentben is több muszlim képviselő ül, köztük a marokkói-algériai származású, igen csinos Rachida Dati asszony. Ő a Sárközy-időkben a jobboldali kormányban igazságügyi miniszter is volt. Franciaországban még a legjobboldalibb jobboldaliak is bődületes marhaságnak tartanák, ha valaki oda nyilatkozna, hogy a hölgy -, akit a francia baloldal politikai húzásai miatt amúgy gyakran támadott -, „nem tudott integrálódni” a francia társadalomba. Jó lenne arról is hallani valamit, hogy a Brüsszelben az EPP frakcióban ülő fideszesek mit gondolnak arról a Kósa-nyilatkozatról, amely tételesen ellentmond mindannak, amit, legalábbis szavakban, az Európai Néppárt hirdet a toleranciáról és integrációról.

Természetesen Brüsszelben, mint mindenütt Nyugat-Európában, nagy számban élnek szegény, munkanélküli, iskolázatlan, muszlim vallású emberek, akik valóban nem tudnak integrálódni a többségi társadalomba. Ennek azonban alapvetően szociális, és nem vallási okai vannak. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Brüsszelben élő afrikaiak (feketék) nagy része keresztény vallású, de közülük, amennyire látom, több a szegény ember, mint az arabok között. És bizony a brüsszeli belvárosban agresszívan kéregető, magyar hajléktalanok sem integrálódtak a belga társadalomba, de a helyiek remélhetőleg nem ennek alapján ítélik meg a brüsszeli magyar népességet. S ahogy egy Párizsban élő barátom joggal mondta, a francia nagyvárosok gettóiban élő arab fiatalok számára nem a müezzin dallama, hanem az amerikai eredetű rap az önkifejezés kultikus zenéje.

Sajnos a sok millió európai muszlimból akadnak néhány százan, vagy ezren, akik a szélsőséges hitszónokok hatására terroristának állnak. De köztük ott vannak a keresztény hitből áttért fehérek is, akik éppen azért vették fel az iszlám vallást, mert kereszténységük ellenére ők sem tudtak integrálódni a többségi társadalomba. Az iszlámra hivatkozó terrorizmus áldozatai amúgy döntően muszlim vallású emberek, és az Iszlám Állam ellen a frontokon alapvetően muszlim vallású katonák harcolnak. Más kérdés, hogy az Egyesült Államok kétségkívül súlyos hibát követett el azzal, hogy a világias vezetésű arab rendszerek ellenében több helyen is a magukat demokratának álcázó, de valójában szélsőségesen fundamentalista erőket támogatta. A szélsőséges iszlám irányzatok erősödésének vannak geopolitikai, demográfiai, szociális okai, és némi pszichológiai szorongás is belejátszik a „keresztesek és cionisták” vélt túlereje miatt. Nyilvánvalóan a mostani migrációs hullámnak is szükségszerű józan korlátokat szabni. De súlyos felelőtlenség, vészesen kontraproduktív dolog azt hirdetni, hogy az Európában élő muszlim milliók eleve képtelenek integrálódni. S még inkább arról hadoválni, hogy ennek a vallásuk az oka.

A sors különös fintora, hogy aznap, amikor Kósa nyilatkozata megjelent, egy budapesti konferencián szép beszédet mondott Horthy István, a néhai kormányzó unokája. Azaz teljes nevén Horthy Sharif István, mert már jó ideje felvette az iszlám vallást. Amikor 1942-ben, egyéves korában elvesztette édesapját, Horthy István kormányzó-helyettest, a kormányzó legbuzgóbb talpnyalói azt kezdték el tervezni, hogy VI. István néven királlyá koronázzák. Serédi Jusztinián hercegprímás viszont arra hivatkozva ellenezte a tervet, hogy a csecsemő nem katolikus, hanem református vallású. A korabeli magyar politikai elit vakságára és sötétségére igen jellemző, hogy a második világháború közepén, a nemzeti katasztrófa előestéjén ilyesmivel szórakoztatták egymást.

De a Horthy-unoka felnőve nem rágódott a múlton, túllépett a keserveken és előítéleteken. Felvette az iszlám vallást, nyugodt és kiegyensúlyozott ember lett belőle, aki muszlim létére toleranciára, megbékélésre, az ideológiai lövészárkok betemetésére intette a mai magyar társadalmat. Példája éles ellentétben áll a nagyapjára hivatkozó magyar jobboldal eszmei sötétségével. És azt is jelzi, hogy családja, múltja, vallása miatt senkihez sem szabad eleve előítélettel közelítünk.