Drágán lakunk

Ma van a lakhatás világnapja, de az igazságosabb lakáspolitikáért küzdő Habitat for Humanity Magyarország szerint nincs okunk az ünneplésre. 

A szervezet kétnapos utcai „konzultációt” szervezett Budapesten, amelynek résztvevői képeslapokon üzenhettek a kormánynak, hogy mit kellene változtatni a költségek csökkentése, az állami lakhatási támogatások növelése érdekében. A Habitat for Humanity Magyarország igazgatója arra emlékeztetett, hogy Magyarországon lakhatási válság van, méghozzá elsősorban megfizethetőségi válság”. Szekér András értékelése szerint nagyon drágán lehet lakást venni vagy bérelni és túl magasak a lakásfenntartási költségek is, ráadásul a segélyezés átalakításával márciustól megszűnt a két utolsó szociális alapú támogatás is.

A szervezet számításai szerint Magyarországon a legszegényebb családok majdnem háromszor annyit, jövedelmük 36 százalékát kénytelenek lakhatásra költeni, mint a legjobb módúak, akik jellemzően bevételeik 13 százalékát fizetik ki erre. Így érthető, hogy a kisebb jövedelmű családok tetemes tartozást halmoznak fel, a hazai lakosság negyedének van valamilyen lakhatási hátraléka. A Habitat tapasztalatai azt mutatják, nem segít a rezsicsökkentés sem, mert a fával, szénnel tüzelőket, vagy azokat, akiknél már kikapcsolták az áramot vagy a gázt, el sem éri.

Csaknem 800 ezer háztartás nem mindig tudja megfizetni a szükséges energiáit Magyarországon. A lakhatás túl magas költségei miatt sokaknak nem marad tartalékuk felújításra és romos, néha veszélyes állapotú otthonokban kénytelenek élni. Az országos lakásállománynak mindössze 1,5 százaléka megfizethető szociális alapú bérlakás, amit a minimális jövedelemmel rendelkezők megengedhetnének maguknak. A Habitat for Humanity szerint tehát több megfizethető bérlakás, másrészt központi, szociális alapon járó lakásfenntartási támogatás kellene, hogy meg lehessen állítani ezeknek a tömegeknek a lecsúszását.

Szerző
Frissítve: 2015.10.04. 22:16

Nem kapnak szállást a mozgássérült fiatalok?

Publikálás dátuma
2015.10.05. 07:08
Bálint évek óta hol tud tanulni, hol nem, de nem adja fel. Ha végez, pár év munka után mesterszakra is be akar iratkozni FOTÓ: M
Nincs elég szálláslehetőség a felsőoktatásban tanuló mozgássérült fiataloknak. Az oktatási jogok biztosa vizsgálatot kezd az ügyben. A kormány 2018 szeptemberéig adott haladékot akadálymentes kollégiumi szobák kialakítására.

Egy mopeddel közlekedő, mozgássérült vidéki fiatalember a fővárosban próbálja befejezni főiskolai tanulmányait, de hiába keres ingatlanközvetítőket is bevonva július vége óta akadálymentes kollégiumot vagy albérletet, nem talált olyan lehetőséget, ahonnan meg tudná oldani a Budapesti Gazdasági Főiskola (BGF) óráinak látogatását. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) vendégszobája megnyitásával próbál segíteni Endrédi Bálintnak, de a Flórián tér közelében lévő székházuk is legalább másfél órára van a zuglói tantermektől. Ráadásul a gazdasági informatikusnak tanuló fiatalember nem tud majd bejutni minden előadásra, mert sok termet csak lépcsőkön lehet megközelíteni.

Hiányzik a számonkérés

Pedig papíron már hatalmasat léptünk az ezredforduló óta, hogy a fogyatékossággal élő fiatalok is egyetemet, főiskolát végezhessenek. A MEOSZ elnöke ugyanakkor azt mondja, a napi gyakorlat fényévekre van a jogszabályoktól, ki kellene végre mondani az igazságot. Ma a magyar oktatási rendszer minden szintjén azon múlik egy mozgássérült gyerek megkapaszkodásának lehetősége, hogy milyen az adott intézmény vezetése. Ahol befogadó, ott akadálymentes környezetet teremtettek, úgy szervezik az órákat, hogy azokra be tudjon jutni a diák, ahol pedig senki nem kéri ezt számon, ott már a jelentkezéskor elutasítják a fogyatékossággal élőket. A napi tapasztalat alapján még mindig ezek az iskolák vannak többségben – teszi hozzá Kovács Ágnes, megemlítve egy kiválóan tanuló lány esetét, aki az egyetemi jelentkezés előtt személyesen akart szétnézni a felsőoktatási intézmény épületében, de csak a tanulmányi osztályig jutott, ahol gyorsan le is beszélték a felvételiről, mondván, úgysem tudna közlekedni a termek között és szociális munkásnak sem lenne alkalmas.

Látszatjogszabályok

Közben sorra születnek a látszólag megoldást kínáló jogszabályok. Az Országos Fogyatékosügyi Program 2012-2013 közötti intézkedési tervében még az is szerepelt, hogy pályázati programokat kell indítani a felsőoktatási intézményekben jegyzetelő szolgáltatás működtetésére. Mesésen hangzik. A 2015-2018 közötti évekre vonatkozó javaslatcsomag éppen szeptember közepén jelent meg a Magyar Közlönyben, de a sérült fiatalok felsőoktatási esélyeinek javítására most mindössze egyetlen terv szerepel benne: egyénre szabott komplex szolgáltatásokat kell kidolgozni és bevezetni, fogyatékosügyi koordinátorok hálózatát kell létrehozni – rendeli a kormányhatározat. Hogy mit takarna a komplex szolgáltatás, még homály fedi.

A papír mindent kibír

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) sajtóirodája a fogyatékossággal élő diákok kollégiumi lehetőségeit firtató kérdésünkre azt válaszolta, április 17-én hatályba lépett a felsőoktatási törvénynek az a végrehajtási rendelete, amely kimondja, hogy 2018. szeptemberéig minden, legalább 100 férőhelyes kollégiumban vagy diákotthonban minimálisan egy akadálymentesített szobát, fürdőt és illemhelyet kell kialakítani és felvonóval, korlátlifttel vagy emelőlappal biztosítani kell a mozgássérült fiatal épületen belüli közlekedését is. A határidő után az Oktatási Hivatal ellenőrzi ezek meglétét, vagy – ezt már mi tesszük hozzá - el lehet felejteni, ahogy az eddigi akadálymentesítési határidőket. Nem tudni pontosan milyen adatok alapján, de az Emmi azt állítja, hogy a legtöbb fővárosi felsőoktatási intézménynek van akadálymentes kollégiumi szobája, csak nem mozgássérültek laknak benne, mert nem volt jelentkező. Azt is gondolják, hogy azok az intézmények, ahol ezt eddig mégsem alakították ki, köthetnek megállapodást más budapesti kollégiummal, hogy fogadja be mozgássérült hallgatóikat. Ez is szép gondolat a fehér papíron, de a gyakorlatban Bálintot sehová nem engedték be.

Vizsgálatot indít az ombudsman

A MEOSZ vezetője emlékeztet rá, hogy sem az érintettek, sem szüleik nem nagyon merik hangosan megfogalmazni, hogy mi járna nekik, mert túl sokszor kapnak elutasításokat. Bálint helyzetére sem hivatalos úton derült fény, csak közösségi oldalán osztotta meg, hogy nem talál lakást magának. Miután a MEOSZ a nyilvánosság elé vitte az áldatlan kollégiumi állapotok kérdését, az oktatási jogok biztosa bejelentkezett, hogy felmérést készítene a valós állapotokról, amihez kéri a szervezet segítségét. Most ugyanis nincs hivatalos adat arról, hány diákot érint a főiskolai, egyetemi órák látogatásának és lakhatásuknak a megoldatlansága.

A magyar államot egyébként hazai és nemzetközi jogszabályok, egyezmények kötelezik arra, hogy a fogyatékos emberek oktatását másokkal egyenlő módon biztosítsa, ennek azonban nem tesz eleget. Jól mutatják ezt a legutóbbi népszámlálási adatok is: míg a 15 éves és idősebb teljes népesség 17 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, addig a mozgássérült emberek mindössze 9 százaléka mondhatja el ugyanezt magáról.

Elvárás van, feltételek nincsenek

Endrédi Bálint karját majdnem könyékig díszítik a nyári fesztiválok belépőszalagjai. Imád emberek közt lenni, mindenütt vannak barátai. Évek óta hol tud tanulni, hol nem, de nem adja fel. Ha végez, pár év munka után mesterszakra is be akar iratkozni. Munkahelyre szeretne járni, ahol hasznosíthatja megszerzett tudását. A MEOSZ vendégszobájában ugyan maradhat, ameddig akar, de mindenki tudja, nem ez a megoldás. Kovács Ágnes tovább is gondolja a kérdést: valamennyi nagy egyetemi centrumban létre kellene hozni olyan kollégiumokat, ahol személyi segítést és szállítást is kapnának a mozgássérült diákok, hogy tanulhassanak. Ezek a fiatalok is intelligensek, jó szakemberekké tudnak válni, például pszichológussá, aki aztán megkönnyíthetné sérült társai életét – mondja az elnök. El kellene jutni odáig, hogy ne csak azt várja el az állam a fogyatékos emberektől, hogy a nyílt munkaerőpiacon találjanak munkát és ne segélyből akarjanak megélni, hanem teremtse is meg a feltételeket a versenyképes tudás megszerzéséhez.

Lefoglalták az ORÖ gyanús iratait

A múlt csütörtöki rendkívüli közgyűlés ideje alatt az adónyomozók az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) Kisebbségi Kulturális és Foglalkoztatási Módszertani Intézményhálózat összes, bűncselekmény-gyanús megbízási szerződését és kifizetési számláját lefoglalták a szervezet Dohány utcai székházában - tudta meg a RomNet.

Ebből a programból fizetett Farkas Flórián korábbi elnök 2011-2014 között a hozzá hű képviselőinek és családtagjaiknak, illetve tanácsadóinak havi 300-450 ezer forintos fizetéseket. A hálózat feladata a romák munkába állásának segítése lett volna, ám valójában csak kifizetőhely volt, amelyen keresztül Farkas "etette" embereit - mondták a RomNet-nek a szervezet gazdálkodását vizsgáló Alternatív Vizsgálóbizottság tagjai. A Mentorprogramon keresztül kifizetett több százmillió forintnyi, teljesítés nélküli, átláthatatlan szerződések miatt Vajda László és Lakatos Oszkár képviselők még április közepén tettek feljelentést. A nyomozás az adóhatósághoz került, és azóta már több tanút is meghallgattak az ügyben, gyanúsított egyelőre nincs. Az intézményhálózat 330 millió forint költségvetési támogatást kapott 2011-2014 között. A Magyar Államkincstár márciusban egy közérdekű adatigénylést követően azt közölte, a szervezet négy éves gazdálkodásáról nem tud adatokat szolgáltatni, mert egyetlen negyedéves beszámolót sem adtak le.

Szerző