A család legyűri a karrierépítési vágyat?

Lehet, hogy az amerikai nők, akik hosszú évekig harcoltak, hogy meghódítsák a hatalom állásait, elvesztették az illúzióikat? Úgy tűnik, nem elég vonzó az a karrier sem, amelyet a politikában Hillary Clinton, és Sarah Palin, az üzleti életben Sheryl Sandberg, a Facebook második számú vezetője és Mary Barra, a General Motors ügyvezető igazgatója vagy a média-királynő Arianna Huffington befutott.

A harmincévesek új generációjának nincs kedve mindent feláldozni a munka oltárán, és egyre inkább olyan áron is össze akarja egyeztetni a családot és a hivatást, amelyben alacsonyabbra helyezi az ambícióit - legalábbis ez derül ki a The New York Times-ban közölt több írásból is. A tekintélyes amerikai lapban publikált adatok szerint a harmincéves nőknek több, mint egyharmada lassítani akarja munkája iramát és előnyben részesítené a családi életet. Bár sikeresen végezték el tanulmányaikat, úgy érzik, ráncigálják őket a munkájuk és a személyes életük között.

Nem akarják előnybe részesíteni a munkát és ezt a vágyat egyrészt az anyaságuk, másrészt generációjuk életfelfogása vezeti. Ez utóbbira - az Y-nak nevezett (az 1980 és 1995 között született emberek) - a magánélet elsősége jellemző. Az előző, X. generáció (az 1965 és 1980 között születettek) asszonyainak csak a 28 százaléka akarta a munkát hátrább sorolni. Húsz évvel ezelőtt a Pennsylvania egyetemhez tartozó Wharton Schoolban a diáklányok 78 százaléka állította, hogy kész gyerekeket szülni és ellátni mind szakmai, mind pedig családi kötelességeit. Ma, ugyanilyen felmérés szerint csak 42 százaléka osztja ezt az álláspontot.

Ez nagy változás: egyrészt több az olyan nő, aki egyáltalán nem akar gyereket, másrészt úgy ítélik meg, hogy a családi élet nem kompatibilis a munka világának növekvő követelményeivel, a hosszabbodó munkaidővel, a kitűzött célok és a nyomás mellett anyaként nem lehet kiteljesedni. Harminc éves korukra a férjes nőknek csaknem a fele választ rugalmasabb munkát a Harvard volt diákjai közül. 26 százalékuk már lassította a munkatempót és 9 százalék családi okok miatt visszautasította az előléptetést. Anyáik annak idején minden energiájukat a karrierjüknek szentelték, a maiak ezt felesleges áldozatnak tekintik és nem akarnak ugyanúgy cselekedni.

Ezzel együtt nehéz globális portrét rajzolni a jelenségről. Egy olyan generációról van szó, amely Amerikában kivívta, hogy a diplomás nők többet kereshetnek a férfiaknál, sokan foglalnak el fontos posztokat és vannak, akik nem akarnak lemondani ezekről az előnyökről. Ugyanakkor a munka világa kemény az anyák számára, és az Y. generációhoz tartozó nők több mint felének az a véleménye, hogy már magában a női nemhez való tartozás is problémát jelent egy vállalatnál. És hogy állnak az amerikai férfiak? Ők is szeretnék a munkát és a családi életet jobban összeegyeztetni. 13 százalékuk kész a munkatempóját lassítani és több családi kötelezettséget vállalni. Tehát itt is van elmozdulás, mivel az előző generációban ez az arány csak 4 százalék volt.

A nők karrier-ambíciói igencsak megoszlanak kontinensenként. Ez derült ki abból a közelmúltbeli felmérésből, amelyet két neves nemzetközi cég készített. A Weber Shandwick kommunikációs ügynökség és a KRC Research közvélemény kutató 1750 felső kádert kérdezett meg az egész világon. Az egyik kérdés az volt, hogy szeretnének-e egy nagyvállalatot vezetni. (lásd táblázat) A KRC Research és a Weber Shandwick arra is kíváncsi volt, hogy mennyire befolyásolja egy nagyvállalat imázsát és értékét, hogy vezetője nő-e vagy férfi. A felmérésből az derült ki, hogy a női vezetőt nem tartják nagyobb kockázatnak, mint a férfi vezetőt. A női vezetőkkel dolgozó kádereknek a 36 százaléka jelentette ki, hogy vállalatuknak jó az imázsa, a férfi vezetőkkel dolgozók 38 százalékának volt ugyanilyen pozitív véleménye. Érdekes viszont, hogy ötből négy amerikai részesíti előnyben férfi vezetőt.

A felmérésből kiderült, hogy a női vezetőt sok helyen tekintik nyitottnak, elérhetőnek, aki törődik a beosztottakkal, és jól tudja kezelni a médiát. A férfi vezetőt ugyanakkor gyakran jellemzik úgy, hogy világos elképzelései vannak a vállalat fejlődésével kapcsolatban és nagyszerűen tudja kezelni a válsághelyzeteket. Ugyanakkor a válaszadók azt is megállapították, hogy még mindig nehéz a nőknek csúcspozíciókba kerülni. Ez így igaz – erősítették meg a tanulmány szerzői – mivel az egész világ nagyvállalatainak elnök-vezérigazgatói közül mindössze 9 százaléka nő.

Előbb a gyermek, utána a pályafutás

Az MSD Pharma Hungary Kft. tavaly ősszel közzétett reprezentatív felmérése szerint a magyarok döntő többsége szerint érdemes 30 éves kor alatt szülni, de a válaszadók nagy része úgy vélekedett, hogy a nőknek még a gyermekvállalás előtt gondoskodniuk kell a karrierépítésről. Ez a gondolkodásmód a gyakorlatban is érvényesül. Harminc éves kora előtt csupán minden 10. nő válik szülővé. Az iskolázottság is befolyásolja a gyermekvállalás ideális időpontját: a diplomások több mint negyede szerint harminc, vagy akár negyven éves kor felett is ráér, ezzel szemben az alapfokú végzettségűek nagy része szerint már huszonévesen időszerű a családalapítás.

A felmérésben részt vett nők fele szerint muszáj választani a család és a karrier között. A gyermekáldás előtt álló nők meglehetősen borúlátók: minden második attól tart, hogy munkahelye vagy pozíciója veszélybe kerülhet azzal, ha elmegy GYES-re. Ez a félelem sajnos korántsem alaptalan: a családanyák negyede tapasztalt már valamilyen problémát a munkahelyén, amikor kiderült, hogy várandós.Vajon mit jelent egészségügyi szempontból a gyermekvállalás időpontjának kitolódása?

A felmérést idéző babafalva.hu oldal Csermely Gyulát, a Rózsakert Medical Center szülész-nőgyógyász főorvosát kérdezte, aki szerint a gyermekáldás nem jelenthet akadályt 40 év körül sem. Orvosi szempontból az időzítésnél a jó fizikai állapotra kell figyelni: „ne legyenek rendezetlen egészségügyi panaszaik, ideális testsúllyal, egészséges, sportos életmódot követve essenek teherbe, és ne legyenek káros szenvedélyeik. A mai, korszerű szűrővizsgálatoknál az életkor csak egyetlen információ a sok közül, amelyből végül kiszámítható a magzati rendellenesség egyéni kockázata” – hangsúlyozta a főorvos.