Megdöbbent bíborosok, útkereső egyház

Publikálás dátuma
2015.10.07. 07:31
Krzysztof Charamsa Spanyolországba költözik partneréhez, Eduardo Planashoz FOTÓ: AFP
Nem várt módon kezdődött meg vasárnap a Vatikánban a családszinódus, amelyen olyan kérdések kerülnek szóba, mint család, házasság, válás, az elváltaknak kiszolgáltatandó szentségek. A témakörök között hivatalosan nem szerepel a melegek kapcsolatának elismerése, de a Hittani Kongregáció időközben elbocsátott lengyel munkatársa, Krzysztof Charamsa bejelentése után, melynek során azt közölte, a saját neméhez vonzódik, s egy férfival él együtt, a téma óhatatlanul is szóba kerül a több száz püspök, szakértő és világi tanácskozásán.

Az időzítés nyilván nem volt véletlen, sőt az is volt a lengyel pap célja, hogy felhívja a figyelmet erre a kérdésre. Bejelentésekor is azt közölte, tisztában van mindennek a következményeivel. Előre számolt tehát azzal, hogy a Vatikánban minden munkakörét fel kell adnia, s alighanem katolikus intézményben sem taníthat többé teológiát. Mindenesetre akadt egy megjegyzése, ami alighanem nyugtalanságot szülhet a családszinóduson. Azt közölte, hogy a Szentszék főpapjai körében homofób légkör uralkodik, miközben ilyen jellegű vonzódásával távolról sincs egyedül a Vatikán falain belül.

Emlékezhetünk még a 2012-ben kirobbant Vatileaks botrányra, amely oly mértékben rázta meg a Vatikánt, hogy biztosan köze volt XVI. Benedek 2013 februári lemondásához. Rejtélyes módon szivárogtak ki titkos dokumentumok a Vatikánból. Mint utóbb kiderült, a kiszivárogtató Paolo Gabriele volt, aki 2007 óta szolgált a pápa kamarásaként. Őt elítélték, de nem kellett sokáig börtönben ülnie, mert hamar kegyelmet kapott az egyházfőtől. A dokumentumokból sok minden kiderült, amit addig titok homálya fedett, például fény derült arra, hogy herdálják a pénzt a Vatikán falain belül. A dokumentumok egy része arról szólt, hogy a főpapok egy része mennyire alkalmatlannak tartotta posztjára Tarcisio Bertone bíboros államtitkárt, akit még 2013-ban leváltott posztjáról Ferenc pápa.

A Vatileaks-üggyel kapcsolatos vizsgálat, amelyet három idős főpap, a spanyol Julián Herranz, a szlovák Jozef Tomko és az olasz Salvatore De Giorgi folytatott, drámai következtetésekre jutott. Egyebek mellett arra, hogy a Vatikánban léteznek homoszexuális papok, s őket zsarolhatják. Több olasz lap arról számolt be, hogy a vizsgálat szerint a Vatikánban létezik egy melegek alkotta lobbi, amelynek tagjai a keresztényi erkölcsökkel nem összeegyeztethető életmódot folytatnak. Egyesek rendszeresen járnak a melegek által ismert szaunákba a Szentszék falain kívül, mások fizetnek is bizonyos szolgáltatásokért.

Már Ferenc pápa megválasztása után a chilei Reflexión y Liberación című chilei internetes lap arról számolt be, hogy amikor az egyházfő június 6-án latin-amerikai és karibi szerzetesekkel és apácákkal találkozott, elismerte a meleglobbi létezését. Federico Lombardi, a Szentszék szóvivője nem fűzött kommentárt az internetes lapban foglaltakhoz, arra hivatkozva, hogy a pápa által elmondottak magánbeszélgetésen hangzottak el.

Tavaly januárban Elmar Mäder, a svájci gárdisták egykori parancsnoka a Schweiz am Sonntag című hetilapnak sokkoló kijelentést tett. Úgy foglalt állást, a Vatikánt annyira jelentős meleglobbi uralja, hogy az már egyenesen veszélyeztetheti Ferenc pápa személyes biztonságát. Sietve cáfolta az állítást Angelo Becciu érsek, a Vatikán államtitkár-helyettese, illetve azt közölte, ha Mäderben bármilyen gyanú támadt vagy megtudott valamit, beszélnie kell, nevekkel kell előállnia, máskülönben szóbeszédről és rágalomról van szó. Arra a kérdésre, hogy a Vatileaks botrányt feltáró fent említett titkos jelentésben szó van-e a vatikáni meleglobbiról, Becciu azt válaszolta, a dokumentum tartalma titkos, és kizárólag a pápa ismeri.

A meleglobbi esetleges létezésével kapcsolatos kérdés a vatikáni reformok kapcsán háttérbe is szorult egészen a lengyel pap coming outjáig. A 84 éves Camillo Ruini bíboros, az Olasz Katolikus Püspöki Konferencia korábbi elnöke a Corriere della Serának adott interjújában, amely vasárnap jelent meg, tagadta, hogy létezne bármiféle melegek alkotta lobbi a Vatikánban, bár azt elismerte, hogy „sok szó esik erről a kérdésről”, s „szomorú lenne, ha az erről szóló állítások valósnak bizonyulnának”, ez esetben „rendet kellene tenni”.

A lengyel pap bejelentése tehát meghatározhatta a családszinódus alaphangulatát, hiszen két olyan témát is feszegetett, amelyek nagyon kellemetlenek a Szentszék számára: egyrészt a meleglobbi állítólagos létezése, másrészt az azonos neműek viszonyának elismerése. „Ez magyarázza a Vatikán heves reakcióját a Krzsztof Charamsa megnyilatkozására” – mondta az osztrák közszolgálati csatornának, az ORF-nek Gerhard Marschütz teológus. Utalt arra, azzal, hogy elismerte, létezik partnere is, akit egyébként be is mutatott (egy katalán férfiról, bizonyos Eduardo Planasról van szó), a cölibátust is nyilvánosan sértette meg. A papok semmiféle intim kapcsolatot sem folytathatnak. A homoszexuális vonzalom még nem bűn az egyházi tanítás szerint, de az aszerinti életvitel már igen. Az osztrák teológus is úgy látja, hogy Charamsa, aki két katolikus egyetemen is tanít, pontosan tisztában volt bejelentésének következményeivel.

A Vatikán egyébként gyorsan lépett, leváltotta a Nemzetközi Teológiai Bizottság segédtitkárának tisztségéről, s megfosztotta docensi címétől. Federico Lombardi szóvivőt pedig az dühítette fel, hogy Charamsa egy nappal a családszinódus megkezdése előtt tette meg bejelentését. Hozzátette, papi szolgálatáról az illetékes püspöknek kell döntést hoznia. A lengyelországi, pelplini egyházmegye püspökéről, Ryszard Kasynáról van szó, aki szintén felháborodásának adott hangot, s arra utalt, hogy Charamsát feloldhatják papi szolgálatai alól. Ez azonban nem gyors folyamat.

Csak abban az esetben maradhatna lelkipásztor, ha elhatárolódna kijelentésétől, erre azonban nagyon kicsi az esély. „Ezért elkerülhetetlen a papi szolgálatából való felmentését célzó eljárás” – közölte Ludger Müllet teológus, a bécsi Egyházjogi Intézet elnökségi tagja az ORF-nek. Ennek persze sok jelentősége már nincsen, mivel a lengyel pap azt is közölte, hogy Spanyolországba kíván költözni partnerével, ahol együtt akar élni Eduardo Planasszal. Már össze is csomagolt, s hamarosan elhagyja a Vatikánt. „Nem akarok több bonyodalmat okozni” – hangoztatta.

Nagy kérdés, hogy az egész eset miként szolgálja Ferenc pápa nyitásra vonatkozó törekvéseit? Félő, hogy az időzítéssel éppen a konzervatívok lendülnek ellentámadásba, akik már a családszinódus előtt mintha pánikba estek volna. Több könyvben is kifejezésre juttatták, hogy nem akarnak nyitást. Szeptember közepén 11 bíboros könyvben fejezte ki ellenállását bármiféle, a családok kérdését érintő változtatással szemben. Könyvvel jelentkezett a konzervatívok egyik vezéralakjaként emlegetett Robert Sarah guineai bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusa is, aki szintén ellenzi az egyházi tanítást érintő nyitást. Művében igen keményen beszél a kérdésről. „Ünnepélyesen állíthatom, hogy az afrikai egyház hevesen ellenez minden lázadást Jézus tanítása ellen” – állapította meg.

Ugyanúgy, mint a tavalyi szinóduson, ezúttal is kétharmados többséggel döntenek az egyes kérdésekben igaz, ilyenkor mindig hangsúlyozni kell, hogy a pápa dönthet másként is, vagyis rá nézve nem feltétlenül kötelező érvényű a döntés. Az egyes munkacsoportok végső megállapításait ezúttal teljes egészében elérhetővé teszik, tavaly csak rezümét adtak. Több sajtótermék, így az amerikai National Catholic Reporter, megállapította, hogy a családszinódus nehezebb feladat lesz Ferenc pápa számára, mint kilencnapos amerikai útja. Mindenesetre az egész világ izgatottan várja, a szinóduson milyen irányvonalat jelölnek ki a bíborosok a katolikus egyháznak, s döntésüket hogyan fogadja majd a pápa.

Mégsem a Városligeté lesz a Múzeumi Negyed?

Publikálás dátuma
2015.10.07. 07:00
Lerobbant, de roppant értékes helyet rehabilitálna, ha a Nyugati pályaudvar mögé kerülne a Múzeumi Negyed FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
Egy 15 évvel ezelőtti terv újragondolása, hogy a Városligetbe tervezett Múzeumi Negyed inkább az úgynevezett "rozsda övezetben" kapjon helyet. Informátoraink szerint így kétszer akkora területen fele annyi pénzből lehet megvalósítani a beruházást. A régebbi tervet egyébként Orbán Viktor is támogatta, s nem Demján Sándortól származik.

Nem a Demján csoport javasolta, hogy a Múzeumi negyedet a Városligetből tolják el a Nyugati pályaudvar mögötti kihasználatlan területre, az úgynevezett rozsdazónába, ahogy azt tegnap a Népszabadságban megírták. Demján Sándorhoz közel álló forrásunk szerint a terv még 2000-re nyúlik vissza. Orbán Viktor akkor személyesen járt el az ügyben, és megbízta Finta József építészt, hogy az irodája készítsen ehhez terveket. Az egykori tervekkel azonban Demján Sándor egyetért, és ez szerepel is az anyagban - tudta meg lapunk.

A terveket most a Levegő Munkacsoport kiegészítette egy tanulmánnyal, melyben arról van szó, hogy nyolc-tíz hektárnyi zöld területet fákkal kell beültetni a Podmaniczky utca melletti részen. Egyes, a Népszava forrásai által is megerősített információk szerint, ahhoz a projekthez, amit a Városligetbe terveztek, meglehetősen felülárazott kalkuláció társult. A Nyugati pályaudvar mögötti területre olcsóbban lehetne a múzeumokat telepíteni. Körülbelül fele annyi költségről beszélnek. A Podmaniczky útból az Andrássy úttal párhuzamos sugárút lenne, és összekötnék a Városligetet a Nyugati pályaudvar közötti résszel.

A Ferdinánd hidat lebontanák és egy alagúton haladhatna a forgalom. A területet befednék, és ott helye lehetne bármilyen középületnek. Erről információink szerint annak idején makett is készült. De aztán ez a terv elhalt, mert a főváros nem akarta a beruházást. A piacon azt beszélik, hogy a kivitelezést nem Demján Sándor cégei végzik majd, már csak azért sem, mert többségük nem nagyon dolgozik már itthon. Ha ez a terv valósul meg, többek szerint a Garancsi István féle Market Építő Zrt. lehet esélyes a kivitelezésre.

A Demján Csoport közleményt is kiadott, ebben üdvözlik, hogy a Múzeumi Negyed lehetséges helyszíneként felmerült a Nyugati pályaudvar, a Podmaniczky utca és a Dózsa György út által határolt terület. Ugyanakkor kijelentik, hogy állami illetve önkormányzati tulajdonú területek hasznosításába nem tudnak és nem is akarnak beleszólni. „Ez kizárólag az illetékes állami szervek kompetenciája. A cikkben említett koncepció egy 15 évvel ezelőtti terv újragondolása, amely a Városligetet terjeszti ki a vágányok lefedésével a Nyugati téri Eiffel épületig. Ez a megoldás a „rozsda övezet” zöld rehabilitációjával integrálja a területet a Belváros és a Városliget közé”, írják a közleményben.

Kerestük Baán László miniszteri biztost, hogy mit szól a tervekhez, de ő jelenleg Koreában tartózkodik. Sajtófőnöke, Lévay Zoltán a következőket mondta lapunknak. "A Liget Budapest Projekt előkészítése csaknem négy éve zajlik, és ebben az időszakban számos ötlet érkezett azzal kapcsolatban, hogy a parkba tervezett épületek hol máshol kaphatnának még helyet a fővárosban vagy akár vidéken. Volt olyan vélemény, amely a Rákosrendezőt preferálta, mások az óbudai Gázgyár helyén látták volna szívesen az új múzeumi épületeket és volt olyan, aki a Várban szerette volna felépíteni a Petőfi Csarnok helyére tervezett Új Nemzeti Galériát. A kormány - számos civil és szakmai szervezet támogatását élvezve - eddig csaknem tíz döntést hozott a városligeti fejlesztések kapcsolatban, és az idei, valamint a jövő évi költségvetésben pedig csaknem 50 milliárd forintot különített el a Városliget átfogó fejlesztésére. A Városliget komplex fejlesztése egyébként nem zárja ki a Nyugati-pályaudvar melletti terület rendbetételét" - mondta lapunknak a sajtófőnök.

Szerző

Végső búcsút vettek Békés Andrástól

Kedden örök nyugalomra helyezték Békés András Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas rendezőt, érdemes és kiváló művészt, a Magyar Állami Operaház örökös tagját és mesterművészét.

Az Andrássy úti dalszínház aulájában tartott búcsúztatót a művész családja mellett az Operaház vezetősége és pályatársai is részt vettek. Búcsúbeszédet mondott Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója, Kovács János karmester, Csavlek Etelka operaénekes és Székhelyi József színművész - tájékoztatott az Operaház.

"Az Operaház újabb oszlopot veszített el. Békés András harmincéves pályafutása alatt 74 bemutatót jegyez, ami hatalmas teljesítmény. Békés Andrást tanárként és művészként is mértékadó volt, pontos értékítélet és arányérzék jellemezte" - emelte ki Ókovács Szilveszter főigazgató a dalszínház beszámolója szerint.

Kovács János Kossuth-díjas karmester beszédében elmondta: sokan mágusnak nevezték Békés Andrást, ő azonban sokkal fontosabbnak tartja, hogy a rendező közvetítő volt, olyan alkotó, aki mindenkor szem előtt tartotta a szerző szándékát. "Különleges adottsága volt, amit zenedramaturgiai hallásként aposztrofálhatnék, színpadi munkája során pedig egy másik sajátos képessége volt, hogy mindig az adott operaénekes habitusához, alkatához alakított egy-egy figurát. A magyar operajátszás egyik legkiemelkedőbb személyisége, élete és pályája teljes és dimenzionálhatatlan" - tette hozzá Kovács János.

Csavlek Etelka operaénekesnő gyászbeszédében hangsúlyozta: "Békés András tehetsége, fantáziája csodát teremtett, stílusérzéke és intelligenciája megkérdőjelezhetetlen volt". Utolsóként Székhelyi József színművész igen személyes, megindító szavait hallhatták a gyászolók, búcsúbeszédét Ady-idézettel tette különlegesen meghitté, az Őrizem a szemed című vers sorai szóltak a mesterhez, a kollégához és a baráthoz is.

Az operaházi búcsúztató után Békés Andrást a Farkasréti temető művészparcellájában helyezték örök nyugalomra. A temetőben Kovalik Balázs rendező, egykori növendék mondott búcsúbeszédet, melyben úgy fogalmazott: "Így tesznek a bölcsek. Ez belső indíttatásuk. Mindennapi, fiziológiai, biológiai kényszerük. Önmaguk öröme, kínja, létfeltétele. Ez az, amit sokszor nem ért a köz, nem ért az önség, és olykor nem ért maga a szakma sem. Értetlenül, vagy nagyon is értőn állnak egy Személyiség előtt, aki - mert van - személyiségével parancsol tiszteletet ott, ahol már alig van. Megijednek, félnek tőle, elszaladnak, megpróbálják megtörni, elhallgattatni, megsemmisíteni: nem tudván, e személyiség elpusztíthatatlanul átragyog minden munkán, legyen az sikerült, vagy sikerületlen, tovább él a tanítványban, járjon az az ösvényen, vagy mellette".

Békés András Debrecenben született 1927. március 23-án. A Színművészeti Főiskolán 1949-ben végzett, majd a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1951 és 1955 között a kecskeméti Katona József Színház főrendezője, 1955 és 1960 között az Ifjúsági, a József Attila és a Szegedi Nemzeti Színház tagja, 1958-tól a Színművészeti Főiskola tanára. 1960-tól az Operaház rendezője, 1987-től 1990-ig főrendezője, később címzetes főrendezője. Az 1990-es években a Zeneakadémia opera tanszakát is vezette.

Csak az Operaházban - a felújításokat nem számolva - csaknem ötven produkciót rendezett, televíziós alkotásai között több operafilmet is jegyez. Békés András professor emeritus volt, munkásságát számos szakmai elismeréssel díjazták. Érdemes és kiváló művész kitüntetései után a Kossuth-díjat 1995-ben kapta meg. Szeptember 18-án, életének 89. évében hunyt el.

Szerző
Témák
Békés András