Megdöbbent bíborosok, útkereső egyház

Nem várt módon kezdődött meg vasárnap a Vatikánban a családszinódus, amelyen olyan kérdések kerülnek szóba, mint család, házasság, válás, az elváltaknak kiszolgáltatandó szentségek. A témakörök között hivatalosan nem szerepel a melegek kapcsolatának elismerése, de a Hittani Kongregáció időközben elbocsátott lengyel munkatársa, Krzysztof Charamsa bejelentése után, melynek során azt közölte, a saját neméhez vonzódik, s egy férfival él együtt, a téma óhatatlanul is szóba kerül a több száz püspök, szakértő és világi tanácskozásán.

Az időzítés nyilván nem volt véletlen, sőt az is volt a lengyel pap célja, hogy felhívja a figyelmet erre a kérdésre. Bejelentésekor is azt közölte, tisztában van mindennek a következményeivel. Előre számolt tehát azzal, hogy a Vatikánban minden munkakörét fel kell adnia, s alighanem katolikus intézményben sem taníthat többé teológiát. Mindenesetre akadt egy megjegyzése, ami alighanem nyugtalanságot szülhet a családszinóduson. Azt közölte, hogy a Szentszék főpapjai körében homofób légkör uralkodik, miközben ilyen jellegű vonzódásával távolról sincs egyedül a Vatikán falain belül.

Emlékezhetünk még a 2012-ben kirobbant Vatileaks botrányra, amely oly mértékben rázta meg a Vatikánt, hogy biztosan köze volt XVI. Benedek 2013 februári lemondásához. Rejtélyes módon szivárogtak ki titkos dokumentumok a Vatikánból. Mint utóbb kiderült, a kiszivárogtató Paolo Gabriele volt, aki 2007 óta szolgált a pápa kamarásaként. Őt elítélték, de nem kellett sokáig börtönben ülnie, mert hamar kegyelmet kapott az egyházfőtől. A dokumentumokból sok minden kiderült, amit addig titok homálya fedett, például fény derült arra, hogy herdálják a pénzt a Vatikán falain belül. A dokumentumok egy része arról szólt, hogy a főpapok egy része mennyire alkalmatlannak tartotta posztjára Tarcisio Bertone bíboros államtitkárt, akit még 2013-ban leváltott posztjáról Ferenc pápa.

A Vatileaks-üggyel kapcsolatos vizsgálat, amelyet három idős főpap, a spanyol Julián Herranz, a szlovák Jozef Tomko és az olasz Salvatore De Giorgi folytatott, drámai következtetésekre jutott. Egyebek mellett arra, hogy a Vatikánban léteznek homoszexuális papok, s őket zsarolhatják. Több olasz lap arról számolt be, hogy a vizsgálat szerint a Vatikánban létezik egy melegek alkotta lobbi, amelynek tagjai a keresztényi erkölcsökkel nem összeegyeztethető életmódot folytatnak. Egyesek rendszeresen járnak a melegek által ismert szaunákba a Szentszék falain kívül, mások fizetnek is bizonyos szolgáltatásokért.

Már Ferenc pápa megválasztása után a chilei Reflexión y Liberación című chilei internetes lap arról számolt be, hogy amikor az egyházfő június 6-án latin-amerikai és karibi szerzetesekkel és apácákkal találkozott, elismerte a meleglobbi létezését. Federico Lombardi, a Szentszék szóvivője nem fűzött kommentárt az internetes lapban foglaltakhoz, arra hivatkozva, hogy a pápa által elmondottak magánbeszélgetésen hangzottak el.

Tavaly januárban Elmar Mäder, a svájci gárdisták egykori parancsnoka a Schweiz am Sonntag című hetilapnak sokkoló kijelentést tett. Úgy foglalt állást, a Vatikánt annyira jelentős meleglobbi uralja, hogy az már egyenesen veszélyeztetheti Ferenc pápa személyes biztonságát. Sietve cáfolta az állítást Angelo Becciu érsek, a Vatikán államtitkár-helyettese, illetve azt közölte, ha Mäderben bármilyen gyanú támadt vagy megtudott valamit, beszélnie kell, nevekkel kell előállnia, máskülönben szóbeszédről és rágalomról van szó. Arra a kérdésre, hogy a Vatileaks botrányt feltáró fent említett titkos jelentésben szó van-e a vatikáni meleglobbiról, Becciu azt válaszolta, a dokumentum tartalma titkos, és kizárólag a pápa ismeri.

A meleglobbi esetleges létezésével kapcsolatos kérdés a vatikáni reformok kapcsán háttérbe is szorult egészen a lengyel pap coming outjáig. A 84 éves Camillo Ruini bíboros, az Olasz Katolikus Püspöki Konferencia korábbi elnöke a Corriere della Serának adott interjújában, amely vasárnap jelent meg, tagadta, hogy létezne bármiféle melegek alkotta lobbi a Vatikánban, bár azt elismerte, hogy „sok szó esik erről a kérdésről”, s „szomorú lenne, ha az erről szóló állítások valósnak bizonyulnának”, ez esetben „rendet kellene tenni”.

A lengyel pap bejelentése tehát meghatározhatta a családszinódus alaphangulatát, hiszen két olyan témát is feszegetett, amelyek nagyon kellemetlenek a Szentszék számára: egyrészt a meleglobbi állítólagos létezése, másrészt az azonos neműek viszonyának elismerése. „Ez magyarázza a Vatikán heves reakcióját a Krzsztof Charamsa megnyilatkozására” – mondta az osztrák közszolgálati csatornának, az ORF-nek Gerhard Marschütz teológus. Utalt arra, azzal, hogy elismerte, létezik partnere is, akit egyébként be is mutatott (egy katalán férfiról, bizonyos Eduardo Planasról van szó), a cölibátust is nyilvánosan sértette meg. A papok semmiféle intim kapcsolatot sem folytathatnak. A homoszexuális vonzalom még nem bűn az egyházi tanítás szerint, de az aszerinti életvitel már igen. Az osztrák teológus is úgy látja, hogy Charamsa, aki két katolikus egyetemen is tanít, pontosan tisztában volt bejelentésének következményeivel.

A Vatikán egyébként gyorsan lépett, leváltotta a Nemzetközi Teológiai Bizottság segédtitkárának tisztségéről, s megfosztotta docensi címétől. Federico Lombardi szóvivőt pedig az dühítette fel, hogy Charamsa egy nappal a családszinódus megkezdése előtt tette meg bejelentését. Hozzátette, papi szolgálatáról az illetékes püspöknek kell döntést hoznia. A lengyelországi, pelplini egyházmegye püspökéről, Ryszard Kasynáról van szó, aki szintén felháborodásának adott hangot, s arra utalt, hogy Charamsát feloldhatják papi szolgálatai alól. Ez azonban nem gyors folyamat.

Csak abban az esetben maradhatna lelkipásztor, ha elhatárolódna kijelentésétől, erre azonban nagyon kicsi az esély. „Ezért elkerülhetetlen a papi szolgálatából való felmentését célzó eljárás” – közölte Ludger Müllet teológus, a bécsi Egyházjogi Intézet elnökségi tagja az ORF-nek. Ennek persze sok jelentősége már nincsen, mivel a lengyel pap azt is közölte, hogy Spanyolországba kíván költözni partnerével, ahol együtt akar élni Eduardo Planasszal. Már össze is csomagolt, s hamarosan elhagyja a Vatikánt. „Nem akarok több bonyodalmat okozni” – hangoztatta.

Nagy kérdés, hogy az egész eset miként szolgálja Ferenc pápa nyitásra vonatkozó törekvéseit? Félő, hogy az időzítéssel éppen a konzervatívok lendülnek ellentámadásba, akik már a családszinódus előtt mintha pánikba estek volna. Több könyvben is kifejezésre juttatták, hogy nem akarnak nyitást. Szeptember közepén 11 bíboros könyvben fejezte ki ellenállását bármiféle, a családok kérdését érintő változtatással szemben. Könyvvel jelentkezett a konzervatívok egyik vezéralakjaként emlegetett Robert Sarah guineai bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusa is, aki szintén ellenzi az egyházi tanítást érintő nyitást. Művében igen keményen beszél a kérdésről. „Ünnepélyesen állíthatom, hogy az afrikai egyház hevesen ellenez minden lázadást Jézus tanítása ellen” – állapította meg.

Ugyanúgy, mint a tavalyi szinóduson, ezúttal is kétharmados többséggel döntenek az egyes kérdésekben igaz, ilyenkor mindig hangsúlyozni kell, hogy a pápa dönthet másként is, vagyis rá nézve nem feltétlenül kötelező érvényű a döntés. Az egyes munkacsoportok végső megállapításait ezúttal teljes egészében elérhetővé teszik, tavaly csak rezümét adtak. Több sajtótermék, így az amerikai National Catholic Reporter, megállapította, hogy a családszinódus nehezebb feladat lesz Ferenc pápa számára, mint kilencnapos amerikai útja. Mindenesetre az egész világ izgatottan várja, a szinóduson milyen irányvonalat jelölnek ki a bíborosok a katolikus egyháznak, s döntésüket hogyan fogadja majd a pápa.