Göncz Árpád emlékezete

Publikálás dátuma
2015.10.06 22:00
A képre kattintva galéria nyílik. FOTÓ: CSEKE CSILLA/NÉPSZAVA-ARCHÍV
Fotó: /
Életének 94. évében, családja körében elhunyt Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság volt elnöke kedden - tudatta a család nevében Gulyás András titkárságvezető az MTI-vel. Temetéséről később intézkednek. A parlament ülésén Hiiller István jelentette be a gyászhírt, a Ház néma felállással emlékezett a volt köztársasági elnökre.
In Memoriam 

Vox humana

Nehéz ilyenkor megszólalni. Nehéz, hogy hitelesen szóljunk, emberségesen, ne pátosszal telítetten. Pedig Göncz Árpád rászolgálna, rászolgált a legmeghittebb szavakra, a legfelemelőbb jelzőkre, de hát ezeket életében sem viselte. Ő volt az, aki nem szerepet játszott, amikor egyszerűnek, hétköznapinak mutatta magát. Ő az volt: egyszerű, hétköznapi. Az egész országgal tegező viszonyban volt, csak a hatalommal nem. Soha, de soha nem viselkedett úgy, mint aki az ország első embere; tényleg egy volt közülünk. Róla elhittük, hogy ő az első az egyenlők között. Mi mondtuk róla, hogy ő az első, ő pedig úgy viselkedett, hogy egyenlő velünk.
Akik közelről ismerték, azt mondják, sokat tipródott egy-egy döntése előtt. Mert az akkori köztársasági elnök még valódi döntéseket hozhatott, önálló véleménye lehetett. És neki volt. Nem liberális, volt SZDSZ-es politikusként, hanem – valódi polgárként.
Ő egymagában volt képes volt megmutatni, mit is jelent polgárnak lenni, polgárként gondolkodni, polgárként viselkedni és polgárként elfogadni mindenkit. Talán ennek is köszönhette népszerűségét. Az ország többsége szerette őt; ma már el se hinnénk, hogy nyolcvan százalék körüli népszerűségi mutatói voltak. Pedig az új, a rendszerváltás utáni Magyarország elnökeként nem volt könnyű helyzetben. Olyan funkciót kellett tartalommal megtöltenie, amely korábban nem létezett; úgy válni az állam első emberévé, hogy elsősorban erkölcsi tartásával mutasson irányt; olyasvalakivé, akit nem a rangja miatt tisztelnek.
Vannak képek, amelyek sokak emlékébe ivódtak bele. Alapvetően a mosolygós emberé, aki derűt és optimizmust árasztott. Aztán a megszeppent emberé, aki nem tudja, mit kezdjen egy kis csoport, mondhatjuk így: a csőcselék indulatával. Nem értette, miért bántják őt, nem értette, mi válthat ki vele szemben oly indulatokat, hogy még beszélni sem engedik. Szemei a kétségbeesésről tanúskodtak, de akkor sem önmagát, az országot féltette.
Sosem gondolta magát tévedhetetlennek. A szerencsémnek köszönhetem, hogy viszonylag sok interjút készíthettem vele; kezdetben az akkor még liberális Magyar Hírlapba, az utolsót ide a Népszavába. Mindig tudta, mit akar mondani, de azon hosszan töprengett, hogy mi is mondandója megértéséhez a legjobb kifejezés. Nem véletlen, hogy ebben a 2001-es interjúban mondja is: „ideje volna megtanulniuk a politikusoknak az „emberség” szó használatát". Milyen fontos is volna, ha ma, amikor különösen nagy szükség volna az emberségre és a vox humana megjelenésére, létezne egy ilyen politikusunk. Göncz Árpádról elképzelni sem tudom, hogy ne emelte volna fel szavát a menekültek érdekében, hogy ne a gyengék oldalára állt volna. Ebben az említett interjúban például így beszél: „minden rendszernek vannak beépített gyöngéi. A vesztesek – ma – az erőtlenek, hiszen a kapitalizmus voltaképpen az erősek rendje. De az erősek és erőtlenek meg kell, hogy találják egymás kezét. Létezik út, ami az erőtlenségből átvezet az erőhöz, a biztonsághoz. Ha egy társadalom ezt megépíti, az a bölcsességet, ha nem, akkor az az ostobaságot tanúsítja.
”Sajnos elmondhatjuk: ez az út nem épült meg. De talán már Göncz Árpád, ennek elmaradása okán, nem ostobaságról beszélne. Bár igaz, mindig tartózkodott a túlzottan kemény szavaktól, azt is mondhatjuk, ez a mostani politika már nem az ő világa. Túl finom, túl érzékeny volt ő ehhez. Úgy tervezte akkor, 2001-ben, hogy könyvet ír majd elnöki tapasztalatairól, tíz év és a rendszerváltás tanulságairól. „Épp a nyakát nem kaptam még el a mondandómnak” – magyarázta a Népszavának, miért nem látott még hozzá a könyvhöz. A lényegét azonban tudta, ha a „nyakát” nem is érezte. „Kétségbeesetten látom, hogy mind érthetetlenebbé váló világunkban egyre nagyobb a szükség a tiszta, őszinte emberi szóra. Talán erről fog szólni.” – mondta.
Talán…
Talán nem véletlen, hogy nem készült el. Talán az sem véletlen, hogy azt nyilatkozta – akkor is október 23-a előtt álltunk -, hogy a nagy történelmi eseményeket nem az érintetteknek, hanem a következő nemzedékeknek kell a helyükre tenniük.
Talán, reméljük, az igazi történelmi személyiségek is csak az idő múltával kerülhetnek méltó helyükre. De az a könyv már örökre hiányozni fog.
És az tiszta, őszinte emberi szó?
Németh Péter


Az egykori államfővel készült utolsó interjúnkat itt olvashatja.

Az író és a politikus életútja

Göncz Árpád 1922-ben született Budapesten. Kitűnő érettségije után 1944-ben szerzett jogi diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Behívták katonának, egységét Németországba vezényelték, de ő megszökött, ahogy később a szovjet fogságból, többször is. A háború alatt csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz, és részt vett a fegyveres ellenállásban is a Magyar Diákok Szabadságfrontja tagjaként.

Politikai pályafutása 1945-ben kezdődött, amikor belépett a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártba, ahol az ifjúsági szervezet budapesti elnöke, majd Kovács Béla titkára lett. Megnősült, felesége Göntér Mária Zsuzsanna, két fiuk és két lányuk született. A kisgazdapárt feloszlatása után segédmunkásként, dolgozott, majd 1952-től négy évig a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre járt.

Az 1956-os forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben dolgozott, többször tárgyalt kormánytagokkal − leginkább Bibó Istvánnal − és a felkelőkkel. Részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom memorandumainak elkészítésében és az indiai követségre juttatásában, majd 1957-ben Nagy Imre A magyar nép védelmében című kéziratának külföldre csempészésében. 1957-ben letartóztatták: a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa a Bibó-per másodrendű vádlottjaként 1958. augusztus 2-án életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. A büntetésből több mint hat évet töltött le, 1963-ban amnesztiával szabadult. Visszatért Gödöllőre, hogy befejezze tanulmányait, de az ország összes egyeteméről kizárták.

A börtönben tanult meg angolul, szakfordítóként, majd íróként, műfordítóként dolgozott. Egyik legismertebb fordítása, az 1981-ben kiadott Tolkien-regény, A Gyűrűk Ura. Ő fordította Arthur C. Clarke 2001 - Űrodüsszeia című regényét, illetve több írást Faulknertől, Goldingtól és Updike-tól. Regényeket, drámákat is írt, utóbbiakat több külföldi színház, rádió és tévé is feldolgozta. 1989-ben a Magyar Írószövetség elnökévé választották.

Politikai aktivitása a nyolcvanas években éledt fel: részt vett a Bibó-emlékkönyv szerkesztésében, alapító tagja volt a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak, szerepet vállalt az SZDSZ megalapításában. 1990 májusától országgyűlési képviselő, négy hónapig az Országgyűlés elnöke, majd az MDF és az SZDSZ egyezségének nyomán Magyarország köztársasági elnöke lett. 1995-ben újraválasztották, 2000 augusztusáig töltötte be az államfői pozíciót.

2000 után közéleti, pártpolitikai szerepet nem vállalt. 2005 óta a nyilvánosságtól visszavonultan élt. Az utolsó publikus fénykép 2012-ben, a 90. születésnapján készült róla, amikor az őt a házánál köszöntő tömeget üdvözölte az erkélyéről.

Kitüntetések, elismerések
1980 Művészeti Alap irodalmi díja, 1983 József Attila-díj, 1989 Wheatland-díj, 1991 Olasz Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje, 1991 Albert Schweitzer-díj, Paul Harris-díj, Premio Mediterreno, 1994 Magyar PEN Club tiszteletbeli elnöke, 1995 NOB Olimpiai Érdemrend arany fokozat, 1996 Ferenczi György-emlékplakett, 1997 Francia Becsületrend lovagja, 1998 Josef Bech-díj, Giorgo La Pira-díj, 1999 az Osztrák Köztársaság Nagycsillag-érdemrendje, 1999 A Dél-afrikai Köztársaság Nagykeresztje, 2000 A Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendje Nagykeresztje, 2002 Nagy Imre-érdemrend, Magyar Tolkien Társaság tiszteletbeli elnöke
2009 Húszéves a Köztársaság Díj.

A képre kattintva galéria nyílik, amelyben Göncz Árpád emléke előtt tisztelgünk.

Szerző
2015.10.06 22:00

Bekérették a budapesti svéd nagykövetet, mert egy miniszterük bírálta Orbánt

Publikálás dátuma
2019.02.15 20:27
FOTÓ: AFP / KISBENEDEK ATTILA
Fotó: /
A svéd szociális ügyekért felelős miniszter nemrég úgy fogalmazott, Magyarországon "a politika bűzlik a '30-as évektől." Szijjártó már akkor "visszaszólt", de mint kiderült, nem érte be ennyivel.
Bekérették a budapesti svéd nagykövetet a Külgazdasági és Külügyminisztériumba a svéd szociális ügyekért felelős miniszter Magyarországot bíráló megjegyzése miatt - írja az MTI Szijjártó Péter közlésére hivatkozva.

Ahogy arról mi is beszámoltunk, Annika Strandhäll svéd szociális ügyekért felelős miniszter a minap azt a bejegyzést tette közzé a Twitteren, hogy "riasztó, ami Magyarországon történik. Most azt akarja Orbán, hogy több »igazi« magyar gyermek szülessen. A politika bűzlik a '30-as évektől, és jobboldali populistaként ködösíteni kell, hogy ez a fajta politika milyen következményekkel jár arra az önállóságra nézve, amiért a nők küzdöttek."

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter már akkor "visszaszólt" a politikusnak, hozzáfűzve, hogy "Magyarország a családokra költi a pénzt, Svédország pedig a migránsokra." Most pedig ismét jelezte, szerinte megengedhetetlen az a hangnem, amelyet a svéd miniszter használt.
A tárcához bekéretett nagykövetnek el is mondták, hogy elfogadhatatlannak tartják a svéd miniszter kijelentését.
"A diplomata a magyar álláspontot tudomásul vette, és ígéretet tett, hogy továbbítja" - mondta a miniszter.
2019.02.15 20:27

A kormány által létrehozott kutatóhálózat készen áll az akadémiai kutatóintézetek helyére lépni

Publikálás dátuma
2019.02.15 19:35
AZ MTA központi épülete
Fotó: Népszava/
Legutóbb a kommunista politika játszadozott úgy a Magyar Tudományos Akadémiával (MTA), mint macska az egérrel – hangzott el péntek délután az akadémikusokból álló Stádium 28 Kör budapesti, „Tudomány a prés alatt” című fórumán, amit a Közép-európai Egyetem (CEU) egyik nagyelőadójában tartottak meg.
A terem zsúfolásig megtelt, sokaknak csak állóhely jutott. A CEU rektorhelyettese, Enyedi Zsolt szerint nem meglepő a nagy érdeklődés. Köszöntőjében elmondta: soha nem gondolta volna, hogy az MTA-nak ilyen nehéz helyzettel kell majd szembenéznie. – Elképesztő az Akadémia megbélyegzése. Persze ez a bélyeg számunkra is ismert – utalt a CEU ellen az elmúlt két évben lezajlott kormányzati média- és politikai hadjáratra, ami azt eredményezte, hogy az egyetem a következő tanévtől Budapest helyett Bécsben indítja amerikai képzéseit. Klaniczay Gábor, történész, az MTA doktora emlékeztetett: a független kutatóintézetek ellehetetlenítése nem most kezdődött. Már a 2010-es kormányváltás után nem sokkal megvonták „a másik oldalhoz” sorolt intézetek, mint például a Collegium Budapest állami támogatását. Azóta pedig gomba módra szaporodtak el az új, kormányközeli kutatóintézetek: 2011 óta kilenc új „kutatóműhely” jött létre, kezdve a Kommunizmuskutató Intézettel a leginkább elnökének, Szakály Sándor botrányos nyilatkozatairól ismertté vált Veritas Történetkutató Intézeten át az idén megalapított Magyarságkutató Intézetig. – Vagyis a kormány által létrehozott kutatóhálózat készen áll az akadémiai kutatóintézetek helyére lépni – mondta Klaniczay. Tavaly nyáron vált ismertté a kormány terve: az MTA kutatóhálózatát feldarabolnák, egyes intézeteket megszüntetnének, másokat egyetemekhez csatolnának vagy a fentebb említett állami kutatóintézetek valamelyikébe olvasztanák be. Klaniczay megemlítette: Palkovics László innovációs miniszter egyik legfőbb érve az átalakítások mellett, hogy felszámolja a „kialakult párhuzamosságokat”. Csakhogy ezeket épp a kormány hozta létre az újabb és újabb kutatóintézetek megalapításával.
A Palkovics vezette Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) több mint 20 milliárd forintot tart vissza az akadémiai kutatóhálózat működésére szánt 2019-es költségvetési forrásokból. Ez négy egykori igazságügyi miniszter, Bárándy Péter, Draskovics Tibor, Forgács Imre és Vastagh Pál szerint is törvénysértő. Mint pénteki közleményükben írták, felmerülhet a költségvetési csalás gyanúja is, ha az MTA kutatóintézeteinek járó támogatásokat – újabb törvényi felhatalmazás nélkül – a jóváhagyott céltól eltérően használják föl. Ezzel arra utaltak, hogy az ITM jórészt az Akadémiától visszatartott milliárdokból finanszírozná a Tématerületi Kiválósági Programot, amelyen az MTA-s kutatóintézetek mellett az egyetemeket és más kutatóintézeteket versenyeztetnének. Az Akadémia elnöksége kedden úgy döntött: kutatóintézeteik csak akkor indulhatnak a pályázatokon, ha a miniszter garantálja, hogy megkapják azokat a törvényben előírt forrásokat. Palkovics miniszter és Lovász László MTA-elnök pénteken tárgyalt a továbbiakról; az Akadémia Kommunikációs Főosztálya lapunkkal mindössze annyit közölt, „konstruktív tárgyalások kezdődtek” az ITM és az MTA között, amelyek a jövő héten folytatódnak. 

Több százezres fizetést kapott Palkovics, de nem publikált semmit

Az MTA kutatóhálózatát éppen felszámolni tervező Palkovics László miniszter éveken át vett fel 800 ezres fizetést az MTA egyik kutatóintézetétől, miközben semmilyen tudományos publikációja nem született – írta meg a Magyar Narancs. Palkovics 2014-ben lett miniszter, ezt követően maradtak el az elvárt publikációk. Az ITM a lapnak elismerte: a miniszter valóban nem publikált az elmúlt években, mert kutatási tevékenysége kinevezése óta „csak szakmai tanácsadásra terjedhet ki”.

Témák
MTA
2019.02.15 19:35