Göncz Árpád emlékezete

Publikálás dátuma
2015.10.06 22:00
A képre kattintva galéria nyílik. FOTÓ: CSEKE CSILLA/NÉPSZAVA-ARCHÍV
Fotó: /
Életének 94. évében, családja körében elhunyt Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság volt elnöke kedden - tudatta a család nevében Gulyás András titkárságvezető az MTI-vel. Temetéséről később intézkednek. A parlament ülésén Hiiller István jelentette be a gyászhírt, a Ház néma felállással emlékezett a volt köztársasági elnökre.
In Memoriam 

Vox humana

Nehéz ilyenkor megszólalni. Nehéz, hogy hitelesen szóljunk, emberségesen, ne pátosszal telítetten. Pedig Göncz Árpád rászolgálna, rászolgált a legmeghittebb szavakra, a legfelemelőbb jelzőkre, de hát ezeket életében sem viselte. Ő volt az, aki nem szerepet játszott, amikor egyszerűnek, hétköznapinak mutatta magát. Ő az volt: egyszerű, hétköznapi. Az egész országgal tegező viszonyban volt, csak a hatalommal nem. Soha, de soha nem viselkedett úgy, mint aki az ország első embere; tényleg egy volt közülünk. Róla elhittük, hogy ő az első az egyenlők között. Mi mondtuk róla, hogy ő az első, ő pedig úgy viselkedett, hogy egyenlő velünk.
Akik közelről ismerték, azt mondják, sokat tipródott egy-egy döntése előtt. Mert az akkori köztársasági elnök még valódi döntéseket hozhatott, önálló véleménye lehetett. És neki volt. Nem liberális, volt SZDSZ-es politikusként, hanem – valódi polgárként.
Ő egymagában volt képes volt megmutatni, mit is jelent polgárnak lenni, polgárként gondolkodni, polgárként viselkedni és polgárként elfogadni mindenkit. Talán ennek is köszönhette népszerűségét. Az ország többsége szerette őt; ma már el se hinnénk, hogy nyolcvan százalék körüli népszerűségi mutatói voltak. Pedig az új, a rendszerváltás utáni Magyarország elnökeként nem volt könnyű helyzetben. Olyan funkciót kellett tartalommal megtöltenie, amely korábban nem létezett; úgy válni az állam első emberévé, hogy elsősorban erkölcsi tartásával mutasson irányt; olyasvalakivé, akit nem a rangja miatt tisztelnek.
Vannak képek, amelyek sokak emlékébe ivódtak bele. Alapvetően a mosolygós emberé, aki derűt és optimizmust árasztott. Aztán a megszeppent emberé, aki nem tudja, mit kezdjen egy kis csoport, mondhatjuk így: a csőcselék indulatával. Nem értette, miért bántják őt, nem értette, mi válthat ki vele szemben oly indulatokat, hogy még beszélni sem engedik. Szemei a kétségbeesésről tanúskodtak, de akkor sem önmagát, az országot féltette.
Sosem gondolta magát tévedhetetlennek. A szerencsémnek köszönhetem, hogy viszonylag sok interjút készíthettem vele; kezdetben az akkor még liberális Magyar Hírlapba, az utolsót ide a Népszavába. Mindig tudta, mit akar mondani, de azon hosszan töprengett, hogy mi is mondandója megértéséhez a legjobb kifejezés. Nem véletlen, hogy ebben a 2001-es interjúban mondja is: „ideje volna megtanulniuk a politikusoknak az „emberség” szó használatát". Milyen fontos is volna, ha ma, amikor különösen nagy szükség volna az emberségre és a vox humana megjelenésére, létezne egy ilyen politikusunk. Göncz Árpádról elképzelni sem tudom, hogy ne emelte volna fel szavát a menekültek érdekében, hogy ne a gyengék oldalára állt volna. Ebben az említett interjúban például így beszél: „minden rendszernek vannak beépített gyöngéi. A vesztesek – ma – az erőtlenek, hiszen a kapitalizmus voltaképpen az erősek rendje. De az erősek és erőtlenek meg kell, hogy találják egymás kezét. Létezik út, ami az erőtlenségből átvezet az erőhöz, a biztonsághoz. Ha egy társadalom ezt megépíti, az a bölcsességet, ha nem, akkor az az ostobaságot tanúsítja.
”Sajnos elmondhatjuk: ez az út nem épült meg. De talán már Göncz Árpád, ennek elmaradása okán, nem ostobaságról beszélne. Bár igaz, mindig tartózkodott a túlzottan kemény szavaktól, azt is mondhatjuk, ez a mostani politika már nem az ő világa. Túl finom, túl érzékeny volt ő ehhez. Úgy tervezte akkor, 2001-ben, hogy könyvet ír majd elnöki tapasztalatairól, tíz év és a rendszerváltás tanulságairól. „Épp a nyakát nem kaptam még el a mondandómnak” – magyarázta a Népszavának, miért nem látott még hozzá a könyvhöz. A lényegét azonban tudta, ha a „nyakát” nem is érezte. „Kétségbeesetten látom, hogy mind érthetetlenebbé váló világunkban egyre nagyobb a szükség a tiszta, őszinte emberi szóra. Talán erről fog szólni.” – mondta.
Talán…
Talán nem véletlen, hogy nem készült el. Talán az sem véletlen, hogy azt nyilatkozta – akkor is október 23-a előtt álltunk -, hogy a nagy történelmi eseményeket nem az érintetteknek, hanem a következő nemzedékeknek kell a helyükre tenniük.
Talán, reméljük, az igazi történelmi személyiségek is csak az idő múltával kerülhetnek méltó helyükre. De az a könyv már örökre hiányozni fog.
És az tiszta, őszinte emberi szó?
Németh Péter


Az egykori államfővel készült utolsó interjúnkat itt olvashatja.

Az író és a politikus életútja

Göncz Árpád 1922-ben született Budapesten. Kitűnő érettségije után 1944-ben szerzett jogi diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Behívták katonának, egységét Németországba vezényelték, de ő megszökött, ahogy később a szovjet fogságból, többször is. A háború alatt csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz, és részt vett a fegyveres ellenállásban is a Magyar Diákok Szabadságfrontja tagjaként.

Politikai pályafutása 1945-ben kezdődött, amikor belépett a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártba, ahol az ifjúsági szervezet budapesti elnöke, majd Kovács Béla titkára lett. Megnősült, felesége Göntér Mária Zsuzsanna, két fiuk és két lányuk született. A kisgazdapárt feloszlatása után segédmunkásként, dolgozott, majd 1952-től négy évig a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre járt.

Az 1956-os forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben dolgozott, többször tárgyalt kormánytagokkal − leginkább Bibó Istvánnal − és a felkelőkkel. Részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom memorandumainak elkészítésében és az indiai követségre juttatásában, majd 1957-ben Nagy Imre A magyar nép védelmében című kéziratának külföldre csempészésében. 1957-ben letartóztatták: a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa a Bibó-per másodrendű vádlottjaként 1958. augusztus 2-án életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. A büntetésből több mint hat évet töltött le, 1963-ban amnesztiával szabadult. Visszatért Gödöllőre, hogy befejezze tanulmányait, de az ország összes egyeteméről kizárták.

A börtönben tanult meg angolul, szakfordítóként, majd íróként, műfordítóként dolgozott. Egyik legismertebb fordítása, az 1981-ben kiadott Tolkien-regény, A Gyűrűk Ura. Ő fordította Arthur C. Clarke 2001 - Űrodüsszeia című regényét, illetve több írást Faulknertől, Goldingtól és Updike-tól. Regényeket, drámákat is írt, utóbbiakat több külföldi színház, rádió és tévé is feldolgozta. 1989-ben a Magyar Írószövetség elnökévé választották.

Politikai aktivitása a nyolcvanas években éledt fel: részt vett a Bibó-emlékkönyv szerkesztésében, alapító tagja volt a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak, szerepet vállalt az SZDSZ megalapításában. 1990 májusától országgyűlési képviselő, négy hónapig az Országgyűlés elnöke, majd az MDF és az SZDSZ egyezségének nyomán Magyarország köztársasági elnöke lett. 1995-ben újraválasztották, 2000 augusztusáig töltötte be az államfői pozíciót.

2000 után közéleti, pártpolitikai szerepet nem vállalt. 2005 óta a nyilvánosságtól visszavonultan élt. Az utolsó publikus fénykép 2012-ben, a 90. születésnapján készült róla, amikor az őt a házánál köszöntő tömeget üdvözölte az erkélyéről.

Kitüntetések, elismerések
1980 Művészeti Alap irodalmi díja, 1983 József Attila-díj, 1989 Wheatland-díj, 1991 Olasz Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje, 1991 Albert Schweitzer-díj, Paul Harris-díj, Premio Mediterreno, 1994 Magyar PEN Club tiszteletbeli elnöke, 1995 NOB Olimpiai Érdemrend arany fokozat, 1996 Ferenczi György-emlékplakett, 1997 Francia Becsületrend lovagja, 1998 Josef Bech-díj, Giorgo La Pira-díj, 1999 az Osztrák Köztársaság Nagycsillag-érdemrendje, 1999 A Dél-afrikai Köztársaság Nagykeresztje, 2000 A Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendje Nagykeresztje, 2002 Nagy Imre-érdemrend, Magyar Tolkien Társaság tiszteletbeli elnöke
2009 Húszéves a Köztársaság Díj.

A képre kattintva galéria nyílik, amelyben Göncz Árpád emléke előtt tisztelgünk.

Szerző
2015.10.06 22:00

Kásler doktor veszélyes műtétre készül az egészségügyben

Publikálás dátuma
2018.10.19 06:00
A kép csak illusztráció
Fotó: / Kállai Márton
Minden költségtérítéses szolgáltatást megszüntetne a kórházakban a szaktárca – tudta meg lapunk. Bevételeik 5-10 százalékát veszíthetik el a kórházak, ha betiltják fizetős szolgáltatásaikat. Ez a lépés a nem fizetős terápiákat, például a művesekezelést is veszélybe sodorná.
Nagyobb zavart okozhat, mint amennyi gondot orvosolhat – így minősíthető az a lapunk birtokába került jogszabály-tervezet, amellyel Orbán Viktor kormányfő kérésére elkezdené az egészségügyi köz- és a magánszolgáltatások szétválasztását Kásler Miklós humánminiszter. Egy hamarosan a parlament elé kerülő salátatörvény egyik pontja ugyanis úgy szól: a jövőben „közfinanszírozott kapacitások igénybevételével nem nyújtható nem közfinanszírozott ellátás.” Ez azt jelenti: az intézményekben ma elérhető összes fizetős szolgáltatást meg kell szüntetni. Most az egyágyas szobáért, leletmásolatért, vagy olyan ellátásért is kérhetnek pénzt az intézmények, amit egyébként a biztosító nem fizet. Nem ritka, hogy például a testsúlycsökkentő műtétekre a kórház orvosa bérli saját intézménye műtőjét – akkor is, ha a beavatkozás nem „szépészeti”, hanem egészségügyi okokból válik indokolttá. Ilyenkor például a gyomorszűkítést a kórház eszközeivel, azaz közfinanszírozott tárgyakkal végzik. A tervezett új szabály viszont ezt is megtiltaná, éppúgy mint a műtők vagy egyéb eszközök bérbeadását. Lapunknak az egyik intézményvezető azt mondta, hogy a tervezetben olvasható tiltás gondot okozhat még a művese-kezelésekben is. Ahhoz ugyanis, hogy a gép el tudja végezni a vese helyett a vér szűrését egy kisebb érműtétre van szükség. A művese állomáson ehhez nincs műtő és szakember, ezért ezt a beavatkozást a magáncégek által üzemeltetett állomások is a közeli kórházakban végeztetik el, és számla ellenében ezt ki is fizetik.
Az állami kórházak a bevételeik 5-10 százalékát a magánegészségügyi szolgáltatásokból szerzik. A tervezetben szereplő elképzelés még csak nem is teljesen új. A harmadik Orbán-kormány államtitkára, Zombor Gábor négy évvel ezelőtt jelentette be, hogy az állami kórházakban nincs helye fizetős ellátásnak, és a jövőben a maradék „magánérdekű" fizetős szolgáltatást is kiváltják államival. Azt már a bejelentéskor sejteni lehetett, hogy nem a vállalkozási formában dolgozó altató-, illetve röntgenorvosokat tiltják ki a rendszerből. A Zombor-féle törvénymódosítás meglehetősen nagy zavart okozott: e szerint ugyanis a betegtől nem kérhettek volna pénzt olyan szolgáltatásért amiért más esetben az egészségbiztosító térítést fizet a közfinanszírozott intézménynek, és magánszolgáltatást sem lehetett volna közpénzből finanszírozni. Csak a kórházi magánszolgáltatás tilalma az intézmények mintegy felében hozott lehetetlen helyzetbe vállalkozásokat. A legsúlyosabb problémákkal azok a kórházak kerültek szembe, amelyek érzékelve az ellátás feszültségeit, már korábban piaci szolgáltatásokat kezdtek nyújtani a magyar betegek számára. Ehhez egészen 2014 nyaráig még több-kevesebb biztatást is kaptak a második Orbán-kormány egészségpolitikai vezetésétől. Az úttörő intézmények közé tartozott az Uzsoki, ahol a közkórház kapacitástöbbletének piaci értékesítésével enyhítettek valamit az állandó forráshiányon. Első körben a külföldi betegeket célozták meg, ám miután nagyon sok magyar is érdeklődött, a hazai pácienseket is beengedték a rendszerbe. Aki írásban lemondott a közfinanszírozásról, és meg is tudta fizetni magánbetegként a szolgáltatást, soron kívüli ellátást kaphatott az Uzsokiban. Zombor Gábor intézkedése után ez utóbbit meg kellett szüntetniük. Ma már szinte csak külföldi betegek kerülhetnek a VIP részlegükre, ami viszont a közkórháztól vásárolja, bérli a magánbetegeik ellátásához szükséges eszközöket, szolgáltatásokat.
Szerző
2018.10.19 06:00
Frissítve: 2018.10.19 06:00

Eurostat: a magyarok egynegyedét fenyegeti a szegénység

Publikálás dátuma
2018.10.18 21:47
Illusztráció
Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
A fiatalkorúak közel harmada tapasztalhatja meg a nélkülözést, a helyzet pedig így is jobb, mint öt éve volt.
Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat legfrissebb jelentése szerint 2017-ben a magyar lakosság 25,6 százaléka élt szegénységtől vagy társadalmi kirekesztettségtől fenyegetetten: ez a nők 26,1 százalékát, a férfiak 25 százalékát, a 18 évnél fiatalabbak 31,6 százalékát és a 65 évnél idősebbek 16,8 százalékát érintette – összegzi a kimutatás eredményeit a Világgazdaság.
Mint a portál írja, az Eurostat infografikája alapján a hazai alkalmazottak 19 százaléka nélkülözött, addig a munkanélküliek túlnyomó többsége, azaz a 73,1 százaléka volt ennek kitéve. A Magyarországra vonatkozó adatok sokat javultak az elmúlt években, hiszen 2013-ban még 27,8 százalékon állt a nélkülözők aránya szintén az Eurostat szerint. Ez önmagában viszont még nem elég, hiszen a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség még így is 2 503 936 magyart érintett a statisztikai adatok szerint.
az Eurostat ezeket szempontokat vette figyelembe statisztikája elkészítésekor:
  • társadalmi transzferek (jövedelemből eredő szegénység),
  • milyen mértékben ér valakit súlyos anyagi hátrány, él súlyos nélkülözésben,
  • milyen munkaintenzitású háztartásban él.
Ha valakinél a fentiek közül egy is teljesül, akkor statisztikailag beleesik ebbe a statisztikai kategóriába. Az EU átlagát tekintve (22,5 százalék) nem annyira vészesek a magyar számok. Igaz, az összes arányt tekintve lemaradásban voltunk: az EU-s országokban élő nők 23,3 százaléka, a férfiak 21,6 százaléka élt nélkülözésben. A 18 év alattiak 24,5 százalékát, a 65 év felettieknek 18 százalékát érintette a szegénység. És jobb eredmény született az EU-ban a munkavállalókat, illetve a munkanélkülieket tekintve is – előbbieknek a 12,3 százaléka, míg utóbbiaknak a 64,7 százaléka küzdött szegénységgel és kirekesztettséggel. Végül, a hazai munkaintenzitás kapcsán elmondható, hogy tavaly éves szinten rekordszintű volt a foglalkoztatási ráta (68,2 százalék). Azaz 2017-ben a foglalkoztatottak átlagos létszáma elérte a 4 millió 421 ezer főt, amely összesen 70 ezerrel haladta meg a 2016-os adatokat – írja a lap.
2018.10.18 21:47