Hiller, a megdicsért baloldali

A foci és nem a politika "hozta össze őket", így aztán furcsállja is Hiller István, hogy épp a Fidesz elnökének szavai nyomán került ismét előtérbe az ő baloldalisága, pedig pártjában régóta a gondolatébresztő párbeszéden dolgozik. Az Országgyűlés szocialista alelnökét, régi ismerősét a Bibó Szakkollégiumban vendégeskedő Orbán tavasszal agyondicsérte, ám az elhangzottakról a volt oktatási és kulturális miniszter Hiller is csak a 444.hu-n megjelent összefoglalóból értesült.

- Az egyetlen baloldali, akit dicsért a miniszterelnök a szakkollégistáknak, az Hiller István. Honnan ez a nagy barátság?

- Orbán is, és én is el szoktunk időnként menni a Bibóba, nekem most decemberre van meghívásom. Nyílt titok, hogy a mi ismeretségünk nem a politikával kezdődött, hanem éppen ott, a Ménesi úton, ahol ez a társalgás is lezajlott. Ők jogászkollégisták voltak, én meg átellenben, a bölcsészek Eötvös kollégiumában laktam. Nem volt mély a kapcsolatunk, de ismertük egymást és volt közöttünk egy fontos kapocs: nekik nem volt focipályájuk, így aztán viszonylag gyakran átjártak hozzánk játszani.

- Úgy hírlik, a miniszterelnök mindig újraírta a játékszabályokat, ha vesztésre álltak…

- Persze, a játékban a legfontosabbnak a győzelmet tartotta. Nekem meg a sok könyv olvasása közben tele volt a fejem, szívesen mentem le játszani, de nem volt jelentősége, hogy egy spontán összeverődött csapat győz vagy kikap, a lényeg a játék volt, meg utána egy jó sörözés. Politikáról nem volt köztünk szó és soha nem gondoltunk rá, hogy egyszer a parlamentben, ráadásul egymással szemközti oldalon találkozunk majd újra. Amikor mostanában nagy ritkán összefutunk, váltunk néhány szót, az meg nem csoda, hogy ismeri, mit gondolok, hisz többnyire nyilvánosan mondom el, hogyan gondolkodom az országról és a baloldalról.

- Nem fél, hogy a miniszterelnöki dicséret inkább árt, mint használ a karrierjének?

- Nem, nem vagyok ijedős és nem hiszem, hogy ilyen hatása lenne.

- Na, de Orbántól mégis szokatlan, hogy agyondicsér valakit, pláne hogy egy baloldaliról mondja, intellektuálisan képes megoldani kérdéseket, sőt, hogy professzor úrnak titulálja.

- Tény:ó, hogy hiába vagyok viszonylag régen a politikában, nagyon szerettem a korábbi énemet, amikor több mint 15 éven át tanítottam diplomáciatörténetet az egyetemen. Ráadásul ma sem választom ketté a politikus Hiller Istvánt és a történészt, néha a szememre is vetik, hogy túlságosan intellektuálisan kezelem a problémákat, amennyiben nemcsak felvetni szeretek egy kérdést, hanem az arra adható válaszokat, a megoldást is meg akarom találni.

- Orbán nemzeti érzelmű embernek tartja, aki képes nemzetpolitikában gondolkodni. Ez reális értékelés?

- Én egy átalakuló világban szükségszerűen átalakuló baloldalt látok. Fel kell vetni olyan kérdéseket, amelyeket eddig a baloldal hagyományosan nem hozott elő, mert ha azt akarja, hogy ország- és közvélemény formáló erő legyen, akkor választ kell rájuk keresnie. Például hogy milyen együttműködés az eredményesebb: a mindent magába olvasztó, vagy a nemzetállamok egymással kötött erős megállapodásait betartó szövetség. Igen. Én ezekről gondolkodom, büszke magyar és büszke baloldali ember vagyok, akinek a magyarsága és az európaisága nagyon jól kiegészíti egymást. Fölvetek kérdéseket és keresek válaszokat, javaslatokat teszek a saját pártomnak és frakciómnak is, hogy merre menjenek. A véleményem az elején általában kisebbségben van, aztán néha többségi állásponttá válik. Most is hasonló helyzetben érzem magam.

- Orbán inkább megpróbálja bezárni az országot a nemzetállamba, amiről ön korábban azt mondta, hogy Magyarországon a feudalizmus bűze terjeng. Tehát nem egyformán gondolkodnak a nemzetállami jövőről.

- Egyáltalán nem, de az európai baloldal nem hagyhatja figyelmen kívül a mostani változások eredőjeként az emberek gondolkodásában létrejövő változásokat. Ma minden szinten a feudalizmus terjed Magyarországon, de világlátástól függetlenül egyre többen mondják, hogy ami van, az tarthatatlan. Én pedig hozzáteszem, hogy nem elég azt mondani: Orbán takarodj! Az emberek problémáival foglalkozó saját elképzeléseket kell megfogalmaznunk a pártban, mert a tagadás csak az örökké való ellenzékiséget kódolja bele a jövőnkbe. Ehhez persze komoly viták szükségesek. Azt vallom, nincs eredmény munka nélkül, a politika nem egyenlő egy húsz másodperces híradós szerepléssel, annak van egy mélyrétege, ahol a gondolkodás, a tépelődés, a vita folyik, hogy aztán annak eredményeként el lehessen indulni valamerre. Akkor lesz jövője az MSZP-nek, ha nem önmagával foglalkozik, hanem azoknak az embereknek a problémáival, akiktől a szavazatokat várja. A látványos és sikert hozó kampányainak korábban is mély tartalmi munka volt az alapja, amit az ellenzékiségnek ebben a fázisában kell most is megvalósítani. Próbálok kérdéseket felvetni, amelyekre együtt kell megtalálni a választ. Furcsa, hogy épp a Fidesz elnökétől származó mondatok alapján került elő, de jó ideje ezen dolgozom.