A nagy kártyás

Most már tudjuk, hogy magyar miniszterelnöknek tudnia kell ultizni (minthogy azt magyar kártyával játsszák). Erről a kedves vezető világosította fel az érdeklődőket ifjúsága egykori színhelyén, a Bibó Szakkollégiumban. Midőn kedélyesen elbeszélgetett magáról és az országról. A márciusi találkozó hangfelvételének leirata mostanában került nyilvánosságra, de Orbán szavaiból kitűnik, számított erre. Ez néhány igen óvatos megfogalmazásból látszik, meg abból is, hogy gyakran üzen. Párttársainak és vetélytársainak, a politika iránt érdeklődő ifjaknak és a politikából már kiábrándult időseknek is. Látszólag őszintén beszél, de emögött szinte az összes mondatában érzékelhető, hogy kiszámít mindent.

Meglepetés így senkit sem érhet. Az ismert orbáni kép bontakozik ki, amikor az utódlását említi éppúgy, mint amikor Gyurcsányról, Hillerről, a Jobbikról vagy épp a karaktergyilkosságról alkot véleményt. Egy miniszterelnök legyen bátor, okos, dörzsölt, s vegye körül magát megfelelő emberekkel. De Orbán környezetében senki se higgye, hogy rendelkezik ezekkel a képességekkel. Mert ha még így is lenne, neki van egy tulajdonsága, amely vegyül az imént említettekkel, s ettől válik egészen egyedivé. "Ha kint állok a mezőn egy nagy karddal a kezemben, és rám jönnek hárman, akkor nem moralizálok, nem okoskodom, egy feladat van, hogy azt a hármat le kell kaszabolni. Nincsen mese” - mondja. S itt előjön az igazi Orbán. Aki mindenütt ellenségeket lát és ezért folyamatos harccal tölti életét.

Hogy az orvosok erről mit mondanának, az nem tárgya sem a beszélgetésnek, sem ennek a dolgozatnak. De az biztos, hogy a kedves vezetőt a ravaszság, a mindenkin felül kerekedés öröme, az állandó harckészültség és a küzdelem élteti. S bár megemlíti, hogy már gondol utódlására, szavaiból az is világos, hogy hozzá hasonló embert - vagyis lehetséges utódot - közel s távol sem lát. S ha mégis veszélyt sejtene, hát gyorsan kijátssza őket egymás ellen, vagy olyan körülményeket teremt, hogy eszükbe se juthasson az ő helyére vágyni.

Ez összecseng a demokráciáról alkotott sajátos felfogásával, amiről egyébként a magyarok az utóbbi öt évben már bőséges tapasztalatokat szerezhettek. Hiszen demokrácia van, de ezen belül mindig annak kell történnie, amiben előre megegyeznek. Ennek pedig az a módja, hogy a vezér megmondja a tutit, a többiek meg alkalmazkodnak hozzá.

Így aztán érthető, miért kell a miniszterelnöknek tudnia ultizni. Ott ugyanis szükség van döntésekre, kombinálásra és azt is ki kell találni, ki kivel van. Ezt nevezi ő - többször is a beszélgetés közben - "gógyinak", ami nélkül elveszhet a vezető, s ami csak neki van.

Tény, hogy Orbán egyelőre nyerésben van. Viszi az ütéseket. De eljöhet a betli, ami viszont csak az ultiban nyerő.