Köztudomású tény, hogy amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is. Orbán Viktor ebben találta meg a nemzeti identitás, a választói akarat, a rózsaszín jövőkép eredőjét, amikor 2010-ben meghirdette a párlatforradalmat. Rögtön a fülke után. (A lekvárt békén hagyta, de elvégre ki is vág be egy kanál szilvaízt a disznóölés hajnalán? Vagy barackdzsemet kolbásztöltés közben vagy társadalmi rossz közérzet esetén?)
Ezzel ki is jelölte kormányzásának főcsapását a szabadon mámorizált lakosság boldogítására, tettei alkohollal homályosítására.
A pálinkafőzés szabadsága fontosabb lett, mint a munkavállalók érdeke, a többpilléres nyugdíjrendszer vagy a tulajdonhoz való jog. Meg terelte a figyelmet a misebor előretöréséről a társadalom igazgatásában. Öt bő esztendőbe tellett, míg a teszetosza Európa végre legalább erről kimondta: akkora disznóság, ez Viktor, mint bármi, amit az Alaptörvény Asztala óta műveltél!
A sors éppen Tállai Andrással mondatta ki: a pálinkaforradalom elbukott. A közismerten absztinens jolly kókler számolt be kedden arról, hogy itten internacionalista lábbal tipratik a magyar néplélek. Persze a pálinkafőzés szabad marad, csak éppen fizetni kell érte, meg nem is lesz korlátlan. Ezen belül viszont oly liberális, mint nem is álmodhattuk volna. Mondhatni, ez maga a felismert szükségszerűség.
Ráadásul a pálinkásdit a jövőben a jegyző ellenőrzi majd.
De örüljünk: újabb jogosítványt kaptak a torzóvá csonkított önkormányzatok.
