Előfizetés

Egymásnak estek a bíborosok

Publikálás dátuma
2015.10.22. 07:35
Erdő Péter bíborost üdvözli Ferenc pápa a családszinóduson FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/FRANCO ORIGLIA
Ma mutatják be a vatikáni családszinódus záródokumentumát, amelyről szombaton szavaz a mintegy 270 főpap. A végső szöveg révén talán már tisztábban láthatjuk azt, sikerül-e keresztülvinnie a pápának fontos reformjait.

Mintha méhkashoz hasonlított volna a Vatikán a családszinódus előtt és alatt. A családokat érintő kérdések megvitatása során minden korábbinál nyilvánvalóbbá vált a főpapok megosztottsága. Rejtelmes dokumentumok kerültek elő, amelyekből kiderült, milyen nyomás alá helyezik a konzervatívok a pápát, aztán jönnek a menetrendszerű cáfolatok, majd óvatos beismerések. Különös játék ez, amelynél nem világos, ki irányít a háttérből.

A L’Espresso című lap múlt hétfőn közölt egy levelet, amelyet 13 konzervatív főpap írt alá. Ebben a pápát bírálták, mert az aláírók szerint eleve elrendelte a családszinódus sorsát. Először az a hír járta, hogy az aláírók között volt egyebek mellett Erdő Péter bíboros is, ezt azonban hamar cáfolták. Aki viszont elismerte, hogy aláírt „egy levelet”, a Vatikán gazdasági ügyekért felelős főpapja, George Pell ausztrál, valamint a dél-afrikai Wilfrid Fox Napier bíboros volt. Azt is hozzátették azonban, hogy az általuk szignált üzenet „tartalmában kicsit más” volt. Két levél keringett tehát? – merülhet fel a kérdés.

Ezután az America Magazine, az egyesült államokbeli jezsuiták lapja újabb neveket közölt, akik állítólag szintén aláírók voltak. Elio Sgreccia olasz, John Njue kenyai, Daniel DiNardo amerikai, valamint Norberto Rivera Carrera mexikói kardinális nevét említették a cikkben, ez utóbbi azonban hivatalos közleményében cáfolta, hogy aláírta „ezt” a levelet. A mutató névmáson van a hangsúly, mert azt nem közölte, hogy egy másik dokumentumot ne szignált volna.

Ezután Timothy Dolan New York-i bíboros, érsek is elismerte, ő is az aláírók között volt, igaz, óvatosan el is határolódott a dokumentumtól, azt állítván, olaszul volt, nem is igazán értette, el is felejtkezett róla, s különben is csak jót akart, minden Pell bíboros ötlete volt. Szólásra jelentkezett ezután a konzervatívok vezéralakjának tartott Gerhard Ludwig Müller, a Hittani Kongregáció prefektusa, aki nem azt ítélte el, hogy a pápát ilyen nyomás alá helyezik, hanem azt, hogy a levélről értesülhetett a nyilvánosság.

A főpapok megosztottsága különösen az amerikai egyházban vált szembetűnővé, ahol már a főpapokat mintha nem is zavarná, hogy kitudódik, mennyire ellenséges közöttük a viszony. Olyannyira, hogy az egyes lapok hasábjain üzennek egymásnak. Charles Chaput philadelphiai bíboros múlt pénteken a The Wall Street Journalban jelentetett meg cikket, amelyben azt írta, hogy az egyházban aggodalommal várják a családszinódus záródokumentumát. Chaput éles támadást intézett a reformerek ellen, akik „miközben azt állítják, nem akarnak változtatni az egyházi tanításon, a hűség állandó emlegetésével el akarják leplezni azt, hogy lehetővé tennék az elváltak és újraházasodottak számára az áldozást” – emelte ki.

Szintén pénteken megszólalt Blase Cupich chicagói érsek, aki sajtóértekezletén azt közölte, nem ért egyet azzal, hogy aggodalom előzné meg a záródokumentum nyilvánosságra hozatalát. Utalt arra, hogy amikor a szinódus során egy ízben a pápával beszélt, „sugárzott róla a nyugalom, a béke. Úgy vélem, mindannyiunknak így kellene viszonyulnia ehhez a kérdéshez” – fogalmazott.

Chaput bíborost Donald Wuerl washingtoni bíboros, érsek is támadta amiatt, mert szerinte nem hűséges a pápához. Chaput erre azzal vágott vissza, hogy az egyházfőt két napig látta vendégül Philadelhiában, szeptemberi amerikai látogatása során, s aki azt vélte felfedezni, hogy a pápa konzervatív ellenzékéhez tartozik, „annak szemorvoshoz kellene mennie”. Wuerl bíboros Daniel DiNardóra is megorrolt, aki nem cáfolta, hogy a levél aláírója lenne. Wuerl is tagja annak a bizottságnak, amelynek feladata a záródokumentum végső formába öntése.

Ezeknek a viharoknak előbb-utóbb akár pozitív következményei is lehetnek. Tisztább lehet a kép, jobban láthatjuk, kiket sorolhatunk a pápa támogatói közé, illetve kik azok, akik mindent elkövetnek, hogy keresztbe tegyenek törekvéseinek. Ferenc pápa számára mindenesetre nagy csalódás lehet George Pell bíboros viselkedése. Komoly posztot adott neki az egyházfő, hiszen az ausztrál főpap intézi a Szentszék pénzügyeit, áskálódásai miatt azonban megrendült benne a bizalma. Azaz nemcsak emiatt. Azért is, mert bár éppen az lenne a dolga, hogy csökkentse a kiadásokat, magától nem tagadja meg a luxust. Olasz lapértesülések szerint félmillió eurót költött ruhákra, 15 ezer eurót keres, remek római ingatlanban lakik, ahol a havi bérleti díj 2900 euró (!), rendszeresen business classon utazik repülései alkalmával. Ráadásul egyre erősebb a vád vele szemben, amely szerint Ausztráliában igyekezett eltussolni a papok szexuális visszaéléseivel kapcsolatos ügyeket.

Úgy hírlik, a pápa megelégelte mindezt, s hamarosan elveheti Pell bíborostól, (aki egyébként a pápa tanácsadó testületének is tagja), egy sor kompetenciáját, s nagyobb szerepet szán egyik bizalmasának, Óscar Rodríguez Maradiaga hondurasi bíborosnak: a tegucigalpai érsek koordinálja a tanácsadói testület munkáját.

Közben megszólalt George Pell, aki a CNA katolikus hírügynökségnek elmondta, ő csak aggódik az egyházi tanításért, s „a pápa azt mondta, a doktrína sem marad érintetlen. De nem tartozom a pápa ellenzékékez, nem vagyok lázadó” – hangoztatta.

Egyes pletykák szerint az említett levél a gazdasági titkárságról szivárogott ki, s Lucio Ángel Vallejo Balda spanyol főpap lehetett a „tettes”, aki szintén a gazdasági prefektúrán dolgozik, s megromlott a viszonya Pell-lel.

A vatikáni záródokumentumot csütörtökön mutatják be, s szombaton szavaz róla a mintegy 270 bíboros. Hogy a dokumentumot teljes egészében nyilvánosságra hozzák-e, vagy a pápa kiegészíti majd saját gondolataival, ezt egyelőre nem lehet tudni, erről az egyházfőnek kell döntést hoznia.

Szerdán a végső dokumentumot, a „Relatio finalist” kidolgozó munkacsoporton volt a sor, hogy kidolgozza a végső szövegtervezetet. A bizottság munkáját Erdő Péter bíboros, prímás irányítja. A végső szöveg megszerkesztése nem egyszerű feladat. Heiner Koch berlini érsek a würzburgi Tagespost című lapnak elmondta, hogy a munka során beillesztik, összeegyeztetik azokat a szövegrészeket, amelyeket az egyes munkacsoportok dolgoztak ki keddig. Koch úgy véli azonban, az lenne a leggyümölcsözőbb, ha a pápa lényegében a saját maga szövegét tárná a bíborosok elé. Koch püspök szerint bölcsebb lett volna, ha a püspökök a két szinódus (a tavaly október, s a mostani) között is folytatták volna a munkát, s tanácsokat kértek volna olyan egyházjogi, dogmatikai szakértőktől, pszichológusoktól, akik a család témakörében otthonosak mozognak. Mint mondta, mindenki számára nyilvánvalónak kell lennie, hogy a pápa döntését akkor is el kell fogadni, ha az nem tetszik egyes szinódusi atyáknak.

Az egyes nyelvi csoportok dokumentumai alapján nem lehet messzemenő következtetéseket levonni arról, hogy inkább a haladók érdekeinek felel majd meg a záródokumentum, vagy a konzervatívok véleménye kerekedik felül. A nyilvánosságra hozott szövegtervezetek ugyanis inkább általánosságokat tartalmaztak. Szakértők szerint a kompromisszumos megoldás a legvalószínűbb, amely szerint a záródokumentumba belefoglalják, hogy a családokat érintő kényesebb kérdésre a későbbiekben visszatérnek még. Így elássák a csatabárdot az egymással szembenálló főpapok. Legalábbis egy rövid időre.

Agyi elváltozás az egyházfőnél?
Megdöbbentő értesülést tett közzé a Quotidiano Nazionale. A bulvárlap azt közölte, hogy az egyházfő néhány hónapja Toscanában járt inkognitóban, hogy egy japán orvossal, Fukusima Takanorival találkozzon. A lap szerint kis elváltozást találtak az agyában.
A Vatikán cáfolta az állítást, amelyre a lap azonnal reagált is azt közölvén, hogy kivártak a hír közlésével addig, amíg nem bizonyosodtak meg teljes valóságtartamáról. A lap ugyanakkor megjegyezte azt is, hogy a japán szakértő megállapította, nincs nagy baj, s az elváltozás magától meggyógyulhat.



Putyinnál vizitált Aszad

Publikálás dátuma
2015.10.22. 07:31
A szíriai kormányerők visszafoglalnák a megosztott Aleppót FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/ANTONIO BOLFO
Moszkvába látogatott váratlanul a szíriai elnök. Bassár el-Aszad kedd este tárgyalt a Kremlben, megköszönve Vlagyimir Putyin orosz elnöknek a támogatást. A szíriai elnök 2011, a polgárháború kezdete óta eső alkalommal látogatott külföldre. A látogatásra három héttel azután került sor, hogy Oroszország légicsapásokat kezdett az összeomlás előtt álló Aszad-rezsim védelmében.

Dmitrij Peszkov, az orosz elnök szóvivője szerdán közölte, hogy a katonai együttműködés összehangolása volt a megbeszélés fő témája. A szíriai elnök, mint Peszkov elmondta, munkalátogatásra érkezett az orosz fővárosba. A tanácskozáson Aszad áttekintést adott Putyinnak a szíriai helyzet állásáról és Damaszkusz jövőbeni terveiről. A négyszemközti tárgyalás után a a külügy- és védelmi miniszterek is csatlakoztak a megbeszéléshez.

Putyin a megbeszélésen reményét fejezte ki, hogy a katonai helyzet javulása nyomán Szíria közelebb került a politikai válság megoldásához. Aszad köszönetet mondott az orosz katonai támogatásért, amely nélkül, mint mondta, az eddigieknél is nagyobb területek kerültek volna az Iszlám Állam fennhatósága alá, s „tragikus fordulatot vehettek volna az események”. Hangsúlyozták, hogy az orosz beavatkozás, mivel Damaszkusz hivatalosan kérte, megfelel a nemzetközi jog előírásainak.

Az orosz elnök elismerte, hogy legalább négyezer orosz harcol a dzsihadisták soraiban a szíriai kormányerők ellen, s jelezte, Moszkva meg akarja akadályozni, hogy ezek a katonai tapasztalatot szerzett, ideológiai kiképzésen átesett muszlim szélsőségesek újra feltűnjenek Oroszországban.

Elkerülnék a légikonfliktust
Az Egyesült Államok és Oroszország egyetértési memorandumot írt alá a légierőik közötti konfliktusok elkerüléséről, ezt mindkét ország védelmi illetékesei megerősítették a BBC-nek. Az orosz légierő szeptember 30. óta hajt végre légicsapásokat Szíria területe felett, s amerikai részről attól tartottak, hogy az orosz harci gépek akár véletlenül is szembekerülhetnek a nemzetközi koalíció térségbeli repülőivel, s ebből baleset is, diplomáciai konfliktus is adódhat.
Múlt héten például több alkalommal is előfordult, hogy amerikai és orosz harci gépek látótávolságon belülre kerültek, s csupán 15-30 kilométerre repültek el egymástól.
Peter Cook, a Pentagon szóvivője közölte, hogy a megállapodás szövegét orosz kérésre nem hozzák nyilvánosságra, de annyit elmondott, hogy kommunikációs csatornákat nyitottak, forró drótot hoztak létre a két parancsnokság között. Washington és Moszkva ugyanakkor nem koordinálja szíriai akcióit, s hírszerzési információikat sem osztják meg.

Nyugati részről azt remélik, Oroszország befolyását arra használja fel, hogy Aszadot tárgyalóasztalhoz ülteti a mérsékelt szíriai ellenzékkel. A moszkvai megbeszélésen a szíriai elnök egyetérteni látszott az orosz állásponttal, hogy politikai megoldást kell keresni a válság rendezésre. A szíriai beavatkozás felértékelte Oroszország nemzetközi szerepét. Moszkva továbbra is azt állítja, hogy szíriai bevatkozásának fő célja az Iszlám Állam visszaszorítása, orosz részről úgy ítélték meg, hogy a nemzetközi koalíció légicsapásai önmagukban hatástalanok. A koalíció szerint ugyanakkor az orosz légicsapások sem fordították meg számottevően az erőviszonyokat.

Moszkvai bejelentés szerint John Kerry amerikai, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter Bécsben találkozik Szaúd-Arábia és Törökország képviselőivel, hogy áttekintsék s szíriai helyzetet. Recep Tayyip Erdogan török államfőt Putyin telefonon tájékoztatta az Aszaddal folytatott tárgyalásokról.

Kivonja harci gépeit Kanada
A megválasztott kanadai kormányfő telefonon közölte az amerikai elnökkel, hogy a kanadai harci repülőgépek befejezik az Iszlám Állam elleni légicsapásokat Irakban és Szíriában. Justin Trudeau első sajtóértekezleten beszámolt róla, hogy Obama gratulált győzelméhez és megértéssel fogadta, hogy teljesíteni akarja választási ígéretét. Kanada hat CF-18-as harci gépe vett részt az IS elleni nemzetközi koalícióban.



Nem hiszem, hogy a világ megváltható

Bihari Tamás
Publikálás dátuma
2015.10.22. 07:00
Lehet kiegyensúlyozott kormányzás, de a jelenlegi kormányzat nem erre törekszik FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
A megosztottság jellemezte az 1956-os forradalom részvevőit és jellemzi a mai Magyarországot is - mondja Juhász Pál. A szociológus-közgazdász fiatalon átélte az 1956-os eseményeket és úgy látja, a mai fiatalok alig értik az akkor történteket és ebben kevesen segítenek. Az ünnepi beszédek, a hősies pózok elfedik a lényeget. Juhász szerint napjainkban a lényeges kérdések helyett ostobaságokról, rögeszmékről folyik a politikai közbeszéd.

- Holnap emlékezünk meg az 1956-os forradalom 59. évfordulójáról. Ha kamaszként is, de tudatosan élte át az ’56-ot. Emlékei és a dokumentumok ismeretében mi volt a mai szóval a fősodor?

- Sokkal színesebb volt, mint ahogy ma leegyszerűsítve mondják, gondolják. Mi a Margit, akkor Mártírok, ma ismét Margit körút közelében laktunk. Én 13 éves fejjel elsősorban a budai utcákon mászkáltam. Számomra nagyon érdekes és tanulságos volt, hogy szinte minden sarkon más ideológia jegyében folyt a diskurzus. Pontosan láttam, hogy nagyon sokféle, ellentétes indulat szabadult fel, olykor el. Összességében azonban a forradalom baloldali irányultságú volt. A jóval később, a ’70-es években kibontakozó, Moszkvától függetlenedő eurokommunisták kifejezésével, a többség az emberarcú szocializmust akarta és nem kívánta vissza sem a gyárosokat, a nagytőkét, sem a földbirtokosokat, vagyis a kapitalizmust. Legkevésbé pedig a Horthy-rendszert kívánták vissza az emberek. A Jugoszláviában akkor még csak elméletben létező önigazgató társadalmi modellt képzelték el, amelyben a gyárakat munkástanácsok irányítják, és ugyanez érvényesül vidéken is a termelőszövetkezetekben, vagyis a tsz-ekben.

- Fábri Zoltán felejthetetlen Húsz óra című filmjéből ismert Elnök Jóskának hány alteregója volt a valóságban?

- A film csak egy szeletét mutatta meg a vidék ’56-os eseményeinek. A 3400 faluban, községben nagyon eltérő helyzetek alakultak ki. Ahol főleg szegényparasztokból alakítottak szövetkezeteket, ott egyben maradtak a tsz-ek. A közhiedelemmel ellentétben viszonylag kevés helyen hordták szét anarchikus módon a szövetkezeti vagyont. Az sem igaz, hogy általános lett volna a lincshangulat a tanács-, vagy a tsz-elnökökkel szemben. Volt ahol bujkáltak, nyilván megvolt rá az okuk és volt ahol ezek az emberek irányították a közösséget a forradalom alatt is. Olyan is előfordult, hogy az elnök rendezetten osztotta szét a tsz földjeit az egykori gazdáknak.

- A családját érintette a megtorlás?

- Szüleim több barátja is börtönbe került. Amikor kijöttek, akkor megértettem, mennyire elszigetelődtek. Később is sokszor panaszolták, hogy amikor kijöttek a börtönből, milyen hideg, rideg közegbe kerültek. Ebben nagy szerepe volt a Kádár János megosztó politikájának, amelyet már 1957-től gyakorolt.

- Tehát ezt sem Orbán Viktor találta fel?

- Nem. Apám is annak a határán volt, hogy börtönbe kerülhet, de végül egyetemi tanár lett. És sokan mások is hasonló válaszút előtt álltak. Egyébként, hogy mennyivel bonyolultabb volt az az időszak, mint a sablonok alapján tűnhet, a szakminisztériumok, egyetemek igyekeztek a számukra fontos embereiket kimenteni a belügy markából, azok meg minden áron példát akartak statuálni. Volt tehát a háttérben egy ilyen belső küzdelem is a hatalom berkein belül. Ugyanez a tudatos megosztó politika működött a munkások és a parasztok között is. Ismerek olyan forradalmi bizottsági tagokat, akiket bebörtönöztek és olyanokat, akik tsz elnökök lettek. Egyébként a börtönviseltek egy része is később különféle tisztségeket kapott.

- Ön a ’80-es évektől tűnt fel a demokratikus ellenzék, illetve az ’56-osok között. Hogyan bontogatták a diktatúra falait?

- Az ’56-osok a ’80-as évek elején befogadtak maguk közé, mint tiszteletbeli ötvenhatost, bár én gyerek voltam a forradalom idején. Én azonban már a ’70-es években tartottam, finoman szólva nem egészen legális továbbképzéseket gazdaság-szociológiai kérdésekről fiatal közgazdászoknak. A ’80-as évek végén titokban a Rajk László kollégiumban is tartottam ilyen előadásokat, de ezek csak közvetve kapcsolhatók ’56-hoz, sőt, bizonyos értelemben a forradalom illúzióit romboltam. Az én tézisem ugyanis az volt, hogy az adott igazgatási-vállalati rendszerben, jogi struktúrában a reformok is kivitelezhetetlenek. Én, mint gyakorlati konzervatív közgazdász elmondtam, hogy mi nem jó és milyen alapvető változásokra lenne szükség. Magyarán akkor is tudható volt, hogy az úgynevezett létező szocializmus megreformálhatatlan, bár ezt így nem mondtam ki.

- Az egykori ötvenhatosok, illetve a reformközgazdászok között is voltak viták az „emberarcú szocializmusról”?

- Az 56-os Donáth Ferencet és a reformközgazdász Jánossy Ferencet én mutattam be egymásnak, hogy párbeszéd jöhessen létre közöttük. Utána rendszeresek lettek a találkozók. Szívszorító volt látni, hogy Jánossy nem merte, vagy nem akarta kimondani, hogy amiről Donáth beszél, a szocializmus megreformálását, az önigazgatást ő lehetetlennek tartja. Jánossy velem ellentétben baloldali volt, de tudta, hogy az ’56-os illúzió megvalósíthatatlan utópia. A két Feri beszélgetésekor Jánossy mindig csak körül írta, hogy „Feri, amit te gondolsz az mese.” A legtöbb ’56-os a társaságban azért megértette, hogy már nagyon más világot éltünk, mint a forradalom előtt, alatt, vagy közvetlenül utána.

- Mivé vált mára ’56. emléke?

- A rendszerváltáskor még a Kossuth-címer alatt folytak a megemlékezések, ami ’56 egyik jelképévé vált. Azután átadta a helyét a koronás címernek. Amikor a baloldal értelmezi a forradalmat, az adekvát, hiszen a fő programirány baloldali volt, mint említettem. Bár hangsúlyozom, nem vagyok baloldali, konzervatívnak tartom magam. Kétségtelen, voltak jobb oldali színek is ’56-ban, de ezeket a ’90 utáni jobbos handabandázókat nem éreztem a forradalom örököseinek. Kétféle radikalizmus táplálkozik ’56-ból. Az egyik a nemzeti radikalizmus – ennek voltak tünetei a forradalom idején is -, a másik a direkt demokrácia radikalizmusa. Ezek időnként össze is kapcsolódnak, hiszen mindig akad éppen elég zavaros fejű ember. Ezzel a két fajta radikalizmussal mindig bajom volt. A radikális nacionalista nem fogja föl, hogy már a beszédmódjával sérti a szlovákokat, románokat, szerbeket és a többieket. Egy rendes konzervatív számára ez elfogadhatatlan és ezek pogány szövegek. A közvetlen demokrácia radikálisai pedig azért zavarnak, mert olyasmit kérnek számon a politikától, aminek az nem tud megfelelni. A politika mindig közvetett és áttételes. Aki azt hiszi, hogy közvetlenül tudja vezetni a társadalmat egy bizonyos irányba, az hülyeséget képzel. Nekem ma is életem legmeghatározóbb élménye maradt ’56, de a mai tízen- húszon évesek, éppen a sok handabanda miatt nem tudnak mit kezdeni vele. Részben mert az ünnepi beszédek lehetetlenné teszik, hogy megértsék. A hősies pózok elfedik a lényeget. Ráadásul az agresszíven előadott értelmezéseket hallva védekezésképen becsukják a fülüket.

- Ez érvényes a jelen magyar valóságra is?

- A jelen az én szememben kétszeresen is nevetséges. Ez a "primitív népnek primitív államot" orbáni program elvezetett oda, hogy a miénk lett Európa legpogányabb állama. Mondom én, az Európa keresztény értékeihez ragaszkodó konzervatív. Hiszen én nem vagyok vallásos - csak őrzője családom prédikátor hagyományainak.

- A kormányfő és beosztottai folyamatosan az európai keresztény értékek védelméről beszélnek.

- A kereszténység értékeit feláldozom a kereszténység védelmében stratégia kívülről nézve nevetséges, onnan egy bohócot látnak itt, de belülről nézve én egy felháborító, negyedművelt, rögeszmés embert látok. Igazából azonban ennél mélyebb dolgok idegesítenek és úgy vélem elrontottuk és én magam is elrontottam a politizálást.

- Mikor és hogyan hibázott?

- Azért hagytam abba a politizálást 1997-98-ban, mert úgy éreztem, a parlamenti munka fölösleges, fárasztó és nincs is értelme. Gőgből hagytam ott a politikát, mondván, ez nem való nekem. Nagyjából öt éve beláttam, nem a gőg, inkább a bűntudat lett volna a helyes érzés, mert félreértettem, mi a politika dolga. Belementem szakmai vitákba törvényekről. Ahelyett, hogy fütyültem volna rájuk és a közönségnek beszéltem volna, hogy értsék meg a helyzetet.

- Ez miért lett volna fontos?

- Azért, mert a közbeszédből kikopott az a szólam, amely értelmezné azt a helyzetet, amellyel az ország szembenéz. Helyette ostobaságokról, rögeszmékről folyik a közbeszéd. Nem hiszek abban, hogy a világ megváltható, de abban igen, hogy kiegyensúlyozottabban kormányozható. A jelenlegi kormányzatban erre még a törekvést sem látom. Ebben az is szerepet játszhat, hogy az intézményi, szakminisztériumi szintű tanulási folyamat az első Orbán kormány időszakában elakadt, hogy hogyan kell kormányozni, gazdasági kamarát csinálni, mi mindenre kell egy politikai pártnak gondolnia. Sajnos 1998-ban az örökös átszervezésekkel akasztották meg ezt a tanulási folyamatot. Azután oldaltól függetlenül az új garnitúrák már nem értették meg annak a fontosságát, hogy például egy minisztérium hogyan és mitől működik jól, hogyan használhatja jól a hivatalnokait. Nem értették meg, hogy egy jól működő gazdasági kamara nélkül a gazdaság sem működhet jól. A munkaügyi szolgálat örökös átszervezése miatt az sem válhatott egy tanuló rendszerré. Azt is éreztem, hogy az agráriumról való beszéd végleg beragadt a handabandába. Egyetlen kormány, vagy oldal sem igyekezett onnan kiemelni. Az agrárium ettől még megél, de szelekciós alapon működik.