A botrányos igazgatóváltás a Budai Nagy Antal Gimnáziumban sérti a diákok nyugodt tanuláshoz való jogát, az ehetetlen - ámde egészséges! - menzakosztok estében figyelmen kívül hagyják a tanulók véleményét (nehogy már a gyerek mondja meg, mi a finom), óvodásokat, általános iskolásokat politikai célból élődíszletté degradálnak, hirtelen felindulásból elkövetett testi fenyítésekről is hallani, roma gyerekeket szegregált osztályokba zárnak - csak néhány, ma már akár általánosnak is nevezhető gyakorlat a magyar köznevelés hétköznapi krónikáiból, amelyek semmibe veszik az iskolai gyerekjogokat.
Az elmúlt években sajnos egyre gyakoribb tapasztalat, hogy az iskolai gyerekjogok - sőt, általában az iskolai polgárok jogai - nem érvényesülnek megfelelő mértékben a magyar közoktatásban. Annak ellenére sem, hogy az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye - amelyet Magyarország is aláírt - kimondja, hogy 18 éves kor alatt mindenki gyereknek számít (hiába csökkentették a tankötelezettségi korhatárt 16 évre), s mint bárki mást, őket is megilletik az alapjogok, sőt, különleges védelemben kell részesíteni őket. A gyerekjogok ugyan nem intézményekhez kötöttek - azok az élet valamennyi területén egyformán jelen vannak -, az iskolai jogok mégis kiemelt figyelmet érdemelnek, már csak azért is, mert a gyerekek idejük nagy részét valamilyen közoktatási intézményben töltik.
Több szinten is megkülönböztethetjük egymástól az iskolai gyerekjogokat: vannak a már említett ENSZ egyezményben lefektetett, valamint intézményi szabályzatok, diák és tanulói jogok. Ugyanakkor mégis az látszik, hogy a jelenlegi oktatási rendszer ellentmondásos módon viszonyul ezekhez: a nemzeti alaptantervnek nem része a gyerekjogok témaköre, de a köznevelési törvényben sem szerepel a kifejezés. Az ombudsman gyermekjogi projektjének tapasztalatai is arra mutattak rá, hogy az iskolai tantervek és szabályzatok általában nem tartalmazzák a gyermeki jogokat, vagy ha említésre kerülnek, akkor sem biztosítottak a megismerés feltételei, módszerei, az alkalmazás feltételei.
A gyereknek az iskolában nemcsak jogai, de kötelezettségei is vannak. Ebből viszont újabb problémák is születhetnek: mondhatni, a rendszer sajátja, hogy a közoktatás szereplői a jogokat és kötelezettségeket nem egymás kiegészítőjeként, hanem egymással szembeállítva kezelik. Pedig a jogok érvényesítésének egyáltalán nem feltétele a kötelezettségek teljesítése - pedig a gyerekjognak is minden esetben épp úgy érvényesülnie kell, mint minden alapvető emberi jognak.
- A gyerekjogok sem az elvek, sem az órarendek szintjén nem része a magyar oktatási rendszernek. Így aztán a gyerekek döntő többsége ma úgy tölti napjai meghatározó részét az iskolákban, hogy semmit nem hall a jogairól. Ez nem csak azért aggályos, mert így a jogsértések rejtve maradnak, hanem mert így elszalasztjuk annak lehetőségét is, hogy tudatos állampolgárokat neveljük - állítja Gyurkó Szilvia. A gyermekjogi szakértő szerint gyakran előfordul, hogy mind a gyerekek, mind pedig a felnőttek sokszor rosszul, valódi tudás és megértés nélkül hivatkoznak a gyerekjogokra, a félreértések pedig rosszat tesznek azoknak a törekvéseknek, amelyek arra próbálják felhívni a figyelmet, hogy ne féljünk a gyerekjogoktól, hanem "használjuk azokat a mindennapi békés egymás mellett élés érdekében az iskolákban és azokon kívül is".
A gyerekjogász hangsúlyozza: elsősorban az állam és a szülők felelőssége, hogy a gyerekek megismerhessék jogaikat, amely nagyban hozzájárul az ENSZ egyezményében lefektetett célok eléréséhez; e szerint az oktatás egyik célja is éppen az, hogy elősegítse "a gyermek személyiségének kibontakozását, valamint szellemi és fizikai tehetségének és képességeinek a lehetőségek legtágabb határáig való kifejlesztését." A gyerekjogok ismerete ebből a szempontból sem elhanyagolható tényező, ezért is van nagy szerepe ebben a pedagógusoknak. Csakhogy Gyurkó úgy látja, az iskolai gyerekjogokkal - mivel azok nem része a pedagógiai képzésnek - sokszor még maguk a tanárok sincsenek tisztában.
- Sajnos a magyar pedagógusok többsége ebben a kérdésben is konzervatív. Ez azt jelenti, hogy egy 19. századi felfogást követ: nevezetesen Herbart gyermekideológiáját, melynek alapvető tézise, hogy a gyermeket erkölcsi értékek nélküli lénynek tekinti, aki - ha a szülők és a nevelők ebben nem akadályozzák meg - könnyen enged durva vágyainak és vad hevületének. Fábry Béla, a Magyar Pedagógiai Társaság alelnöke úgy véli, a hivatalos magyar oktatásirányítás a gyermekek jogai tekintetében kétarcú: papíron igyekszik a hazai és nemzetközi jogszabályoknak megfelelni, a valóságban a gyereknek azonban csak egyetlen joga van, ami kimerül a kötelességek teljesítésében.
Fábry szerint a mai köznevelési rendszerben nincsenek meg azok a jogszabályi-, szervezeti keretek, szakmai tudás, és ennek megfelelő gyakorlat, aminek alapján a gyermekek jogismeretre tehetnek szert, megtanulhatják jogaik, általában az állampolgári jogok gyakorlását. - A mai magyar oktatási rendszerben a gyermekek joga rendszeridegen elem. Papíron Magyarországon demokrácia van, a demokratikus társadalmakra jellemző joggyakorlat viszont a valóságban nem létezik. Ez képeződik le az oktatásban is - mondta Fábry, elismerve, hogy a tanárok többsége nem ismeri a gyermeki jogokat, hiszen képzésük során lehetőségük sem volt ilyen ismeretek elsajátítására.
- Egyébként reménytelen a helyzet. Ahol a PÖCS-ölés, a portfóliázás miatt reszketnek a tanárok, ahol az etikai kódex egzisztenciális fenyegetést hordoz, ott nem lehet diákjogok érvényesüléséről beszélni, mert a pedagógusoknak a diákjognál kisebb gondjuk is nagyobb - tette hozzá.
