Marine Le Pen államfőségről álmodik

Publikálás dátuma
2015.10.29. 06:36
Május elsején még együtt álltak támogatóik elé, azóta Marine kilépett apja árnyékából FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/AURELIEN MEUN
Mind a mai napig szeszélyes apja és lánya viszonya a Le Pen családban. Marine valójában már megkaparintotta az idős atyától a francia szélsőjobboldali Nemzeti Front, a Front National (FN) vezetését, de huzakodásuk még nem ért véget. Az öreg nem hajlandó csöndben távozni a párt éléről, amelyet évtizedekkel ezelőtt maga hozott létre. Nehezen fogadja el, hogy a radikális jobboldali politikai erőnél valójában már lezárult a nemzedéki őrségváltás. Marine Le Pen egykor nem készült politikai pályára, most azonban már a 2017-es elnökválasztásra készül.

Marine Le Pen akár az elnökválasztás második fordulójába is bekerülhet majd 2017 tavaszán, ám mint a Le Point hírmagazin portréjából kiderül, sokáig nem rokonszenvezett a politikusi szakmával. A lap előkaparta a feledésből azt az immár nyolc éve megjelent könyvet (Le Pen.,atya és lánya), amelyből kiderül, hogy az ifjú hölgy, 23 éves korában, amikor megszerezte ügyvédi diplomáját, a politikusi hivatásra még „átokként” tekintett. Esze ágában sem volt pártcsatákba keveredni, annál is inkább nem, mert a szülők éppen emiatt váltak el. Büszkén viselte az ügyvédi talárt, azt vallotta, őt nem fertőzheti meg a politika. Hat esztendeig tartotta is magát ehhez. Akkoriban közel a párizsi Diadalívhez bevonult egy közismerten szélsőjobboldali, monarchista ügyvéd, Georges-Paul Wagner irodájába, aki egykor szintén a Nemzeti Front tagja volt, ám összekülönbözött Jean-Marie Le Pennel. Wagner doktor fel is vette a fiatal gyakornokot. Abban az évben, 1992-ben indult egy persorozat, melynek gyanúsítottjai részint Algériából érkeztek. Őket Marine-nak kellett védenie.

A Nemzeti Frontban kisebb ribillió is támadt emiatt. A leány „jöttmentek” jogi védelmére fordítja szakmai tehetségét? – kérdezgették többen. Egy ügyvéd kolléga Bruno Sapin, azzal mentegette őt az elégedetlenkedőkkel szemben, hogy a hölgy csupán „mesterségét” gyakorolja, esze ágában sincs a szakmába politikát keverni. Ahogyan teltek a hónapok, Marine Le Pen körül rajongók tábora alakult ki, a legkülönbözőbb politikai égtájakról. Az egyik este a „banda” összegyűlt az Étoile tér közelében lévő ismert mulatóhelyen, amelynek már a neve (Aventure, azaz Kalandra) is sokat elárult. Kiderült, hogy Marine imád mulatni. Ropta a táncot, és közben gondtalanul ivott, nem sokat ügyelve a mértékre sem. Marine ebben a társaságban ismerkedett meg későbbi férjével, három közös gyermekük atyjával, akitől aztán idővel el is vált.

És nem csupán Párizs volt a kicsapongások színhelye, hanem La Trinité-sur-Mer, a tengerparti szülőváros mulatója is. Marine itt is szédülten pörgött a parketten. Az egyik buzgó éjszakai szórakozó mesélte: „Marine volt a bandavezér, körülötte nyüzsögtek a férfiak. Egyáltalán nem vetette meg a kétértelmű vicceket sem, szabadszájú volt”. Az egyik nyári reggelen, ugyancsak a fáma szerint, az ifjú asszony a parkolóban megállított egy kocsit, három fiatalember ült benne. Marine odaült a volánhoz a vezető mellé, kacérkodott vele.

Aztán az első gyerek születése után véget értek a dorbézolások. Korabeli ismerősei meglepetten hallgatták későbbi „vallomását”, amely így hangzott: „Nem folytattam kicsapongó életmódot, nem drogoztam, nem dohányoztam, nem fogyasztottam alkoholt. Nincs rejtegetnivalóm” – hangoztatta. Két évet töltött el gyakornokként Wagner ügyvéd irodájában, majd közölte, önállósodik. Kezdetben senki sem volt hajlandó társulni a „szörnyeteg” leányával, kibérelt egy kicsiny helyiséget. Munkatársakat szerződtettet, de kezdetben minden akadozott. Kevés kliense volt.

Aztán lassan „megfertőzte” a politika. 1997-ben elfogadta, hogy a Nemzeti Front a párt vezetőségébe jelölje. Strasbourg-ban történt ez, az FN kongresszusán, de a küldöttek nem szavazták meg az előterjesztést, nem voltak hajlandók belenyugodni a papa döntésébe. Jean-Marie Le Pent azonban nem olyan fából faragták, hogy ezt tudomásul vegye, élt a szervezeti szabályzat kibúvóival, s lányát egyszerűen vezetőségi taggá nevezte ki. Marine önéletrajzában szépítget, „nem emlékszem semmire”, írta. A politika iránt érzett idegenkedése idővel alábbhagyott. „Hiába született meg első gyermekem, tetszett nekem a hivatás” – emlékezett. Életrajz írója szerint nemcsak erről volt szó: az atyjához fűződő rajongás győzött le mindent. A párton belül is egyre feljebb és feljebb került, a legfelsőbb vezetés, a szűk körű politikai bizottság tagja is lett. Erről őnagysága úgy vallott, „a Le Pen név addig csak hátrányt jelentett. Gondoltam, most végre pozitív hozadéka is lehet. Ezzel az eséllyel éltem” – magyarázta néhány barátjának. Azóta az ügyvédi talár valóban szögre került csak a politikusi öltözet maradt.

Azóta szembekerült apjával is, ám ez a fordulat nem tetszik mindenkinek a pártban sem. Egyes megfigyelők úgy vélik, azért alakult így mindez, mert az idős Le Pen szakított egyik korábbi alvezérével. Bruno Mégret-vel, haragban-perben váltak el egymástól. Mindketten igényt tartottak a pártnév használatára. A bíróság előtt a leány, Marine képviselte jogászként a Frontot, hogy a név megmaradhasson kizárólag az öreg „tulajdonaként”. Amikor megszületett a jogerős ítélet, Marine azon nyomban haza telefonált, „papa, győztünk!” A Front nem csupán megőrizhette nevét, hanem változatlanul csakis neki járt az a hagyományos, még a korábbi frankban számított évi 41 millió is, amely a törvény szerint állami támogatásként járt. Marine Le Pent büszkeség töltötte el, a jövője garantálttá vált a párt élén, és ezzel tekintélyes jövedelme is biztosítva volt.

Mára Marine Le Pen vált a FN megkérdőjelezhetetlen vezetőjévé. Sőt, azzal számol, hogy pártja országosan is tovább erősödik, amire alkalmat adhat a decemberi regionális választás. Abból indul ki, ha néhány kulcskörzetben többséget szerez, ezzel lényegesen stabilizálhatja országos helyzetét is. Ezzel pedig Marine helyzete is még erősebbé válhat. Miután a papát a pártban sikerrel háttérbe szorította, a 2017-es köztársasági elnökválasztáson ő lesz az egyik jelölt. Arról álmodik, hogy bejut a második fordulóba is, akár Francois Hollande, akár Nicolas Sarkozy ellenfeleként, és ezzel netán megismételheti Jean-Marie Le Pen 2002-es diadalát. Ekkor ugyanis bejutott a „fináléba”, s az utolsó pillanatig versenyben maradhatott az Élysée palotáért vívott küzdelemben Jacques Chirac-kal. Igaz Le Pen akkor, vesztett, és valószínűleg ez a sors várna másfél év múlva leányára is, már ha bekerülne a második felvonásba. Franciaországnak a közeljövőben sem lesz szélsőjobboldali államfője, de hát a hatalmi mámor mérhetetlen, és Marine Le Pent egyéb sem érdekli.

Bemutatja reformjait  Hollande

Francois Hollade elnök ma mutatja be a 2016-ra tervezett reformjait. A Nancyban elhangzó beszédében felvázolja a stratégiát a decemberi regionális választás utáni időszakra. Szükségük is lesz a szocialistáknak valamilyen varázstervre, mert nem sok jóra számíthatnak az év végi voksoláson, s az államfő népszerűségi indexe is folyamatosan igen alacsony, ilyen körülmények között csekély nemcsak arra, hogy újraválasszák 2017-ben, jelenleg az is nehezen elérhető célnak tűnik számára, hogy a második fordulóba is bekerüljön.

Ugyanakkor, mint a Le Figaro írja, a szocialistáknál már biztosra veszik, hogy újra ő indul majd másfél év múlva, s ez azt is jelenti, hogy a szocialistáknál nem lesz előválasztás. Hollande nagy küzdő, eltökélt arra, hogy a végsőkig kitartson, harcoljon. Első számú feladatának azt tartja, hogy visszahódítsa azokat a választókat, akiket ő, vagy pártja elvesztett az elmúlt évek folyamán. A cél elérése érdekében változások várhatóak Manuel Valls kormányában, ez már decemberben, vagy jövő év januárjában megtörténhet. A regionális választásig egyébként hat hét maradt hátra. A jobboldali republikánusoknál a jelenlegi állás szerint négyen szállhatnak harcba az elnöki székért: Nicolas Sarkozy, a párt elnöke, Alain Juppé, Francois Fillon, valamint Bruno Le Maire.



Szerző

Szárazföldi csapatokat küld Washington?

Szárazföldi hadműveletet kezdeményez az Egyesült Államok az Irak és Szíria egy részét megszálló Iszlám Állam terrorszervezet ellen, jelentette be kedden este Ashton Carter amerikai védelmi miniszter. Az NBC News híradása szerint Carter a szenátus védelmi bizottsága előtt úgy fogalmazott Washington nem fog habozni közvetlen segítséget nyújtani a terrorszervezet ellen harcoló partnereinek sem a levegőben, sem vízen, sem szárazföldön.

A Pentagon vezetője példaként azt a múlt heti iraki közvetlen szárazföldi beavatkozást említette, amely során amerikai kommandósok mentették ki az iszlám Állam fogságában lévő kurd foglyokat. Mivel mindeddig az amerikai és katonai vezetés egyaránt mereven elzárkózott bármilyen szárazföldi beavatkozás lehetőségétől, az iraki kommandós akció is kommunikációs vihart kavart. A Pentagon azonban kiállt amellett, hogy nincs szó szárazföldi beavatkozásról, hanem rendkívüli helyzetben alkalmazott szükségmegoldásról.

A Washington Post azonban kormányzati forrásokra hivatkozva azt írta, hogy az Obama-adminisztráció mérlegeli „speciális egységek” Irakba és Szíriába küldését, amelyek részt vennének a szárazföldi harcokban is. Carter pedig engedélyt kért az iraki, szíriai és afganisztáni katonai misszió hatáskörének kiterjesztésére. Amennyiben ez megvalósul, az jelentős változást hozna Washington stratégiájában, amelyre azért van szükség, mert az amerikai vezetésű nemzetközi koalíció másfél év alatt szerény eredményt tud felmutatni az Iszlám Állam elleni harcban.

A változást igazolni látszik az is, hogy miközben a szeptember 30-tól katonai hadműveletbe kezdő Oroszország hevesen bombáz Szíriában, a nyugati koalíció október 22-én időlegesen felfüggesztette a légitámadásokat. Hasonlóképpen új stratégiát ígér az is, hogy Irán is meghívást kapott a Szíria jövőjéről Bécsben ma kezdődő nemzetközi tárgyalásokra. Diplomáciai források tegnapi közlése szerint a bécsi egyeztetésen egy asztalhoz ülnek olyan nagy riválisok, mint Szaúd-Arábia és Irán (ennek érdekében komoly erőfeszítéseket tett az amerikai és orosz diplomácia).

A két említett országon, Oroszországon és az Egyesült Államokon kívül részt vesz még Törökországon, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, az Európai Unió, Jordánia, az Egyesült Arab Emírségek és Egyiptom. Moszkva tegnap máris reagált Carter bejelentésére. „Elfogadhatatlan, a nemzetközi jog súlyos megsértése az Egyesült Államok azon döntése, hogy szárazföldi csapatokat küld Szíriába”, jelentette be az orosz felsőház elnöke, Valentina Matyjenko.

Szerző

Újságírókat mészárolt le az Iszlám Állam

A szabad információ temetőjévé vált Irak második legnagyobb városa, Moszul, ahol az Iszlám Állam (IS) tavaly nyár óta 13 újságírót végzett ki. A várost tavaly nyáron foglalta el a terrorszervezet, azóta összességében 48 újságírót ejtett foglyul itt. Közülük tizenhármat végeztek ki, többeknek sikerült megszöknie vagy más módon szabadult, de tízen jelenleg is terrorcsoport fogságában vannak, közölte a párizsi székhelyű nemzetközi újságírószervezet,a Riporterek Határok Nélkül (RSF).

Az RSF és a Journalistic Freedoms Observatory (JFO) közösen összeállított jelentése megállapítja: Moszul a "szabad információ temetője" lett. A dzsihadisták teljes mértékben kontrollálni akarják a városból kiáramló információkat, és ezt egyelőre sikerrel teszik. A másfél milliós városból a dzsihadista propagandán kívül nem szivárognak ki más hírek, a város gyakorlatilag totális kontroll alatt áll, csupán néhány médiaorgánum működését engedélyezik, amelyeknek utasításaikat kell követniük.

Hogy kik működtetik ezeket, nem tudni, a városból tömegesen menekültek el az újságírók, hogy ne kerüljenek foglyul ejtett társaik sorsára. A jelentés szerint hatvanan választották ezt az utat. Éppen ezért a nemzetközi szervezet azt kéri az iraki kormánytól, a szomszédos országoktól és a nyugati országoktól egyaránt, hogy biztosítsanak nagyobb védelmet az Iszlám Állam elől menekülő újságíróknak, adjanak nekik munkavállalási engedélyt és menedéket.

A terrorcsoport egyszerűen elfoglalta a helyi televízió stúdiókat. Az itt lefoglalt technika segítségével rögzítették Moszulban, 2014 júliusában a magát kalifának kikiáltó Abu Bakr a-Bagdadi mindmáig egyetlen nyilvánosság előtti megjelenését, egy mecsetben tartott beszédét. Azóta, nyilván a lefoglalt médiumokra építve, létrehozták saját kommunikációs csatornáikat, az Al-Bayan rádiót és a Dabiq televíziót.

Szerző