Sportoljunk egy kicsit!

Pontosabban focizzunk, persze verbálisan, az még ma is megy. Az EB döntőjébe való kijutás 44 éve nem sikerült a válogatottnak, most viszont annyiban elérhető közelségbe került, hogy egy ki-ki meccsen eldőlhet a 32-es döntőbe való bejutás. Egyébként Storck kapitány azzal, hogy a "sorsdöntő" meccs előtt kirúgta eddigi magyar segítőit, a 19-re húzott lapot, de bizonyosan jól átgondolta és úgy véli, hogy egy új erőnléti és új kapus edző csodát tesz a 30 éves aranylábuakkal. (Kíváncsi lennék például, hogy Király Gábornak milyen hasznos tanácsot tud adni két hét alatt egy új német kapusedző.) Mi is a "forgatókönyve", a sikertelen játéknak és a szájkaraténak másfél emberöltő óta?

1.) A sorsolás után: "ebből a csoportból könnyedén tovább jut a válogatott, valószínűleg az első helyen".

2.) Egy-két vereség után: "semmi baj, a továbbjutás nincs veszélyben, a csapat jó".

3.) További "pofonokat" követően: "a fiúk derekasan küzdenek, a pálya és a játékvezető pedig csapnivaló volt, de a hátralévő meccseken minden helyrehozható".

4.) Újabb vereség és a regnáló edző kirúgása után: "az új szakvezetés feladata, hogy a meglévő matematikai esélyt kihasználva biztosítsa csapatunk továbbjutását".

5.) A matematikai esély elszállása után, (amelynek egyébként soha, semmiféle realitása nem volt) : "a fiúk egyébként nagy lelkesedéssel megkezdték a következő kontinensviadalra való felkészülést, a csapatépítés egyértelműen kiváló ütemben halad".

A Norvégia elleni pótselejtező mérkőzés visszavágója után november közepén, már okosabbak leszünk: várjuk-e ismét az újabb sorsolást és indul-e újból az "öt" pont, vagy előbbre lépünk egy kicsit.