Azzal már – nehezen, de - megbarátkoztunk, hogy Szent István Alcsúton ajánlotta föl Magyarországot Szűz Máriának. Amikor a Szűz, mert éppen ráért, a TAO pénzekben megfürödött, s megalapította a Pancho Arénát, és a Szent Kazánházat, és a Béna Szent Balt, amit azóta is ősi teherként hordoznak az akadémisták szerte a honban. Szakrálisan is örök vesztes volt, van, és lesz a Puskás Mozgássérült Elfekvő Intézmény, így rendeltetett eleve.
A Küldetéses kies hazánk újabb szegletét emelte be a biblikus magasságokba.
Marhái – értsd: minden megmaradt szellemi vagyona – a nemzeti elbutítás rendszerében találtak ropogós szénára. Lecuppantak végre Alcsútról, mert Szűz Mária azért még ebben a mélyhülye kényszervízióban sem lehetett bakter a Szent Kisvasúton. Sem pedig zsidó disznópásztor a polgármesteri hivatalban.
Az elemi iskolai erkölcstan, na, ez az, amiben megtalálni vélhető az új magyar identitás. Nem a hittan, mert ott nettón tán mégsem lehet hazudni, mert ezt még Erdő Péter politikai államtitkár, Ferenc pápa magyar ellenzéke sem hagyná szó nélkül.
Pörög az interneten a – vallásmentes erkölcscsősz – könyv fotója: „Milyennek látta Jézus, és Szent Péter a Balatont? Kivel találkoztak, hogyan viselkedett velük a halász? Mi lett a jutalma?” – áll benne a kérdés.
Hogy erről a Bibliában vagy a Koránban lehet-e olvasni, fogalmam sincs. De, ha az is kiderül, hogy Kőbánya-alsót, meg a hekket is Jézus hozta nekünk, már tudom, ki írja itt a tutit.
