Közhírré tétetett: újabb kiváló ötlettel állt elő a kormány. Legyenek bölcsődék és óvodák a gyárakban! Hát ez tényleg eredeti elgondolás. Nem az első, amit körülleng a befejezett (befejezetlen?) szocializmus avitt bája. Gondoljunk csak az iskolatejre. Az iskolapadra könyökölve, már ötven-hatvan évvel ezelőtt boldogan ittuk a friss, fehér nedűt, amitől egyaránt erőre kapott proletárgyerek és úri ivadék. Aztán a rendszerváltás hajnalán egy tudatlan leszármazott egyszer csak magáénak tartva az ötletet, felrázta a még tudatlanabb szülőket és pedagógusokat: tej kell a gyerekeknek, hogy ne bomoljon a csont és jól működjék a szürke állomány! Aztán valaki kitalálta, hogy nem kellene tűzre dobni, MÉH-be vinni a kitanult tankönyveket. Uram bocsá', újra oda lehetne adni bizonyos gyerekek kezébe, megtakarítván ilyen-olyan költségeket. Nem akarok ünneprontó lenni, de muszáj megemlítenem, hogy jómagam úgynevezett segélykönyvekből (lásd: más által már használt könyvekből) sajátítottam el összes alapfokú ismeretemet. Böske néni, az iskolakönyvtáros - aki szeretett - mindig azokat a könyveket csúsztatta a szatyromba, amelyeken nem volt túl sok szamárfül és nem volt zsírfolt a fedőlapjukon.
Na és most a bölcsőde. Mindenkitől elnézést kérek, aki most poéngyilkossággal vádol. De higgyék el, az átkosban annyi volt a gyári bölcsőde és óvoda, mint égen a csillag. Mert az egykori hatalomnak is voltak olykor zseniális húzásai. Ha a szocialista urak úgy gondolták, hogy a nő felemelkedésének fő színtere a munka világa, akkor át kell vállalniuk - mármint a társadalomnak - a gyermeknevelés és a háztartás oroszlánrészét. A női foglalkoztatás tenger méretűvé nőtt. Megnyíltak a gyári bölcsődék, óvodák (félve írom le, hogy fodrászatok, sportpályák, könyvtárak), s az anyák nyugton voltak, amíg dolgoztak. Hogy egyforma " falanszter" rugdalózóban rugdalóztak a bölcsődések és"falanszter" napozókban lapátolták a homokot az óvodások? Akkoriban ez senkit sem érdekelt. Még az se nagyon zavarta a dolgozóvá avanzsált nőt, hogy egy-egy szakképzetlen dajka, óvónő is bebocsátást nyert az újkori gyermekparadicsomokba, gondolván, annyit ezek is tudhatnak, mint a bébicsősznek szegődött szomszédasszonyok.
Szóval fájdalom, a gyári bölcsőde bizony nem új találmány. De azért jó, hogy feltámadt az igénye. Íme, van már kapitalista bölcsőde, óvoda is! A Mercedes-Benz magyarországi gyárában megmutatták, a tőkések is tudják, mi a dörgés, ha meg akarják tartani az értékes munkaerőt. De - ismét ünneprontás - Kecskemétet már rég megelőzte egy angol kisváros, ahol bizonyos Robert Owen textilgyáros még 1816-ban (!) megnyitotta gyári bölcsődéjét. Sőt, még óvodát és iskolát is működtetett a fonógépek árnyékában. Úgy ám! Sajnos némi szépséghiba, hogy a mesés fonalak és kelmék gyártója, ez a bizonyos Owen éppenséggel utópista szocialista volt.
A manóba. Ez azért nem volt elegáns tőle. De így volt, rég volt, talán igaz se volt...