Érdekes fotót mutatott be az Index. Egy láthatóan a szemétből kiszedett luxuszakót ábrázol, ami egy magát a magyar luxusmárkának nevező szalon terméke. Ott az „olcsóbb” konfekciózakók ára 300 ezernél kezdődik, a legdrágábbakért akár egymilliót is kell fizetni.
Nos, ezt a darabot belülről aranybetűkkel hímzett név díszíti: Szijjártó Péter. Lelőhelye Dunakeszin, a Tüzép-barokk babaház előtti kuka volt.
Sokat elárul e divatáruban feszítő tulajdonosáról, hogy azt megunván miért nem vit(et)te el egy jótékonysági szervezetnek, vagy tett volna vele bármi hasznosat. Fogalmam sincs, mi minden kerülhet naponta a Szijjártó-kukába, de felteszem, nem ez az egyetlen szemétbe herdált érték. Mondjuk úgy, újgazdag módi ez az eltorzult megtehetemség.
A külügyminisztérium szerint egy elhasználódott zakónak lehet az a sorsa, hogy a szemétben végzi. A miniszter megdöbbenését is tolmácsolták, hogy egyesek a kukából bányásznak, és azt lefotózzák.
Nos, tetszik tudni, miniszter úr, egyre többen bányásznak a kukákból, és ami szörnyűbb, általában nem lefotózzák, hanem megeszik vagy eladják, amit találnak. Az emberek meg egyre szolidárisabbak a náluk is rosszabb sorsúakkal. A még használható, fogyasztható dolgokat sokan már külön csomagban helyezik a kuka mellé. Igaz, nem külügyminiszterek, hanem csak emberek. Aki meg névre szóló értékes holmit vág szemétre, ne csodálkozzon, ha az a sajtónál landol mint hír. És ne sértődgessen megfele, hanem inkább gondolkozzék el, ha még tud.
