Előfizetés

Bennünk élő emlékképek

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2015.11.18. 06:45
Fahidi Éva és Cuhorka Emese között sok meghitt pillanat van FOTÓK: MÉSZÁROS CSABA
A Tünet Együttes egészen egyedivel lepi meg a nézőket. A Sóvirág című előadás egyik szereplője harminckét éves, a másik kilencven. De ez a produkció a túlélés öröméről, az élet igenléséről szól és ennek csak egyik eszköze a mozgás és a tánc.

Istenkísértő vállalkozásba fogott Szabó Réka rendező, a Tünet Együttes alapítója. Új előadása, a Sóvirág a Vígszínház Házi Színpadán, egy csaknem két órás duett, melynek egyik szereplője kilencven éves. Igen, nem elírás a szám. Fahidi Éva 1925-ben született egy debreceni zsidó családban, aztán a második világháborúban őt és az egész családját elhajtották az auschwitzi haláltáborba, ahonnan csak ő és egy nagynénje érkezett vissza. A többi családtagot megölték. A történtekről csaknem ötven évig hallgatott, azóta viszont könyvet írt és mindenfelé mesél a szörnyűségekről. Nem hivatásos táncos, de mindig is érdekelte a tánc, a mozgás, a zene. És most itt a Sóvirág egy kortárs táncelőadás és kilencven évesen ő az egyik főszereplője.

Már csak az előzmények ismeretében is az ember kicsit megkapaszkodik a székében, mielőtt elkezdődik az előadás. Aztán bejön a színpadra a két táncos Fahidi Éva és a harminckét éves Cuhorka Emese és egy csapásra minden olyan egyszerűvé és természetessé válik. Mégpedig azért mert mindketten azonnal vállalják önmagukat. A tempókülönbséget például, hiszen egy kilencven éves nem tud olyan tempóban bejönni, mint a jóval fiatalabb társa. Ezt Fahidi Éva azonnal önironikusan le is reagálja és ezzel az öniróniával szerintem azonnal meg is nyer magának minden nézőt. Elmondja még, hogy ő bizony tervez, készül a századik születésnapjára, és azon bizony be fog rúgni.

Örömből is jut bőven

Örömből is jut bőven

Egyébként is két év múlva már túl lesznek a Sóvirág sokadik előadásán és új könyvet is akar írni A saját szocializmusom címmel. Emese bezzeg nem tervez, ő percről percre él, nem látja a jövőt és nem is tud mit kezdeni vele. Aztán jön a táncos bemelegítés, és már ott elkezdődik valami nagyon különleges. A fiatalabb táncos elkezd figyelni a társra, persze a másik is figyel, koncentrál, de Emese, ha kell, leülteti Évát, és a gyakorlatoknál is vigyáz rá, óvja, segít neki. Ha Évának valamelyik bemelegítő elem nem megy, akkor nyugodtan abbahagyhatja. De az egésznek mégis van tétje.

Mégpedig a színpad, a közönség előtti jelenlét. Ott nem lehet lazsálni, a maximumot kell nyújtani, addig emelni azt a lábat, amíg lehet, addig lehajolni, amíg engedik az izmok. Fahidi Éva egészen kivételes fizikai állapotban van, az előadás mégsem ennek a mutogatása, kiárusítása. Ez a produkció a túlélés öröméről, az élet igenléséről szól és ennek csak egyik eszköze a mozgás és a tánc. Nagyon eltalált az előadás dramaturgiája is, amit Peer Krisztián és Zsigó Anna jegyez, hiszen fokozatos építkezést látunk. A gyerekkori emlékképektől jutunk el az auschwitzi borzalmakig. Csak közben folyamatosan egymásra reagálnak az előadók. Így egy percig sem válik didaktikussá, vagy okoskodóvá, amit látunk.

Épp ellenkezőleg, úgy érezzük, hogy ott, a szemünk láttára születnek meg a történetek, jönnek létre a szituációk. Sok mindenre tanít bennünket nézőket ez az előadás. Leginkább arra, hogy legyünk egymásra kíváncsiak, a fiatal az öregre és fordítva. Persze ez közhelyként is működhetne a színpadon, de itt szerencsére egyáltalán nem így van. A két előadó két órán át szintén a szemünk láttára jut el saját féltve őrzött titkainak és vágyainak kibeszéléséhez úgy, hogy folyamatosan tükröt tartanak egymásnak. Tényleg két teljesen eltérő értékrendű világ találkozik és merítkezik meg egymásban. Izgalmas például, ahogy egymás kedvenc zenéire táncolnak. Vagy, amikor Emese felveszi Éva régi ruháját, ami éppen illik és jó rá.

Harmonikusan összehangoltak a mozgások

Harmonikusan összehangoltak a mozgások

Az előadás kétségtelen egyik katartikus csúcspontja, amikor Fahidi Éva a lágeremlékeit idézi fel. Mesél a tizenegy éves húgáról, Gilikéről és édesanyjáról. Jól emlékszik Gilike pénztárcájára, illetve édesanyja hálóingjére. Mindkettőjüket megölték. Nélkülük jött haza. De mindketten és ezek a tárgyak is örökké elkísérik Fahidi Évát. A Sóvirág, akárcsak a Katonában Az Olaszliszkai azt bizonyítja, hogy márpedig muszáj emlékezni, az emlékeket nem lehet eltörölni. A színlap szerint a sóvirág nem haszonnövény, a Debrecen környéki pusztákat borította a boldog békeidőkben. Alkalmazkodott a szikes talajhoz, az ólomgyökerűek családjába tartozik. Illata fanyar. Őshonos.

Igen úgy látszik, ez a virág is az alkalmazkodást, a túlélés lehetőségét szimbolizálja. A produkcióban aztán megszületik a várva várt nagy duett, előtte pedig még egy bizarr maszkabál jelenetet is kapunk. Az előadás végén Éva mesél, a jöhet a jó éjt puszi. Egy a szemre, a másik a másik szemre, a harmadik pedig a homlokra. A színpadon Emese kapja Évától, de aztán nekünk is jut belőle persze szimbolikusan. Úgy hírlik, az előadás hamarosan Németországba utazik majd. Jó is lenne, ha minél többen látnák, hiszen mégis csak egy „világszámról” van szó. Persze nem cirkuszi értelemben. A Tünet Együttes előadása bebizonyítja nekünk, a hajdani haláltáborok borzalmai után, a mai mindennapi terrorizmus ellenére, talán élhetünk még emberien, őszintén. Talán.

Sokkolóan magas a koraszülöttek aránya

Publikálás dátuma
2015.11.18. 06:16
OTÓ: MTI/CZEGLÉDY ZSOLT
Hazánkban évente 8000 újszülött, azaz tízből egy kisbaba koraszülöttként lát napvilágot. Ez a magas arány még inkább sokkoló annak tükrében, hogy a koraszülések európai átlaga 6 százalék körül alakul, sőt a skandináv országokban a 4 százalékot sem éri el. Minél korábban születik egy baba, annál valószínűbb, hogy valamilyen súlyos, akár életveszélyes szövődmény fog nála kialakulni, ezért a koraszülöttség az újszülött-halálozás vezető oka világszerte. A szülés körüli halálozás 80 százaléka, és a maradandó károsodások 70 százaléka a koraszülött babák és az igen kis súllyal született csecsemők köréből kerül ki.

A koraszülöttek esetében életmentő lehet a hat hónapig tartó kizárólagos szoptatás, de a megfelelő táplálás minden gyermek számára kulcsfontosságú. Amellett, hogy az anyatejjel táplált csecsemők ritkábban szenvednek tüdőgyulladásban és egyéb fertőző betegségekben, a fogantatástól számított első ezer nap táplálási szokásai számos felnőttkori népbetegség megelőzésében is meghatározó szerepet játszanak. A hosszú távú prevenció a korszerű koraszülött-ellátásban is fontos célt jelent, ehhez pedig nélkülözhetetlen a megfelelő táplálás – hívják fel a figyelmet az Első 1000 Nap Program és a Magyar Honvédség Egészségügyi Központjának szakemberei a koraszülöttek világnapján.

A szoptatás a koraszülöttek és érett újszülöttek esetében is hosszú távú előnyökkel jár. Kisebb arányban fordul elő például a felnőttkori elhízás és a cukorbetegség, az anyatejet kapott koraszülöttek esetében pedig alacsonyabb az allergiás megbetegedések előfordulási aránya, és jobbak a kognitív fejlődési mutatók is – 8 éves korra 8,3 ponttal magasabb intelligencia-hányadosuk, mint nem szoptatott társaiké.

Ennek ellenére a statisztikák elszomorítóak: a koraszülött csecsemőkre vonatkozó nemzetközi adatok szerint csupán az édesanyák fele képes fenntartani az anyatejes táplálást a kórházból való hazatérésig (aminek a leggyakoribb oka az anyát érő stressz), de az egészséges újszülötteknek is mindössze 34%-a kap kizárólag anyatejet az első hat hónap során. Pedig a fogantatástól számított első ezer nap táplálási szokásai az örökölt géneknél is nagyobb hatással vannak olyan felnőttkori népbetegségek kialakulására, mint például a diabétesz, a szív- és érrendszeri megbetegedések vagy az elhízás.

Belezavarodott a kormány a gyermekéhezésbe

Zavar van kormányoldalon, hogy mit lépjenek a gyermekéhezés felszámolását kezdeményező ellenzéki javaslatokra. A kérdés azonnali megoldását célzó Nemzeti Minimum programot tegnap annak ellenére nem engedte parlamenti tárgyalásra a kormánypárti többség, hogy egy fideszes képviselő is aláírta a javaslatot, Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter igennel szavazott, míg több kormánytag is „elfelejtett” gombot nyomni az ülésteremben. 

Lázár János kancelláriaminisztertől Rétvári Bencéig, a humántárca parlamenti államtitkáráig terjed a sor, de – az LMP-s Szél Bernadett értékelése szerint a többség nem volt képes túllépni a pártpolitikai acsarkodáson és lesöpörte az eredetileg ellenzéki kezdeményezést. Nem gondolták meg magukat attól sem, hogy a független Szabó Timea, a PM társelnöke figyelemfelhívásként tányérokat helyezett valamennyi miniszter asztalára a tegnapi ülésnap kezdetén.

Bangóné Borbély Ildikó szerint a kormánypártok képviselői sohasem fogják ezt a szégyent lemosni magukról. A népjóléti bizottság szocialista tagja cinikusnak és képmutatónak tartja, ami az ülésteremben történt. Ha ez nemcsak egy kommunikációs trükk, hanem Balog Zoltán valóban komolyan szembehelyezkedik a Fidesz és a KDNP embertelenségével, akkor most azonnal le kellene mondania – érvelt közleményében az ellenzéki politikus, egyben azt is követelte a szavazás után, hogy az Országgyűlés még az idén vegye napirendre és fogadja el pártja gyermekéhezés felszámolását célzó javaslatát.

Politikai színjátékként értékelte a kialakult helyzetet a Nemzeti Minimum program egyik kezdeményezője, Szél Bernadett is. Az LMP társelnöke az elutasító döntés után a Népszavának is megerősítette, hogy minden ellenzéki javaslattevő, így ő is örömmel megszavazná a kormány terveit is a gyermekéhezés teljes felszámolására, mert ebben a kérdésben nem az számít, ki a beterjesztő. Folytatják a küzdelmet, hogy a TÁRKI adatai szerint 200 ezernyi gyermek, aki nem kap rendszeresen megfelelő táplálékot, az iskolai szünetekben is ételhez juthasson, ezért készülnek a gyermekvédelmi törvénymódosítás csütörtöki tárgyalására, ahol a kérdés újra napirendre kerül és várják a további kormányjavaslatokat is.