Mangalicák, sorakozó!

Először csak nevettem rajta, hogy a nagynéném összekeveri a DNS-t az SMS-el, de tegnap elfogott a méreg, amikor kétszer megkérdezte tőlem SMS-en (vagy DNS-en, most már én sem tudom), hogy csinálom a pirított sertésmájat. Hát, megtisztítom a hártyáktól, erektől majd összevágom, majdnem mértani darabokra, mert így szoktam hozzá: a hagymát fél karikákra szelem, aztán sertészsiradékon megdinsztelem úgy, hogy közben belevágok két paprikát és egy erőset, két paradicsomot, és az egész zöldséget 8-10 percig párolom. Aztán teszem hozzá a májat, megszórom borssal, majoránnával, pirospaprikával, és nem tovább, két három perc intenzív keverés után leveszem a tűzről. Folyadék nem kell hozzá, hadd dinsztelődjön a saját levében! Csak akkor sózzuk, amikor tálaljuk a frissen főtt burgonya mellé. Tegnap is oltári finom volt, kovászos uborkát ettünk hozzá.

Én mégsem eszem többé, mert eljutott hozzám a hír, hogy a tudósok forradalmasítják a genetikát, következésképpen éppen a disznószerveket tennék alkalmassá emberi beültetésre. Ez azért lenne óriási eredmény, mert mint mondják, nagy hiány van átültethető szervekből, csak az Egyesült Államokban 122 500-an várnak életmentő transzplantációs műtétre. Egyes tudósok reményei szerint ezt a várakozási listát lehetne felszámolni, ha sikerülne a méretben és működésben megfelelő disznószerveket használhatóvá tenni. A CRISPR-módszerről van szó, amelyet már csaknem 15 éve elfelejtettek a tudósok, most azonban George Church és csapata a Harvard Egyetemen felélesztette a tudományos kísérleteket, az ember és a disznó közötti átültetés kutatási területét... A kutató szerint ma már nem sci-fikbe való ez a történet hanem valósággá válhat. Bár azt hozzá tehetnénk, hogy hol van még az a valóság! Előbb a disznók sejtjeiben meglévő - az emberek számára potenciálisan ártalmas DNS-szekvenciákat kell kiirtani az állatokból, aztán jöhetnek az emberi vonatkozások. A hír azonban a géntechnológiában bombaként robbant a genetikusok és biokémikusok körében. Eddig egyetlen gént változtattak ezzel a módszerrel, Dr. Church új kísérleteiben ma már 62 gént tud manipulálni egyszerre. A kutatók abban reménykednek, hogy a sertésekben kifejlesztett szerveket emberekbe lehet majd transzplantálni. Az ember és sertés ugyanis nagyon közel állnak egymáshoz genetikailag, így "emberi" szervek is "növeszthetők" bennük.

Már tudom is hol lehetne legjobb helye a magyarországi laboratóriumnak. Természetesen Mészáros Lőrinc birtokán, pontosabban sertéshizlaldájában. Pénz nem akadály, akármilyen ultramodern berendezésről legyen szó, hiszen a felcsúti polgármester vagyona az idei becslés szerint 8,4 milliárd forintra duzzadt. Ezt jó, ha már Church professzor és csapata is tudja, ne vacakoljanak itt mindenféle génekkel, inkább képezzék át magukat gázszerelővé, örökké disznókban akarnak nyúlkálni?! Nem szeretik a pénzt?! Közben meggondoltam a dolgot, mégis kell nekem a pirított máj, legfeljebb majd szólok Church-éknek, jobb ha már előre - holnap - kiveszik belőle a DNS-szekvenciákat. Azonnal hívom a nagynénémet, hogy ő is küldjön "ráerősítő" SMS-t a Harvardnak.

Szerző
Szigeti Piroska

Brüsszel túléli a félelmet

Az érthető szorongás ellenére tanulságos volt végigélnem az úgynevezett legmagasabb szintű terrorkészültséget Brüsszelben. A „négyes fokozatú” készültség november 20-án, péntek éjjel kezdődött, és a múlt hét elején fokozatosan erodálódott. Az első két napon a hétvége és a bőrig hatoló eső miatt az emberek többsége otthon maradt, bár a belvárosban mindig akadnak sétálók, így a sörözőkben is ültek vendégek. Hétfőn a napsütés és az iskolai szünet sok családot a parkokba csalt. Kedd este óriási dugó alakult ki amiatt, hogy a metró még zárva volt, de az emberek már elmentek dolgozni, ügyeiket intézni, esetleg kiutaztak a biztonságosabb vidékre. Szerdán aztán megindult a metró, s az élet nagyjából visszatért a normális kerékvágásba, miközben hivatalosan még a legmagasabb készültség volt érvényben.

Nem vagyok biztonságpolitikai szakértő, de azt hiszem, hogy ez elég rossz stratégia. Ha a fenyegetés valóban halálosan komoly, akkor kemény kézzel fent is kell tartani. Ha nem olyan halálosan komoly, inkább csak a hatóságok demonstrációja saját felkészültségük bizonyítására, akkor nem szabadna megvárni, hogy a lakosság egyszerűen túllépjen rajta.

Mint ahogy lassan kiszivárgott, a készültség fő oka az volt, hogy a párizsi vérengzésben közreműködő Salah Abdeslam és egy társa Belgiumban bujkál. Salah és társai régen rajta voltak a gyanús dzsihadisták listáján, nevük és radikalizmusuk ismert volt a belga hatóságok előtt, de azok nem tettek semmit megfékezésükre. Vannak, akik ebben választási szempontokat is belelátnak. Brüsszel egyes kerületeiben nem lehet politikai karriert felépíteni a muszlim lakosság támogatása nélkül. De van egy általánosabb ok is. Az ártatlanság vélelmének, az állampolgári jogok feltétlen tiszteletének szelleme nem engedi meg, hogy konkrét vád nélkül, csak a gyanú alapján eljárjanak valaki ellen. Igen, így viszont milliónyi ember állampolgári jogait korlátozták több napra, megrendítve a demokrácia normális működését. Nehéz dilemma ez, keskeny a palló az ártatlanság vélelme és egy város, esetleg egy egész ország életének megbénítása között. Annyi bizonyos, hogy a jelenlegi kezelési mód nem működik, és ha a demokraták nem találnak ki hatékonyabb, a terrorista veszélyt célzottan kezelő megoldást, akkor a szélsőjobboldal receptje egyre népszerűbb lesz.

Az első napokban elszomorító volt olvasnom a magyar média brüsszeli tudósításait. Ezekből egy borzalmas világvége-hangulat rajzolódott ki, ahogy az egyik hírportál írta, a brüsszeliek a lakásukba zárva rettegnek, minden bezárt, kiürült a város. A terroristáknak valóban ez a céljuk, megbénítani az európai civilizáció normális működését. De a felelős újságírás nem merülhet ki a rettegés minél vadabb ábrázolásában. Ráadásul sok tényszerű tévedés is akadt, elsősorban a hírportálok tudósításaiban. A karácsonyi vásár el sem kezdődött, így nem a terror miatt nem nyitott ki, hanem azért, mert még nem köszöntött be az Advent. A vonatok egy része sem indult el Brüsszelből, valóban, de azért nem, mert a vallon vasutasok előre bejelentett sztrájkot tartottak. És mivel minden nap végigbicikliztem a városon, tanúsíthatom, hogy az emberek egészséges ösztöne alapszinten, de működtette a várost. Nem a hírportáloknál dolgozó, a minél több „klikkelésre” hajtó kollégákat akarom bántani, hanem a felelős és tudatos szerkesztés hiányát jelzem.

Félő belegondolni, hogy mit tennének hasonló esetben egy magyarországi terrortámadás, vagy az arra hivatkozó kormányzati akciók esetén. Ha a brüsszeli receptet követve csak a rettegést növelnék a szenzációhajhász anyagaikkal, akkor ezzel vagy a terroristákat, vagy a szabadságjogokat a terror ürügyén korlátozó kormányzatot segítenék.

Ez természetesen nem csak a napi tudósításokat gyártók felelőssége. A progresszív közvélemény formálóinak és a demokratikus pártok vezetőinek is fel kellene készülniük arra, hogy adott esetben egyik óráról a másikra rendkívüli helyzet alakul ki Magyarországon. A menekültválság sajnos bebizonyította, hogy a régi receptek nem működnek, az élet felülírja azokat a szép elveket, amelyeket a demokratikus ellenzék (megannyi nyugat-európai politikussal együtt) jóhiszeműen képviselt. Ez nálunk a Fidesz-kormánynak, másutt a nyíltan szélsőjobboldali erőknek kedvezett. Érdemes lenne higgadtan végiggondolni, miért történhetett ez meg. Belátva például azt, hogy más egy jogvédő civil szervezet, és más egy ellenzéki politikai párt szerepe. Az előbbinek radikálisan képviselnie kell egy abszolút mércét, az utóbbinak olyan kompromisszumra kell törekednie, amely az adott körülmények között még humánus. Józan ésszel belegondolva súlyos hiba volt mereven ragaszkodni egy olyan állításhoz is, hogy a menekültválság és a terrorizmus között soha, semmilyen összefüggés sincs.

De a múlton való kesergés helyett bölcsebb lenne kidolgozni egy olyan forgatókönyvet, amellyel a független média és a demokratikus ellenzék higgadtan reagálni tud mind egy esetleges terrortámadásra, mind a szabadságjogoknak a terrorveszéllyel magyarázott korlátozására.

Ég a tető

Egy egész oldal sem lenne elég a mai magyar oktatási rendszer problémáinak felsorolására. Azt nem lehet állítani, hogy a kialakult helyzetért egyedül a 2010 óta regnáló Orbán-rezsim a felelős, abban jócskán benne van a korábbi szocialista kormányok keze is. De azok az elképesztő mennyiségű, agresszív, reformnak nevezett intézkedések, amelyeket a hatalom csőlátású vazallusai az elmúlt öt évben végrehajtottak, egyszerűen ámulatba ejtőek - negatív értelemben. Ami mostanában történik, a mindennapos dalolás, a nemzeti focióra ötlete, vagy a szeretetteljes szegregáció, végképp megkérdőjelezi az oktatáspolitika felkent urainak épelméjűségét.

Mintha direkt különcködni akarnának: nekünk nincs szükségünk a modern, elfajzott, liberális nyugati mintákra, hiába bizonyítja több ezer szakértői tanulmány azok hatékonyságát, Magyarországon csakis a poroszos oktatás-nevelésnek van létjogosultsága. Elszállt felette az idő? Kit érdekel. Szellemileg vissza kell zökkenteni a társadalmat egy jó pár évtizeddel, vagy akár száz évvel korábbi állapotba, és minden megoldódik. A legfelsőbb politikai szinteken ezt teljesen komolyan gondolják, az oktatás - más területekkel egyetemben - a hatalom elmebeteg, a jövőre különösen veszélyes játékszerévé silányult.

A rendszer rohadását jól mutatják a mostani OECD oktatási adatok is, eredményeket alig tudunk felmutatni. Az irány, a totális hátraarc, ugyanakkor már évek óta ismert: a nemzetközi és hazai kutatások, az oktatással foglalkozó szakemberek már jó ideje kongatják a vészharangot, hangsúlyozva, hogy a túlzott központosítás és a jelentős forráskivonások is működésképtelen rendszert hozhatnak létre. Értekezleteken, konferenciákon, a közösségi oldalakon is egyre gyakoribbak a felháborodott hangok, az elégedetlenség azonban meg is reked ezeken a szinteken.

A tanárok és a szülők bambán, rezignáltan nézik, ahogy ma már a gyerekek is a politikai erőszak áldozataivá válnak. Vannak, akik mernek élesebb kritikákat megfogalmazni, ám miután kiadták dühüket, a gyerekeket ugyanúgy nevelgetik, okítgatják a hatalom szája íze szerint. Pedig a tető már ég valamennyiük feje fölött, a tűzoltást még senki nem kezdte meg.

Szerző
Juhász Dániel