Várható volt, hogy Fekete Péter leváltja a Fővárosi Nagycirkusz igazgatói posztjáról Richter Józsefet, ez már akkor sejthető volt, amikor négy hónappal ezelőtt Kriza Zsigmond helyére a Magyar Cirkusz- és Varieté élére került, és emiatt lemondott a békéscsabai színház direktori posztjáról, de megtartotta miniszteri biztosi kinevezését. Eddig főleg színházi rendezőként volt ismert, bár rendelkezik bűvész diplomával. Richter lapunknak elmondta, hogy a magyar cirkuszművészet jövőjét féltik attól, hogy a nemzetközi szakmában kevéssé ismert, jelentős helyeken fel nem lépett színházi rendező kerül a Fővárosi Nagycirkusz élére. Fekete viszont úgy véli, hogy eddig azért volt szükség a cirkusz élén egykori artistára, mert a Magyar Cirkusz- és Varieté vezetői nem a cirkuszművészet soraiból kerültek ki. Az ő bűvészdiplomája és színházrendezői múltja azonban lehetővé teszi, hogy vezesse a Fővárosi Nagycirkuszt, amit egy cégnek tekint a Magyar Cirkusz- és Varieté vállalattal. Eddig is sokat mozgott a nagyvilágban, és jól beszél három nyelven.
Az igazgatóváltás időpontja meglepő. Hiszen január elején lesz a jubileumi, 20. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál, melyről Richter azt mondta, hogy ehhez már szerződtette a művészeket, de Fekete szeretné, ha ez a rangos esemény az ő nevéhez kötődne. Az újdonsült igazgató is azt mondja, hogy négy hónapja, mióta a Magyar Cirkusz-és Varieté ügyvezetője, természetesen ő is foglalkozik, minden munkatársával, a cirkuszfesztivál előkészítésével. Emlékezetes, hogy több mint három és fél éve, az akkori nemzetközi fesztivál előtt mondott fel Kriza Zsigmond a régi artista dinasztiából származó Kristóf Istvánnak, aki 19 esztendeig igazgatta a Fővárosi Nagycirkuszt. És szintén megszervezte már a fesztivált. Azt még szerették volna, hogy a fesztiválon jelen legyen, és annak befejezése után, másnap, rögtön távozzon. Ő azonban ezt nem vállalta, már csak azért sem, mert a fia, a világot járt kiváló zsonglőr, Kristóf Krisztián, művészeti vezetőként nem kapta meg azt a szerződést, amiben Krizával megállapodtak. Ekkor Richter és a szintén neves artista, ifj. Richter József rapid módon vállalták a fesztivál lebonyolítását. Ezt voltak, akik a fesztivál megmentésének, mások árulásnak tekintették. Akadtak, akik lemondták a fesztiválon való részvételt, ugyanez most is előfordulhat.
Kriza eredetileg jogász, semmi köze nem volt a cirkusz világához, jobboldali körökhöz annál inkább, például az előadó-művészeti törvény módosításához, melybe belefoglalták, hogy a cirkusz is kaphasson a jegybevétel nyolcvan százaléka után igényelhető Tao-támogatást. Kriza jó néhány szakembert eltávolított a cirkuszból, és több olyan embert hozott, akinek eddig egyáltalán nem volt köze a műfajhoz. Vezetése első részében jelentősen csökkent a színvonal, ami aztán jelentősen javult. Nem egyszer volt túlzott magyarkodás a műsorokban, viszont kimondottan erősödött a propaganda, igencsak nőtt a nézőszám. Richter azt mondja, hogy most viszont éppen csökkent, mert Kriza és Fekete vezetőváltása miatt csak komoly késéssel, már jóval a premier után, tudták elkezdeni a műsor propagandáját, nem volt, aki aláírjon. A Fővárosi Nagycirkusz nemzeti intézménnyé vált, rendszeresen megjelennek már ott a kormányon lévő elit prominensei, akik hosszú-hosszú ideig nem voltak ismertek a cirkuszrajongásukról. Így Kriza kinevezését többen tartották a más ágazatokban is zajló területfoglalás részének.
Már Kriza alatt mindenféle hírt lehetett hallani arról, hogy lesz-e új épülete a Fővárosi Nagycirkusznak, és, ha lesz, hol? Most már döntés született arról, hogy lesz. Az is eldőlt, ha esetleg nem a Városligetben, akkor is mindenképpen az eléggé ingatag helyzetben lévő Liget-projekthez tartozik. De helye még mindig nincs.
Felröppent a hír, hogy leginkább a Liget egyik végében található Dürer-kertet pécézték ki, de nem sikerült megállapodni a tulajdonossal. Ezért a huzavona, mert azt nehéz elhinni, hogy a Ligetet és a környékét ennyi idő alatt még nem lehetett bejárni, és ezen a területen még bárhol új helyszínt lehetne felfedezni. A Nyugati pályaudvar mögötti kihasználatlan, lepusztult terület hangsúlyosan szóba került. Fekete azt határozottan cáfolja, hogy ha elkészül az új épület, ha nem, 2018-ban mindenképpen át kell adni a cirkusz helyét az Állatkertnek, azt mondja, nincs ilyen határidő. De a félelmek megvannak, hiszen a Vidámpark is úgy volt, hogy akkor költözik, ha már lesz helyette új, és azóta sincs, még a tervekről sem hallunk. Fekete viszont rendületlenül bízik abban, hogy felépül egy majdan világhírre szert tevő cirkuszművészeti központ, melyben mind a klasszikus, mind az új cirkuszi törekvések helyet kapnak, ahogy a varieté meg a képzés, és múzeum, tudományos kutatás szintén.
A Fővárosi Nagycirkuszba szóló jegyek hátoldalán már Fekete Péter képe látható igazgatóként
Az amúgy tudható, hogy ízlésbeli különbség van köztük Richterrel, aki a klasszikus cirkusz apostola, míg Fekete sok mindent szeretne korszerűbb formában látni. És kifogásolta, hogy a szerteágazó Richter család tagjai feltűnően sokszor léptek fel a Fővárosi Nagycirkuszban. Richter erre azt mondja, mit tehet, ha kiváló artisták a rokonai, az egyik fia, Richter Flórián például a számával Monte Carlóban nagydíjat kapott. Az is a kifogások között szerepelt, hogy ifj. Richter József tekintélyes befogadóképességű vándorcirkuszában meglehetősen gyakran tűntek fel olyan számok, melyek előtte vagy utána a Fővárosi Nagycirkuszban is láthatók voltak. Többen azt feltételezték, hogy ez olyan „keresztfinanszírozással” történt, hogy a Fővárosi Nagycirkuszban többet kaptak, mint általában a gázsijuk, a vándorcirkuszban viszont kevesebbet, így a két honorárium kiegészítette egymást. Richterék azt mondják, hogy nincs átlagos gázsi, az mindig megállapodás kérdése, és, hogy Kristóf István igazgatása alatt is szerződtettek olyan számokat, melyek a Fővárosi Nagycirkuszban ugyancsak felléptek.
Richter ingyen nem akar tanácsokat adni. Fekete mindenkivel, így Richterékkel is együtt szeretne működni, akik előre akarják vinni a cirkusz ügyét. Tanácskozott például Kristóf Krisztiánnal is, de a cirkuszigazgatói posztot megtartja magának, és a Fővárosi Nagycirkusszal egy cégnek tekinti a Magyar Cirkusz- és Varietét, amit nincs értelme már önállóan működtetni, hiszen eredeti funkcióját, vándorcirkuszok üzemeltetését, artisták külföldre szerződtetését, varieté műsorok létrehozását, elveszítette. Fekete be akarja bizonyítani, hogy a sok szempontból lenézett cirkusz minden tekintetben egyenrangú a többi művészeti ággal, és, hogy ezen a területen a világelsők közé kerülhetünk.
