Olivier Poubelle és Jules Frutos a Bataclan harminc százalékos tulajdonosai elmondták, hogy a főrészvényes Lagardere csoporttal együtt szeretnék újra megnyitni a koncerttermet, mégpedig reményeik szerint 2016 végén. "Jules és én 12 éve vezetjük a Bataclant és együtt szeretnék újranyitni a termet a csapattal, amely felújítást szeretne, és senki nem akar elmenni tőlünk" - mondta Olivier Poubelle, aki először szólalt meg a támadás óta.
"Nem szabad mauzóleumot, sem zarándokhelyet csinálni. Megvan az újrakezdés és a Bataclan iránti vágy. De ez nehéz keresztút lesz" - hangsúlyozta a másik tulajdonos, Jules Frutos. A két férfi nem volt a Bataclanban a merénylet pillanatában, de a támadás hírére azonnal a helyszínre siettek. "A La Cigale-ban (egy másik koncertteremben) voltam egy koncerten, a XVIII. kerületben. 15 perccel (a támadás) után értem oda. A BRI (a rendőrség elit alakulata) bevitt az előcsarnokba, a bezárt kapuk elé. Halottak és sérültek voltak mindenhol. Nem kellett hozzá magyarázat. A terem felépítését akarták tudni, hogy mi van a kapu mögött, hogyan lehet az emeletekre a lehető leggyorsabban feljutni" - mondta Jules Frutos.
"Épp hogy felfogtam a tragédiát, amikor a rendőrostrom után találkoztam az egyik technikussal, aki bent volt. Megsérült és a barátja, aki vele volt, meghalt. Láttam az arcát, mindent értettem. Hajnali 1 óra körül együtt volt az egész csapat, aki aznap a Bataclanban volt" - emlékezett Olivier Poubelle. Elmondta, hogy a dolgozók közül mindenki ismer legalább egy sérültet vagy halottat. A vezetők munkatársai közül ketten haltak meg, egy világosító és egy másik koncertterem, a La Maroquinerie kommunikációs vezetője. Egyikőjük sem dolgozott aznap este, hanem szórakozni mentek a Bataclanba.
"Húszan dolgoztak aznap este a Bataclanban és közülük senkit sem öltek meg. Egyesek 10 centire voltak a haláltól. A ruhatáros lány csak azért él, mert a táskákat rendezte és így nem volt látható a bejárattól. A bárpultnál dolgozó két lány és egy srác elbújtak a raktárban, másoknak azért volt szerencséjük, mert inkább balra futottak és nem jobbra" - hangsúlyozta Olivier Poubelle.
"A két őr a bejáratnál is megmenekült. Rájöttek, hogy mi történik, amikor meghallották a teremmel szomszédos bárból a lövöldözést. Itt maradtak, nem menekültek el, bementek a terembe, ahol ment a koncert, kinyitották a vészkijáratokat és üvöltöttek, hogy mindenki meneküljön" - részletezte Olivier Poubelle, akit november 13. óta állandó lelkiismeret-furdalás gyötör a történtek miatt.
"Patrick Pelloux mentős (a Charlie Hebdo szatirikus hetilap volt munkatársa, az újság elleni januári támadás túlélője) azt mondta nekem: Te nem vagy bűnös. Na de akkor is" - mondta a Bataclan tulajdonosa. Sem a tulajdonosok, sem a dolgozók nem mentek be a Bataclanba a támadás óta, de mindennap elmennek az épület elé, ahol a járdát továbbra is virágcsokrok és gyertyák borítják, rengeteg a megemlékező.
"Hetvenen dolgoznak a cégeinknél, kis csapatokban, mindannyian a 11. kerületben. Mind jár a Bataclanba, az a legnagyobb termünk. A mi szerepünk, hogy beszélgessünk velük. És ha egyeseknek nincs hozzá kedvük, akkor együtt hallgatunk (...) Összetartunk, találkozunk, megöleljük egymást, mindig együtt ebédelünk. Nem lehet ezt a szolidaritást elmesélni" - mondta Olivier Poubelle.
