Magyarország a panaszkultúra társadalma

Úgy tűnik, a Központi Statisztikai Hivatalnak (KSH) ismét sikerült találnia néhány újító ötletet, hogy megmagyarázzák a magyar emberek szegénységének kézzel fogható, számszerűsíthető tényét. Valamiért a jelenlegi kurzus nem szereti azt hallani, hogy Magyarországon van szegénység. Még akkor sem, ha ennek egyik oka épp az, hogy rendelkezéseik százezreket hajtanak ebbe az irányba. (...) Dolgozói szegénységnek mostanság leginkább azt nevezzük, amikor valaki közmunkából próbál megélni, de valójában a fizetése meg sem közelíti a piaci jövedelmet. „Ezek az emberek kikerültek ugyan a mélyszegénységből, de a közmunkával megszerezhető jövedelem nem éri el az átlagjövedelmet” – fogalmazott az elnökhelyettes. (...) 2010 óta évről évre halljuk, mennyivel többen dolgoznak, és mennyivel kevesebb a munkanélküli hazánkban. (...) A legújabb jelentés szerint immár csaknem ugyanannyi a közmunkás, mint a munkanélküli: előbbiből kicsit több, mint 230 ezer, utóbbiból 290 ezer van Magyarországon (ez az adat egyébként 11 éve nem volt ennyire rossz). (...) Van közel 300 ezer ember, akik mélyszegénységben élnek vagy afelé tartanak (csaknem felük tartósan munkanélküli, vagyis legalább egy éve nincs munkája), és van 230 ezer, akiket ebből a lesújtó kategóriából az úgynevezett dolgozói szegénység csöppet sem tisztes nyomorába „emelt fel” a kormány. Félmilliónál is több magyarról beszélünk.(...)