Máért - Nemet mondhatnak Orbánnak

Publikálás dátuma
2015.12.05. 06:35
A Várkert Bazárban tartották a XIV. Magyar Állandó Értekezletet FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
A csütörtöki magyar-magyar csúcs, a Máért is azt jelezte, hogy a Fidesz-politika egykori nagy adu ásza, az ellenfél irányába mindig fegyverként használt nemzetpolitika sokadrangú tényezővé, már-már nyűggé vált az Orbán-kormány számára.

A Fidesz és Orbán Viktor, amióta liberálisból jobboldalivá váltak, nagyon jól éltek és visszaéltek a határon túli magyarság kérdésével. Mindezt oly sikerrel tették, hogy külhoni területeken egyeduralkodóvá váltak, s itthon is sikerült belesulykolni a nagyközönségbe, hogy a baloldalt nem érdekli a nemzet, sőt, ellenséges a külhoni magyarokkal szemben. Nyilván erre adott számtalan fogási lehetőséget a rossz MSZP-kommunikáció (az elhíresült 23 millió román munkavállaló és a kettős állampolgársági népszavazási kampányban használt szociális riogatás), ám a szocialista kormányok a nemzetpolitikából sohasem csináltak pártpolitikát és minden utólagos számonkérési kísérlet ellenére sem találtak Orbánék olyan ügyeket, amelyeket kifogásolni tudtak volna e területen.

A második Orbán-kormány új nemzetpolitikát hirdetett, amely szimbolikus voltán túl az állampolgárság kiterjesztésére koncentrál. Mondhatni kizárólagosan. Mára már csak annyi látszik belőle, hogy Orbánék semmi mást nem várnak el e területtől, mint csöndet és nyugalmat, Európa-ellenes harcuk felemészti az energiákat. Talán épp ezért, noha kezdetben jegelték, végül újra elővették a külhoniak által szorgalmazott témát, a Gyurcsány-kormány legsikeresebb kezdeményezését, a nemzeti jelentőségű intézmények és programok támogatását. Átkötötték új nemzeti színű szalaggal, mint minden más jó korábbi programot, és máig működtetik, saját megvalósításnak hirdetve. (Ilyenek a gazdaságfejlesztéssel és az uniós lehetőségek kisebbségi célokra történő felhasználásával kapcsolatos, valamint a nyugati magyarságnak szánt programok, a könyvtárak, gyűjtemények megőrzése, kulturális aktivitás támogatása). Szépséghibája azonban, hogy mindezt pártpolitikai és hatalmi logika mozgatja.

Tulajdonképpen mit is adott az orbáni nemzetpolitika a külhoni magyarságnak? Mindenekelőtt állampolgárságot és szavazati jogot. A könnyített honosítás 2011-től indult, 2015 végére 800 ezer új magyar állampolgár lesz. A tavalyi parlamenti választáson mégis kevesebb, mint 100 ezer külhoni magyar voksolt, több mint 80 százalékuk a Fideszre. Nem véletlen, hogy a csütörtöki Máért zárónyilatkozat első pontjaként szerepel, hogy a nagysikerű „egyszerűsített honosítás folyamatának népszerűsítése és támogatása továbbra is prioritás”. Ám ha akkora sikere van, miért kell népszerűsíteni? (És miért kell e népszerűsítésre újabb összegeket fordítani?)

Lett nemzeti összetartozás napunk június 4-re, a trianoni békeszerződés aláírásának, azaz a magyar nemzet szétszakításának napjára időzítve. Idéntől szórvány napot is tartunk, (november 3), de hogy mit is jelent ez, nem világos.

Megszületett a Fidesz és a külhoni magyar pártok közötti béke (vagy tűzszünet). Orbánék miután minden környező országban alulmaradtak zsebpártjaikkal, a kiegyezést választották. Erdélyben Szász Jenőt félreállították a Magyar Polgári Párt éléről, létrehoztak egy pártot Tőkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Néppártot, de két választási leégés után megvonták tőlük is a stratégia partner státust (és támogatást), Tőkést Fidesz-listán elsüllyesztették Brüsszelben és békejobbot nyújtottak az RMDSZ-nek. Nyilván nem ingyen, az RMDSZ már nem bírálja az orbáni nemzetpolitikát, de nem is kell Budapesttel külön háborút vívnia.

Szlovákiában ugyan továbbra sem fogadják el magyar képviseletként a Bugár Béla vezette Híd-Most parlamenti pártot, de nem is támadják látványosan. A 2010 óta parlamenten kívüli MKP a partner továbbra is, igaz, kevésbé harcos budapesti támogatást élvezve. Kárpátalján viszont lényegi javulás történt. A korábban páriaként kezelt, az együttműködésből teljesen kizárt UMDSZ-el is felvette a kapcsolatot Budapest, közös listára terelték a KMKSZ-el. A két szervezet együttesen szerepelt sikeresen az október 25-i helyhatósági választáson.

Vajdaságban azonban kevésbé rózsás a helyzet. Itt most indult meg a VMSZ szétszakadása, egyesek szerint azért is, mert Pásztor István elnök egyre inkább orbáni stílusban kezdte vezetni a pártot. A VMSZ több meghatározó személyisége kivált és új mozgalmat alapított. Érdekes módon a Máért-en is jelzett, "történelmi jelentőségű" kárpát-medencei gazdaságfejlesztési program itt indul, és épp akkor, amikor Szerbiában is elkezdődik az állami földek értékesítése. Egy novemberi kormánydöntés alapján 50 milliárd forint áll rendelkezésre e célra hosszú távon, kezdetnek 5 milliárd. Vélhetően magyarországi befektetőkre vár a feladat, a vajdasági gazdaság fellendítése, és nyilván a pénz zöme is.

Az orbáni nemzetpolitika gyümölcse a Körösi Csoma Sándor Ösztöndíj program, amely révén ösztöndíjasokat küldtek a nyugati magyar diaszpóra identitásőrzésének megsegítésére, bírálói szerint, a nyugati magyar voksok begyűjtésére, mert talán nem véletlen, hogy épp választások előtt indult ez a fajta nemzetmentés. Ezzel az ösztöndíjprogrammal sem az a probléma, hogy létezik, hanem az, hogy kiderült, gyakorlatilag fideszes és KDNP-s aktivisták kapták az ösztöndíjakat, és az első év beszámolói azt látszottak igazolni, hogy nemzetpolitika ürügyén leginkább saját párttámogatottságát építi, főképp az amerikai kontinensen a két kormányzó párt. Mindeközben rejtély maradt, hogy mit is csinál valójában, mennyit és mire költ az eredetileg 15 millió dolláros tőkével az Egyesült Államokban létrehozott, Friends of Hungary-ként megismert, majd hivatalosan „The Hungary Initiatives Foundation” néven bejegyzett alapítvány, amelynek ügyvezető igazgatója Fellegi Tamás korábbi miniszter. Szabó Vilmos MSZP-s képviselő kérdésére a parlamentben Semjén Zsolt kitérő választ adott, de megnyugtatta az ellenzéki politikust, hogy a 15 millió dolláros vagyon biztonságban van.

Idéntől elindult a szórványmagyarság megőrzése érdekében a Petőfi Sándor Program is, amely már nem annyira vonzó a pártok kegyeltjeinek, mint az amerikai utakat biztosító Körösi ösztöndíj.

Az eljövendő időszak legnagyobb kérdése, hogy meddig tart ez a kegyelmi időszak a magyar-magyar kapcsolatokban, netán rövidesen elérkezik ahhoz a ponthoz, amikor a külhoni magyar pártok, akár az otthoni szavazatvesztést kockáztatva (hiszen Orbán Viktor elvitathatatlanul a legnépszerűbb politikus minden határon túli területen) kénytelenek lesznek ismét nemet mondani az ellentmondást nem tűrő Orbánnnak. A szögesdrót kerítésekkel már ezt kockáztatták.

Szerző

Ragaszkodik különleges jogaihoz Dánia

Nem akarnak több Európát a dánok. Az ország polgárai a csütörtökön rendezett népszavazáson úgy döntöttek, továbbra sem kívánnak csatlakozni az Európai Unió igazságügyi és belügyi együttműködéséhez. A kormánypárt, a jobboldali liberális Venstre és a szociáldemokraták is az igenek mellett kampányoltak a nagyobb terrorfenyegetésre hivatkozva. 

A dánok 53 százaléka azonban úgy vélte, hogy Dániának ezen a téren meg kell tartania az EU-tól kapott engedményeket. Az eredményt nagy győzelemként értékelte a populista, bevándorlásellenes Dán Néppárt (DF). A párt elnöke, Kristian Thulesen Dahl úgy foglalt állást, hogy az eredmény szembemegy azzal az elvvel, amely szerint Koppenhágának szuverenitása egy részéről való lemondással még közelebb kell kerülnie az Unióhoz.

Az igenek mellett kampányoló Lars Loekke Rasmussen kormányfő elismerte, hogy az elutasítók a vártnál nagyobb arányban győztek. Mette Frederiksen, a szociáldemokraták elnöke pedig kifejtette, „természetesen tiszteletben tartják az eredményt”, ettől függetlenül az ország az EU része marad. Dánia 1992-ben nemet mondott a Maastrichti Szerződésre, ezért különleges jogokat biztosítottak számára az uniós igazságügy, belügy, pénzügy területén. 2000-ben a dánok a közös európai valutára is nemet mondtak. A menekültpolitika nem volt témája a mostani kampánynak.

Szerző

Mangalicatenyésztés, mint nemzetstratégia

Az Orbán-kormány által meghonosított új nemzetpolitika egyik legvitatottabb és a kárpát-medencei magyar nyilvánosságban legtöbb kérdést felvető és legtöbb kritikát eredményező momentuma kétségtelenül a Nemzetstratégiai Kutatóintézet létrehozása volt.

A Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) azért került azonnal célkeresztbe, mert mind Magyarországon, mind a környező országokban léteznek eredményesen működő kisebbségkutató intézetek. Akkor meg miért egy újabb, mit tud az hozzátenni az ezirányú tevékenységhez?- merült volna fel a kérdés, ha első pillanattól nem lett volna nyilvánvaló a válasz. A székelyudvarhelyi polgármesteri székből kipottyant, a számára Fidesz segédlettel létrehozott erdélyi Magyar Polgári Párttal több választáson leszerepelt Szász Jenő kinevezése az intézmény élére egyértelművé tette, miről van szó.

Könyvre nulla forint

Az NSKI éves kerete 1,3 milliárd forint, Szász Jenő fizetése a hvg.hu információi szerint havi bruttó 997 ezer. Az intézet tudományosságát jelzi az is, hogy például a 2013-as büdzsében bérekre és járulékokra 892 milliót terveztek, igaz, hogy végül csak 234 milliót sikerült elkölteniük, egy kutatóintézet számára nélkülözhetetlen könyvekre, folyóiratokra és szakmai anyagokra viszont mindössze 722 ezer forintot költöttek úgy, hogy könyvre eredetileg nulla forintot terveztek be.

Az intézmény létrehozását a 2012-es Máért-en jelentette be Orbán Viktor, a résztvevők legnagyobb megdöbbenésére. Az NSKI pontos funkciója és tevékenysége mindmáig rejtély. Kezdetben azt ígérték, hogy az intézetnek 100 munkatársa lesz, de az eltelt három évben még mindig csak 86-ra sikerült feltornázni az alkalmazottak számát, pedig erdélyi hírek szerint Szász a Székelyföldön is komoly erőbedobással próbált embereket keresni a jól fizetett állásokra.

Az orbáni nemzetpolitika lényegét mutatja az NSKI története: nem számít milyen áron, milyen ráfordítással, csak csönd és konszenzus legyen a nemzetpolitikában. Márpedig 2012-ben, a létrehozás pillanatában a Fideszen belül egyáltalán nem volt béke e téren, még függőben volt, ki is lesz e korábban, a párt számára oly nagy, szimbolikus jelentőséggel bíró terület igazi gazdája. Az nyilvánvaló volt, hogy Semjén Zsolt csupán névleges vezető, Répás Zsuzsanna, akkori nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár pedig sehol nem volt a párthierarchiában, mindemellett az egyre inkább kegyvesztett, kompromisszum- és kooperációkészebb Németh Zsolt közvetlen embere volt. Az otthon ellehetetlenült, de a Fidesznek korábban jó szolgálatokat tevő Szász, a Némethez képest mindenképpen keményvonalasnak számító Kövér László komájaként, barátjaként lett az intézet vezetője. Ezzel viszont az is eldőlt, hogy a nemzetpolitika kétirányú és kétfejű lesz.

A Szász vezette intézmény 2013-ban kezdte el működését, alapító okirata szerint „a miniszterelnök irányítása alatt működő központi hivatalként”, amelynek alkalmazottai „fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek”. Nincs hivatalos kapcsolatuk a térség kisebbségkutató műhelyeivel, az eddigi tevékenységük finoman fogalmazva is inkább kabaréba illene. A jelző nem túlzás, egyik legnagyobb visszhangot kapó rendezvényük ugyanis a Mangalicatenyésztők első Kárpát-medencei találkozója volt. Szász az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtt ezt úgy indokolta, hogy "stratégiai szempontból" szervezték a konferenciát, mert a román tenyésztők román tenyészállatnak akarták beállítani a mangalicát.

Hasonló magyarázat érkezett a többi nagy horderejű rendezvényükre is. Például a székely bál a Várkert Bazárban a "nemzetmarketing" eszköze volt. De rendeztek Diósdon többnapos Székely Autonómia Kupa focitornát, ami vélhetően a székely autonómiát szolgálta, a mikulásünnepség nemzetpolitikai céljai egyelőre a homályba vesznek.

Erdélyben csak mosolyogtak, amikor Szász bejelentette, intézete azon dolgozik, hogy Székelyudvarhely mellé nemzetközi repülőteret hozzon létre. (Miután nekiszegezték a kérdést, hogy nem egyeztetett-e a Hargita megyei vezetéssel, amely hasonló – irreális, mondom én – tervet dédelget csak más helyszínnel, Szász azt sem zárta ki, hogy mindkét reptér megvalósuljon. Csakhogy Hargita megye területe 6 639 km², lakossága 304 ezer fő, repülőtér a közelben Marosvásárhelyen és Brassóban egyaránt van.) Az viszont komoly politikai és civil tiltakozási hullámot szült, amikor „gyöngyhalász elmélete” nyilvánosságra került. A fő nemzetstratéga ugyanis úgy oldaná meg a szórvány gondjait, hogy a Székelyföldre telepítené a szórványban élőket. A tiltakozás mértékét, és a nemzetpolitika jelzett kétfejűségét mutatja, hogy Semjén Zsolt is kénytelen volt megszólalni az ügyben. „Budapest nem támogat olyan törekvéseket, amelyek a szórvány kiüresítését célozzák”, mondta a területért felelős miniszterelnök-helyettes. A kezdeményezés elhalt, bizonyítva, hogy Orbán Viktor semmiféle konfrontációt nem akar a határon túli szervezetekkel.

Az intézetnek azonban vannak kevésbé mosolyogtató ügyei is. Mindenekelőtt az átláthatatlanság. Egy darabig honlapjuk sem volt, majd lett, csak érdemleges információ nélkül. Szász szerint azért, "mert azzal az erővel például megküldhetnénk a román kormánynak, a szlovák kormánynak vagy mindenki másnak is. .... szándékosan nem tettük fel a Kárpát-haza fejlesztési koncepciót, mint dokumentumot a honlapra, hogy legalább ne tőlünk kapják meg közvetlenül" – mondta az elnök az Országgyűlés szakbizottságában történt számonkérésre idén áprilisban.

Az intézet és vezetője a sajtótól is elzárkózik, ugyancsak nemzetpolitikai érdekből, sőt arra kérte a bizottságot, hogy kezdeményezzenek olyan törvényt, hogy a Nemzetstratégiai Kutatóintézet ne legyen köteles minden egyes információról újságírói kérdésre választ adni. Hogy miért? Mert Szász, mint fogalmazott, él azzal a gyanúperrel egyes újságírók esetében, hogy más érdekeket képviselnek, mint a magyar nemzet érdekei.

Szerző