Szabadon az objektív mögött

Reprezentatív életmű-kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban. Szabad szemmel címmel a huszadik század második fele egyik legnagyobb fotósa, Hemző Károly művei láthatók. Szerelmes volt a sportba, a lovakba, és remek zsánerfotókat meg ételképeket készített. Izgatta a fanatikusan elszánt, a test és a lélek korlátait átlépő ember. Az, aki nagyra képes, és az is, aki hétköznapi munkájában hősiesen megállja a helyét. A Szarka Klára kurátor intenciói szerint összeállított kitűnő tárlat március 15-ig látható.

Hemző Károly sportfotósként kezdte, de nem csupán a mozdulat érdekelte, hanem az a személyiség is, aki a rendkívüli teljesítményt létrehozza. A fanatikus elszántság izgatta. Ott van például a Puskás Öcsiről készült képe. A bal lába valószínűtlenül magasban, és ott van a labda is, de nem a lábára áll, hanem mellette repül a levegőben. Valahogy jó irányba kellene juttatni, de közben a másik lábbal egyensúlyozni muszáj. Elég képtelen feladat. Egy világhírű cirkuszi labdazsonglőrnek is becsületére válna. Látszik is az arcon a megrökönyödés.

A száj nyitva, tán rikkant is valamit, érződik a roppant koncentráció, az agymunka, az idegmunka. De közben még valami, ami a mostani versenysportból annyira kiveszőben van, a játékosság. Hogy nem csak és kizárólag győzni kell, úrrá lenni az ellenfélen, hanem, hogy azért ez játék is, lehet variálni, szépen, mutatósan, artisztikusan levenni, tovább passzolni a labdát, mert akkor jelent a nézőknek igazi örömet. Puskás mögött két csodálkozó játékos, szinte lemerevedve állnak, meglepően nem is csinálnak semmit, bámulják a bravúrt.

A gazdag életmű méltán vált ki nagy érdeklődést

Ebben a szituációban sűrítetten benne van a nagy focista portréja, mintha egy jelentős festőművész alkotta volna meg. És egyetlen ilyen képből is kitetszik Hemző emberismerete, lényeglátó képessége, nagysága. Az, hogy mennyire el tudja kapni a lényeges pillanatot. Képes megmutatni, hogy a sport dráma is. Albert Flórián például a fejét fogva, felindultan üvöltve, a fekete-fehér fotón nem látszik, de valószínűleg méreg vörös arccal jön felénk a képen. Mögötte a bíró elszánt akaratossággal mutatja a nyilván nem kedvező ítéletét, az ellenfél játékosa pedig hátra nézve, megrökönyödve bámulja a jelenetet.

Nyilvánvalóan valami igazságtalanság, vagy vélt igazságtalanság történt, ezt üvölti ki magából Albert, és feltehetőleg üvölti a neki drukkoló, elmosódottan látszó tömeg is. Az 1961-ben készült felvétel idején, ahogy gyakran sajnos manapság ugyancsak, a sportmeccsek jelenthették szinte az egyetlen olyan terepet, ahol az emberek nyilvánosan kikiabálhatták, ha úgy érezték, hogy méltánytalanság történt. És Hemző, miközben a fontos sportfotós műhelynek számító Képes Sportnak, aztán a Magyar Szemlének, megcsinálta az elvárt felvételeket, melyekben a pozitívumokat domborította ki, rendre rögzítette, akár csak archív célra azt is, ahogyan maga látta a világot.

Készített azért olyan képet, ahol marcona rendőr posztol a felhevült szurkolók előtt. És csinált olyat is, melyen március 15-én, a Nemzeti Múzeum előtt a hivatalos ünnepségen résztvevőkből csak a múzeumkertet az utcától elválasztó rácsot görcsösen markoló kezek, meg két papírzászló látszik, mintha az ott lévők mind-mind bebörtönzöttek lennének. És hát ahogy két ló, egy barna és egy fehér, két egymástól elég messze lévő rácsos karámból, amennyire lehet, annyira kinyúlva, összedugja az orrát, az gyönyörűen jelképes, érzékletessé teszi, hogy akadályoztatva, lehetetlen helyzetbe hozva, is meg lehet találni valahogy egymáshoz az utat, cudar körülmények között is lehet szeretni a másikat.

A futballistákról készült képek nemcsak a sportról szólnak, hanem az emberről is FOTÓ: HEMZŐ KÁROLY

Hemző szerelmes volt a lovakba, a szabadság jelképeinek tekintette őket, ahogy nekilódultan vágtáznak. Fényképezte őket egyedül, egészen közel menve hozzájuk, szinte a gondolataikat is megmutatva, és fotózta őket felemelően humánus, összetartó társaslényként, akik gyakran vonzóbbak, mint az ember. Bár leginkább a szépet kereste az emberben is, de azért megmutatta a rútat is. Abban, ahogy Marosán György államminiszterként nekilendülve, akarnok módjára kiabál a hallgatósága fölé magasodó pulpituson, ahogy a teremben is kabátban ülve, kifejezéstelen arccal hallgatják, és ahogy egyenruhások mereven figyelnek mindenkit, abban benne van az egész diktatórikus, nyomott hangulatú rendszer.

De pusztán Zsivótzky Gyula kalapácsvető végtelenül izmos, megfeszülő, de mégis laza nyugodtságot árasztó, a fotón kifejezővé váló hátában - amint éppen lendületbe jön - is lényegében ott a szabadság. A sport a roppant kevés terület közé tartozott, amivel ki lehetett törni az elnyomásból, a szürkeségből, a nélkülözésből. Előnyös anyagiakkal, lakás- és telefonkiutalással, külföldre való utazási lehetőséggel járt. Tán azért is jelentett ekkora élményt, és váltott ki elementáris indulatokat. Akkorákat, hogy többen azt mondják, az 1956-os forradalom kitörésébe egy balul sikerült foci meccs is közrejátszott. Hemző fényképez úgy dugig telt lelátót, hogy előtte marconán üres tekintetű rendőr posztol. És fotóz fűben boldogan hasaló, mérkőzést bámuló gyerkőcöt, aki mindenről elfelejtkezve, teli torokból, boldogan buzdítja a csapatát, és ekkor tán nincs is nála szabadabb ember.

De együttérzően fotózza a robotosokat, a güriző bányászokat, vasutasokat. Egy vasutast például, aki két nehéz szemafort cipel nagykabátban, téli szürkületben, ez egyszerre az akarat és a reménytelenség jelképe. A kép pandantjának is tekinthető egy háziasszony, aki egész testét lehúzó két vödröt hurcol, benne jókora jégdarabokkal, hiszen hol volt akkor még az elektromos hűtőszekrény. Bájosan groteszk fotó, amin amatőr festők, amúgy melósok, aktképet készítve, nekünk háttal, görcsösen álló nőt pingálnak. Látszik, hogy ez mindenki számára eléggé feszélyező helyzet, és még az is, hogy olyan nagyon nem fog ez menni.

Külön kategóriát képviselnek az ételfotók, Hemző a feleségével, Lajos Marival, vagy 20 szakácskönyvet készített közösen. Általában 99 recepttel, 33 fotóval. Erre mondják, hogy szinte megszólalnak az ételek. Húsok, halak, vadak, krumplis fogások, palacsinták, zöldségek, kívánatos sütemények izgalmasan fantáziadús, színpompás kompozíciói. Szinte beléjük lehet harapni. A konyha megint csak lehet a kreativitás, a szabadság terepe. Még akkor is, ha anyagi és beszerezhetőségi okok miatt korlátozottak a lehetőségek. De ezek a kötetek arra is tanácsot adnak, hogy egyszerű dolgokból is mi mindent, mennyire finomat és mutatósat ki lehet hozni.

Hemző egyszerű dolgokban is meglátott önmagukon túlmutató fontos részleteket. És összetett dolgokat is tudott úgy láttatni, hogy mindenki számára világos legyen, mit is akar mondani. Az elnyomás évei alatt is képes volt szabadon dolgozni. Évtizedekkel ezelőtti képei szintén beszédesek ma is. Kiállták az idő próbáját. És ez mutatja, hogy jelentős művészről van szó.