Tiborczék tündöklése, strómanok bukása?

Foci, szotyi, disznótoros, pálinka, bratyizás és mutyizás. Nagyjából ezek a harmadik Orbán-kormány tevékenységének kulcsszavai. Ha csak Tiborcz István és Mészáros Lőrinc életútját vesszük alapul, akkor megértjük, hogy miért azok sikeres vállalkozók ma Magyarországon, akik tulajdonképpen azzal sincsenek tisztában, milyen közerkölcsöket sért a tevékenységük, és milyen írott és íratlan etikai normákon lépnek túl naponta. Amikor a közpénzek lenyúlási mechanizmusát kormányzati szinten olajozzák be egy bántóan cinikus törvénnyel, ne is várjuk el az új uralkodó osztály tagjaitól, hogy megértsék, mennyire káros mindannyiunk számára a tevékenységük. Mintha mindenki elfelejtette volna Magyarországon a demokrácia egyik legfontosabb alapszabályát: a törvények minden polgár érdekeit szolgálják, és ha felmerül a gyanú, hogy a politikusok egy szűk csoport szempontjai szerint szabták meg egy jogszabály kereteit, azokat száműzni kell a közéletből. (...) Annyiban azonban lényegesen különbözik ez a törvény a trafikmutyitól, a földmutyitól, a vasárnapi boltbezárástól és a különböző szektorális adókról rendelkező törvényektől, hogy ebben már a szeméremnek a csírái sincsenek meg, vagyis nem is próbálja leplezni, kiknek az érdekeit szolgálja.(...)