Magyarok a Sundance-en

Publikálás dátuma
2015.12.10. 06:51
Jelenetfotó a Limbo-Limbo Travel című fi lmből, amelyet a nők uralnak FORRÁS: PRODUKCIÓ
Habár a sokak által jósolt Oscar-díj jelölésről lecsúszott a Limbo-Limbo Travel című magyar animációs film, a 16 perces produkciót meghívták az egyik legrangosabb amerikai független filmfesztiválra, a Sundance fesztiválra, jelentették be szerdán. 

Kreif Zsuzsanna és Zétényi Borbála fiatal alkotópáros - mindketten tavaly végeztek a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animációs rendező szakán - látványban gazdag munkáját a Robert Redford Oscar-díjas amerikai színész által alapított filmes mustra hivatalos versenyprogramjába válogatták be, ahol tizenegy másik rajzfilmmel kell megküzdeniük az első helyért. A két magyar filmes az Origo Filmklub tájékoztatása szerint elkíséri rövidfilmjét a januári fesztiválra az Utah állam Park City nevű síparadicsomba.

Jelenetfotó a Limbo-Limbo Travel című fi lmből, amelyet a nők uralnak FORRÁS: PRODUKCIÓ

Jelenetfotó a Limbo-Limbo Travel című fi lmből, amelyet a nők uralnak FORRÁS: PRODUKCIÓ

A Limbo-Limbo Travel egy szürreális utazás humorral és erotikával átszőtt történetét meséli el: nyolc szereleméhes hölgy megelégeli, hogy a férfiak magukkal és elektromos kütyüikkel vannak elfoglalva, így hirtelen elhatározásból elutaznak a bajszos férfiak szigetére, hogy ott boldogságra leljenek. A produkció terve 2010-ben elnyerte a legjobb filmterv díját a csehországi Visegrádi Animációs Fórumon, a kész produkció pedig számtalan országban bemutatkozott, a krakkói és a miskolci filmfesztiválról trófeával távozott.

A tavalyi évben Mundruczó Kornél cannes-i filmfesztiválon is díjazott Fehér Isten című drámája és Bucsi Réka Symphony No. 42 című szintén nemzetközi elismerésben részesült rajzfilmje képviselte Magyarországot a Sundence-en. A 2016-os Sundance filmfesztiválon mutatkozik be többek között Steven Soderbergh és J. J. Abrams új produkciója is.

Szerző
Frissítve: 2015.12.09. 21:09

Testvér, szeretet, kosok

Publikálás dátuma
2015.12.10. 06:48
A négylábú sztárok bundás feneküket mutatják a kíváncsi zsűrinek az izlandi Hákonarson filmjében FORRÁS: MOZINET
Kosok – izlandi film nagy rakás birkával, ismeretlen színészekkel, tágas, varázslatos tájjal. Grímur Hákonarson rendező a filmművészet egyik legmellbevágóbb zárójelenetével bevési nevét a nagykönyvbe, nekünk is érdemes rögtön megjegyezni.

Az izgatóan tágas izlandi tájban a fizika szigorú törvényei szerint működik az élet. A tér kiterjedtségével lelassulnak a mozgások, mint a nagyobb térfogatú gázban lustuló molekulák, a vásznon csendes, nyugalmas léptű birkák kelnek útra a végtelen legelőkön, emberek is hallgatagok, hisz a közeli szomszéd hallótávon túl van, a nyájnak pedig nem kell sokat magyarázni. Szedi a lábát, rágja a füvet, összetömörül, szétárad, gyönyörűen, ahogy kell. Ahogy ezt a különös ritmusú életet Grímur Hákonarson rendező és operatőre, Sturla Brandth Grovlen képpé fogalmazza, abban van valami transzcendens, a létezés megindító egyszerűségének és bonyolultságának élménye.

Az alig másfél órás filmben az ember, az állat, a táj olyan harmóniában mutatja meg magát, ami külön gyönyörűség. A Kosok az első pillanattól bevon egy furcsa elemelkedett hangulatba, pedig az égvilágon nem történik semmi különös. Jönnek a birkák, mennek a birkák, az emberek hol elvegyülnek köztük, hol egymással találkoznak, hogy vitatkozhassanak kicsikét. És olyan fontos ügyben is, mint például a birkaszépségverseny.

Persze nem így hívják, de ez a lényeg: abban a tágas völgyben, ahol a film hősei élnek, évenkénti nagy esemény, hogy mindenki elviszi a maga legremekebb kosát, hogy összemérjék szépségét a többi legremekebb kos szépségével. A film jópofa humorára jellemző, ahogy a szépségversenyre felsorakoznak a vidék négylábú sztárjai, hosszú sorban a gömbölyű, bundás feneküket mutatva a zsűrinek. Mert itt a hátsófeléről ismerszik meg, melyik kos a díjnyertes szépség. A díjkiosztás pedig igazi, nagy dráma, ami csak történhet a völgy lakóinak szeme előtt, hisz minden évben ugyanaz a két legesélyesebb gazda vetekszik a győzelemért a messze földön híres, nemzedékeken át nemesített kosával. S mindig csak egy hajszállal marad le az egyik a másik mögött.

A film erről a két gazdáról mesél egy különleges hangulatú, szívet melengető történetet, amelynek szívszorító zárójelenete - túlzás nélkül - a filmművészet egyik legszebb filmbefejezése. A két lábbal földön járó, ugyanakkor lebegően poétikus történet középpontjában egy testvérpár áll, és persze a birkáik. A bozontos szakállú két öreg birkatenyésztő egymás melletti tanyán él, de 40 éve nem beszélnek egymással valamiféle örökösödési vita miatt. Két megátalkodott, konok vénember, aki azért árgus szemekkel figyeli a másikat. Mindketten messze földön híres birkatenyésztők szépséges kosokkal, és az állatokhoz fűződő mélységes érzelmi kötődéssel. Mindkettő számára a nyáj olyan, mint egy igazi család, a nevükön szólított négylábúak mintha a vérükből lennének vér.

A filmen megjelenő valóság szinte lélegzik a korábban dokumentumfilmes rendező kezében. Egészen rendkívüli, ahogy az állatokhoz fűződő szoros, érzelem dús kötődést Hákonarson átteszi a film sajátos nyelvére. Minimalista eszközökkel, nagyon egyszerűen, nagyon visszafogottan, fanyar humorral. Ezzel az érzelmi töltéssel valósággal emberesíti a népes négylábú szereplőgárdát, s határozottan szerethetővé varázsolja a két konok öreget. Apró csodáknak vagyunk a szemtanúi, amelyben az egyik legkedvesebb az egyik testvér, Kiddi terelőkutyája. Amikor Gummi, a másik megátalkodott vénség közölni akar valamit a testvérével, megír egy levelet, és odaadja a kutyusnak. Az meg, mint valami négylábú postagalamb, tudja, hogy a gazdájához kell futnia.

Ebbe az eseménytelen, nyers és mégis poétikus köznapi világba robban be a tragédia. A völgyben kitör a juhokra halálos kór, a járvány miatt az összes állatot le kell ölni, el kell égetni a tetemeket. Mintha a Marsról érkeznének, védőruhába beöltözött közegészségügyi csapat emberi járnak tanyáról tanyára. Egyetlen állatnak, még a leghíresebb nemesített példánynak sincs kegyelem.

Csak bámulhatunk, milyen mesterien ért ez a fiatal izlandi rendező ahhoz, hogy a legegyszerűbb gesztusokkal a legtöbbet mondja el a testvéri szeretetről, az állatok iránti tiszteletről, az utolsó pillanatig kitartó küzdeni akarásról. A film egyetlen pillanatra sem emeli fel a hangját, mégis érezni: a két öregnek az élete, s az évszázadok óta őrzött családi tradíciója omlik össze egy szempillantás alatt. És még ebbe a tragédiába is jut egy csepp tündéri humor, ahogy az egyik öreg a lemészárlás előtt a juhai közül kiválasztott legszebb példányoknak búvóhelyet épít, színjátékot ad elő az ellenőröknek. Csak hát, a bárányok csak a filmcímekben hallgatnak. Gummi bárányai viszont bégetnek.

Innen indul az a végső küzdelem, amely egy feledhetetlen jelenetben zárja a filmet. A két testvér nem adja meg magát, sem az állatait. Immár feledve minden ostoba haragot, közös erővel elindulnak a hegyekbe a nemes kosok kis csapatával s a kutyájukkal. Kitör egy irtózatos hóvihar, ami Izlandon rendszerint egyik pillanatról a másikra következik be. A hóvihar maga a kavargó döbbenet, elvész benne kutya, birka, ember, hójáró motor. Nem tudni, vajon megmenekül-e a két testvér. Hákonarson, aki írója is a történetnek, ránk hagyja a választ.

Ő még úgy hagyja ott őket egy hóba vájt menedékben, ahogy az egyikük átöleli a másik meztelenre vetkőztetett, élettelen testét, hogy a maga mezítelen testéből adja át a testvérének a meleget, az életet. Gyönyörű, szívszorító pillanata az egyszerűségével remekművé növekvő filmnek. (Ehhez foghatóan megindító filmbefejezésre csak két példára emlékszem, az egyik Fellini Nyolc és féljének magányosan integető kislánya a tengerparton, a másik Fliegauf Bence Dealer című 2004-es drámájában a lassan kihunyó fénypont az öngyilkos főhősre záruló szoláriumágy felett.)

Kosok *****

Szerző

Gyülekeznek a Star Wars-rajongók

Csak a jövő hét második felében mutatják be a hetedik Star Wars-filmet, de a galaktikus űrtörténet rajongói a hagyományokat ápolva már sorakoznak a Star Wars: Az ébredő Erőt bemutató amerikai mozik előtt. A The New York Times beszámolója szerint a Los Angeles-i Chinese Theater előtt már a hétvége óta több mint száz rajongó táborozik.

Az új Star Wars-filmre, amely tíz évvel a legutóbbi rész után készült, már online jegyelővételben elkeltek a jegyek, méghozzá történelmi nagyságrendben. A tíznapos kempingezésre berendezkedő rajongók nem is a jegypénztárhoz állnak sorba, a közösségi élmény motiválja őket. A Star Wars: Az ébredő Erő magyar forgalmazója, a Fórum Hungary közleménye szerint csak a jegyelővétel első három napján rekordszámú, több mint 42 ezer jegyet váltottak a hazai előadásokra.

A Star Wars: Az ébredő Erőt már nem a filmszéria nagyágyúja, George Lucas, hanem a 49 éves J. J. Abrams rendezte. A régi szereposztásból Harrison Ford, Mark Hamill és Carrie Fisher is visszatér, de Lupita Nyong'o Oscar-díjas kenyai színésznő és a legendás svéd filmszínész, a kétszeres Oscar-jelölt, 86 éves Max von Sydow is játszik benne. George Lucas szűkszavú nyilatkozatban jelentette be, hogy a film elnyerte a tetszését, de nem vitte túlzásba a dicséretet. Már zajlik a szereplőválogatás a fiatal Han Solo kalandjairól szóló különálló Star Wars-film főszerepére, sajtóértesülések szerint eddig 2500 férfiszínész jelentkezett be a szerepre. Emellett még további három Csillagok háborúja-film készül. A régóta várt új film december 17-én kerül az észak-amerikai mozikba, a magyar közönség másnaptól láthatja a sci-fit.

Szerző