- Orbán megbukott, de még sokig marad. Tavasszal ezt állította. Most is így gondolja?
- Ez egy tavaly őszi pesti vicc volt, amit találónak éreztem a helyzetre. De sok minden megváltozott azóta. Azt viszont ma is tartom, hogy bár a menekültügyet meglovagolva, sokrétűen felhasználva Orbán Viktor helyreállította a támogatottságát, sok olyan negatív társadalmi folyamat van, ami törékennyé teszi a rendszerét. Azt természetesen a vak is látja, milyen profizmussal épült ki ez a hatalmi bázis és milyen rugalmasan tudott reagálni a Fidesz tavaly ősszel kezdődött támogatottságvesztésre.
- A miniszterelnök nemrég maga figyelmeztette erre a törékenységre a pártját. Arra emlékeztetett, milyen nagy bajban voltak tavasszal, amit ugyan sikerült megfordítani, de ha nem tesznek ellene, ez bármikor megismétlődhet.
- A miniszterelnök mindent megtesz hatalma fennmaradásáért, de azt tudni kell, hogy a többsége nem megingathatatlan, ami nyolc, tíz hónapja, a civil tüntetések idején ki is derült. Annak az időszaknak két fontos tanulsága van. Egyrészt kiderült, milyen tanulási, alkalmazkodási készsége van Orbánnak, illetve a politikájának. Másrészt, hogy ilyen helyzetek később is adódhatnak és az ellenzék felkészültségén múlik, hogyan tudja ezeket kihasználni. A miniszterelnöknek tavasszal kapóra jött a menekültügy, de az már politikai képesség kérdése volt, hogyan tudta ezt a maga javára fordítani. Jó lenne, ha a vele ellentétes oldalon álló fél is meg tudná ezt csinálni.
- Jól vizsgázott, ami azt üzeni, hogy a rendszere sokáig működőképes marad?
- Félve bocsátkoznék jóslatokba. Orbán bukását már sokan, sokszor prognosztizálták, ám a rendszernek van egy sajátos öncélú korrekciós képessége. A kérdés persze az, hogy az ő hatalmon maradásáért mekkora árat kell az országnak fizetnie. Ahogy az is, létezik-e olyan politikai erő, amelyik képes szembe menni vele, alternatív pozíciót felépíteni.
- Tisztújító kongresszust tart holnap a Fidesz. A miniszterelnöknek ezúttal sincs kihívója. Saját pártján belül Orbán még mindig megingathatatlan?
- Mire ehhez a kongresszushoz eljutott a Fidesz, a kormányfő és a párt népszerűsége is emelkedett, akkor miért akarnának változtatni? Téttel bíró kongresszusa legutóbb talán 2006-ban volt ennek a pártnak. Akkor, a két parlamenti választási vereség után hajszálon függött Orbán politikai pályafutása. Ha abból a helyzetből győztesen tudott kikerülni, éppen most senki sem kérdőjelezi meg a pozícióját. Ez a kongresszus erődemonstráció lesz és alkalom arra, hogy a miniszterelnök ismét megszólaljon, tovább fejlessze azt a minden egyes menekülttől való félelemre alapuló politikát, amit már az év eleje óta nevelget. Háromnegyed évvel ezelőtt lehetett volna nyílt támadásban gondolkodni, ami, ha nem is a bukását, de a hatalmi pozíció megosztását illeti. Ilyesmi végül is nem történt, most pedig már belül ismét igazodni kell. A belső támadás lehetősége lekerült a napirendről. A miniszterelnök sokat dolgozott azon, hogy leszerelje a környezetét, hogy kikerülje a támadásokat, megelőzze a nyílt támadások lehetőségét is
- Ennek ellenére nincs minden rendben a Fideszen belül. Nyilván ezért hallani belső válságról.
- Ha válságról van szó, nem biztos, hogy mindenki ugyanazt érti alatta. Hogy a párt mennyire működik, mint közösség, belső párbeszéd fórum vagy döntéshozatali mechanizmus, az valóban mutathat válságtüneteket. Bár a Fidesz olyan felülről irányított szervezet, amiben alulról jövő kezdeményezést már régóta nehéz felfedezni. Ebben a hatalmi struktúrában fontosak a betöltendő feladatok, a munkát el kell végezni, ugyanakkor a hivatalos posztok rendszerét meghatározza és néhol felülírja a személyes lojalitások függőségi rendszere. Ezt alkalmazzák az egész országra is. Ez rendkívül hatékony működést tesz lehetővé, ugyanakkor az ilyen politikai szerveződés, legyen bármilyen kiterjedt, elszigetelődhet a társadalom többi részétől. Viszont igaz, hogy a miniszterelnök-pártelnök mellett felkészültnek látszó agytröszt dolgozik, amelyik képes érzékelni és formálni a közhangulatot. Tudják, hogy az elégedetlenek, akik nem hisznek a változásban és abban, hogy ezért maguk is tehetnek, passzív szemlélővé válnak. Így azzal számolnak, ha saját híveiket mobilizálni tudják, s egy-két népszerű üggyel a bizonytalanok egy részét maguk mellé állítják, akkor az elégedetlenek nem is látják értelmét a politikai erőfeszítésnek.
- Ezek szerint ma a hatalom megtartása csak kommunikáció kérdése, így a menekültügy lecsengése után jön a következő kampány?
- A dolog nem ilyen egyszerű. Ezt mutatja, hogy jelenleg már a menekültválság továbbépítése zajlik. Az a krízis, ami részben a kormány akaratából olyan látványos volt, Magyarországon lecsengett. Nálunk nincsenek már a tévében naponta megmutatható menekültek, akikkel szemben egészen irracionális félelmet lehet kelteni, a félelemérzet mégis erősen tartja magát. A kvótaellenes harc is ezt szolgálja. De ember nincs, aki megmondja, hogy ezt a témát, ilyen intenzitással meddig lehet használni. A tavaszi népszerűségvesztés megmutatta, ha a hatásos témák kikopnak a Fidesz alól, akkor nem működik a kommunikációs "csoda".
- És akár meg is bukhat a kormánypárt.
- Igen. Feltéve, ha van kínálat vele szemben. Ehhez olyan ellenzék kell, amelyik egészen másfajta témákat tud megjeleníteni. Az ellenzéknek készen kellene állnia arra, hogy amikor a menekültválság kommunikációja kifullad, a helyébe az általuk megfogalmazott vonzó, és hihető követelések lépjenek. Sziszifuszi munka, de próbálkozni kell, sajnos a sikerre nincs garancia.
- Milyen elnöki beszédre számíthatunk holnap? Ez lesz az orbáni menekültügyi krédó újabb fejezete?
- Be is jelentette, hogy a kongresszuson a helyzet még átfogóbb elemzésére készül. Az utóbbi időben minden megszólalásában hozzátesz valamit a témához. Akár a demográfusok előtt beszél, vagy a diaszpóra tanácskozáson, mindenütt a menekültekkel ijesztget. Nem alábecsülve az ilyen esemény fontosságát, az nyilvánvaló, hogy a tisztújítás miatt senki nem rágja le a körmét. Az elnöki posztra egyedül Orbánt jelölték és az sem titok, kik lesznek az alelnökök.
- Meddig játszhatja az Unióban a provokátor rossz fiú szerepét a miniszterelnök?
- Amíg engedik és ameddig partnereket talál ehhez. A lengyel vagy a francia regionális választások Orbán kezére játszanak. Lehet ez majd másképpen is Európában, a jelenlegi trend megfordulhat. Bár mindenki ezt találgatja, nehéz megmondani, hogy egy történelmi fordulat vagy egy politikai ingadozás időszakát éljük-e. Most a menekültválság kapcsán nagyobb teret kapnak a szélsőségesek.
- Milyen eszközökkel lehet a jelenlegi magyar rezsimet felszámolni?
- Ma talán előbb abban kellene gondolkodni, hogyan lehet fenntartani a váltás esélyét. Az világos, hogy a parlamentáris ellenzékiségnek megvannak a maga korlátai akkor, amikor maga a kormánypárt csinál kirakatnál is kevesebbet a parlamentből. A korábbi tüntetések ugyanakkor megmutatták, hogy a tiltakozások mögött is előbb-utóbb meg kell vagy kellene jelennie annak a politikai programnak, ami néhány alapvető kérdés kapcsán világossá teszi, miben állna a váltás értelme, milyen jövőt ígérnek Orbán ellenfelei.
- A jelenlegi ellenzéki pártok képesek lesznek őt leváltani?
- Az képes leváltani, aki jövőképet ad, aki képes a professzionális működésre és arra, hogy önmagán túlra is lásson. Aki ebben a közegben képes megkapaszkodni, az akár növekedhet is, de az ellenzék mostani támogatottsági adatai sajnos elkeserítőek. Ugyanakkor elég riasztó tapasztalata az elmúlt évnek, hogy a civil mozgalmak, amelyek fontos tüntetésekkel kerültek fel a nagypolitikai térképre, nem tudtak szervezetet építeni. Pedig a pártok és a civilek történetének össze kellene érnie ahhoz, hogy a váltáshoz szükséges társadalmi-politikai pólus kialakuljon. Ezeket a szálakat egybe kell sodorni, de most még a különálló szálak is cérnavékonyak.
- Mi vethet véget Orbán hatalmának?
- Még azt is nehéz megjósolni, honnan indul el a változás, hogy gazdasági krízis, vagy valamilyen külpolitikai átrendeződés okozza-e a bukását. Leginkább úgy tudom elképzelni, hogy valamilyen krízis kapcsán nem sikerül a kormánynak a megfelelő politikai választ megtalálnia, és ez a kormányoldalon belül vezet töréshez. Ha egy ilyen pillanatban van felkészült, cselekvőképes ellenzék, akkor hirtelen sok ember szembesülhet azzal, hogy van választási lehetőség. Ez azért meglehetősen sok feltétel, amelyek ugyan nem teljesíthetetlenek, de nem is könnyen állnak elő.
- Sokan igyekeznek már felvázolni a Fidesz utáni világot. Ön szerint milyen irányba kell az országnak elindulnia?
- Ha megengedi, nem hirdetnék most kormányprogramot, így is messzire elkalandoztunk, hiszen egyelőre a váltás elgondolhatósága az az első kilométerkő, amit el kellene érni. Abban biztos vagyok, hogy olyan nyitott folyamatra van szükség, amelyben a demokratikus pártok és nem pártok egyrészt definiálják a fennálló helyzetet, másrészt önmagukat, harmadrészt az egymáshoz való viszonyukat. Ha világos, mit gondolnak alkotmányról, demokratikus berendezkedésről, államról és piacról, a szolidaritás intézményeiről, valamint Európáról és Magyarország európai szerepéről, akkor azt is el lehet dönteni, hogy kinek kivel kell szövetségre lépnie.
- Visszatérve a kongresszushoz, Orbánnak fontos, hogy erről az eseményről tudjon az ország?
- Lényeges, hogy ez alkalommal is erőt tudjon mutatni, ha azt akarja közvetíteni, hogy rajta kívül nem létezik alternatíva az emberek számára. Ha maga a rendezvény nem is, de az emelvény, amire felállhat fontos a számára, mert onnan mutathatja meg, hogy itthon és az Unióban számít a politikája, és nyilván azt a benyomást igyekszik majd erősíteni, hogy egyre inkább számít.
