Megfordulnak az erőviszonyok Franciaországban?

Vasárnap rendezik meg a francia regionális választás második fordulóját. Bár a régiók nagy részében sikerül a második helyre szorítani a jobboldali radikális Nemzeti Front jelöltjét, az első forduló szégyenét már nem lehet helyrehozni. Az első fordulóban a szocialisták ugyan országosan csak a harmadik legtöbb voksot kapták, a Zöldekkel való együttműködésnek köszönhetően több régióban is győzhetnek.

A francia lapok egy része sokkról írt az első fordulót követően, amikor kiderült, hogy 28 százalékot szerezve végzett az élen az FN, de túlzás lenne azt állítani, hogy nem lehetett előre sejteni az eredményt. Marine Le Pen pártja már hónapok óta a legnépszerűbb párt volt, amit részben muzulmán- és bevándorlásellenességének, részben pedig a hagyományos pártok gyengeségének köszönhet.

Sokan nehezen tudják megbocsátani a hagyományos pártoknak, a szocialistáknak és a most éppen Republikánusoknak nevezett, Nicolas Sarkozy által fémjelzett mérsékeltebb jobboldalnak, hogy „Sarko” 2007-es, majd Hollande 2012-es elnökválasztási győzelme óta, tehát az eltelt nyolc év alatt majdnem megkétszereződött a munkanélküliség aránya, amely jelenleg tíz százalék körüli.

Bár Sarkozy a 2000-es években belügyminiszterként részben épp a bevándorlókkal szembeni kemény intézkedéseinek köszönhette felemelkedését, a többség most már nem őt, hanem Marine Le Pent tartják a bevándorlásellenes politika hiteles képviselőjének. Igaz, a magyar gyökerekkel rendelkező politikus mindent el is követett azért, hogy nimbusza megkopjon. Különösen most, amikor értelmes felvetései helyett azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy minden esetleges jobboldali vetélytársát félrelökve próbálja meg elérni: 2017-ben őt válasszák meg Franciaország elnökének.

Manuel Valls miniszterelnök komoly gesztust téve kedden este arra kérte a szocialista szavazókat, hogy azokban a körzetekben, ahol a mérsékelt jobboldali jelölt maradt állva a Nemzeti Frontéval szemben, ott az előbbit támogassák. A szocialisták visszaléptették jelöltjüket két olyan körzetből is, ahol a Nemzeti Front negyven százaléknál is jobb eredményt ért el.

Sarokzytól azonban idegenek az ilyen gesztusok, ő nem képes nyitni a szocialisták felé, ami nagyon súlyos következményekkel járhat. Ha ugyanis továbbra is következetesen elutasítja a balközéppel való összefogást a szélsőjobboldal ellen, akkor már a baloldali szavazók sem lesznek hajlandóak az ő párttársaira adni a voksukat. De továbbmegyünk ennél. 2002-ben, amikor Jacques Chirac mellett Jean-Marie Le Pen, a FN volt vezetője került az elnökválasztás második fordulójába, Franciaországban pártokon, ideológiákon átívelő mozgalom indult Chirac újraválasztásáért. Amennyiben azonban 2017-ben, a második fordulóban Sarkozy nézne farkasszemet Marine Le Pennel, aligha éled újra a 13 évvel korábbi tömegmozgalom, mert Sarkozy egyoldalú politikájával teljesen elidegeníti magától a baloldalt. Most még alighanem a baloldali szavazók is mozgósíthatóak, de kérdés, meddig.

Múlt szombaton a FN az alacsony részvételből is profitált. Mindössze 50 százalék járult az urnákhoz. Hiába emelkedett a november 13-i párizsi terrortámadásokat követően majdnem húsz százalékkal Francois Hollande elnök népszerűsége, ez nem tükröződött pártja teljesítményében. Sarkozy pártja sem tudta mozgósítani híveit, mert szavazói egyre nagyobb ellenszenvvel figyelik a tömörülés elnökének meglehetősen agresszív viselkedését.

Mindez azért még távolról sem jelenti azt, hogy Marine Le Pen lenne a következő elnökválasztás favoritja, de hogy számolni kell vele, az biztos. Ugyanakkor nem elhanyagolható szempont, hogy az elnökválasztás sokkal többeket mozgósít, mint a regionális voksolás, ezeken a részvétel 80-88 százalék közötti, tehát a szélsőségesekre leadott szavazati arány is alacsonyabb, még ha ezt a 13 évvel ezelőtti voksolás nem is feltétlenül igazolta vissza.

Mi várható most vasárnap? A Nemzeti Frontnak az a diadalmenete, amit múlt vasárnap tapasztaltunk, semmiképpen. A legutóbbi felmérések szerint azokban a régiókban, ahol a FN két emblematikusnak nevezhető személyisége, Marine Le Pen és Marion Maréchal-Le Len az első helyen végzett, az északi, a belga határhoz közeli Nord-Pas-de-Calais-Picardie-ban, illetve a déli Provence-Alpes-Cote d’Azurban, végül megfordulhatnak az erőviszonyok, s mindketten a második helyre szorulnak. A láthatóan felettébb erőteljes politikai ambíciókkal rendelkező Marion Maréchal-Le Pent, Jean-Marie Le Pen unokáját (már 22 évesen parlamenti képviselő lett, ezzel csúcstartóvá vált), komoly keserűséggel töltheti el, hogy Nizzának az a jobboldali polgármestere, Christian Estrosi előzheti meg, akiből gúnyt űzött a kampányban. „Ő az, aki az elmúlt napokban baloldali jelöltté vedlett át, miközben előtte ötször is össze akart fogni a régióban Jean-Marie Le Pennel. Milyen különös ellenfél!” – mondta a szőke hölgy.

Szoros verseny várható Elzászban, ahol az első fordulóban a „frontos” Florian Philippot végzett az élen, de a második körben várhatóan megelőzi Sarkozy pártjának jelöltje, Philippe Richert, függetlenül attól, hogy itt a szocialista jelölt nem lépett vissza a javára. Republikánus elsőségre lehet számítani Bourgogne-ban is. Ha hajszállal is, szocialista győzelem várható Ile-de-France-ban, igaz, itt a felmérések szerint csak fél százalék a baloldal előnye a republikánus Valérie Pécresse-szal szemben, győzhetnek továbbá a szocialisták Auvergne-Rhone-Alpes-ben, Centre-Val de Liore-ban, Bretagne-ban. A többi régióban nehezen kiszámíthatóak az erőviszonyok.

Ha hinni lehet a kutatásoknak, sok francia, aki a múlt vasárnapi első fordulóban még távolmaradásával tüntetett, ezúttal elmegy voksolni, mert a FN első helye többjüket megriasztotta. Több akkor távolmaradó szavazó is nyilatkozott az elmúlt napokban a francia sajtónak, ők magukat is hibáztatják a kialakult helyzetért. Kérdés azonban, hogy ez a szavazási hajlandóság kitart-e most vasárnapig.