Lezárt ügyek

A kormány lezártnak tekinti a Telekom kontra Ákos ügyet. Vagy a kormány kontra Telekom ügyet. Tehát azután, hogy a kormány a kedves vezető kedvenc énekese érdekében "világos választ" adott egy cégnek, azaz a maga szintjére emelt egy ügyet, ami nem rá tartozott, nem készül újabb lépésekre. Se megtorlásra, se hadüzenetre. Ez mindenesetre megnyugtató.

Az már nem annyira, hogy a nők szerepéről hímsoviniszta megállapításokat tevő Kovács Ákos énekes mellett megszólalt Orbán Viktor összes fontos embere. Legutóbb Rogán Antal, aki az imént idézett lezárást közölte. Előtte Kovács Zoltán kormányszóvivő, aki nem győzte elégszer elismételni, hogy némelyek - persze a hatalommal szemben állók - véleménydiktatúrát és véleményterrort valósítanak meg. Ezzel megerősítette Lázár Jánost, aki oda nyilatkozott, hogy "vélemény- és ízlésdiktatúra elképzelhetetlen egy demokratikus jogállamban". S akkor még nem említettük Kocsis Mátét, aki szerint a liberálfasiszták, valamint néhány tehetségtelen és teljesítmény nélküli "bódult libbancs" lejáratja és megbélyegzi Ákost.

Beszélhetnénk ez alkalomból arról, hogy ha itt valóban "demokratikus jogállam" van - mint a kancelláriaminiszter volt szíves közölni -, akkor hogyan is magyarázzák az ezzel szembe menő jelenségeket? A parlamentarizmus semmibe vételét, az intézmények alávetését a hatalomnak, vagy azt, hogy csak a hozzájuk közeli médiumokat - újságokat - tömik hirdetésekkel, meg pénzzel. De hagyjuk, ezerszer elmondtuk már, még el is fogjuk, és úgysem történik semmi.

Azt viszont ne hagyjuk szó nélkül, ahogyan az újdonsült miniszter - a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője - reagált az esetre. Ez ugyanis pontosan jellemzi a jelenleg uralkodók egész hozzáállását bármilyen kérdéshez, vagy ügyhöz. Egy vélt sérelmet igyekeztek kompenzálni, természetesen a maguk módján és eszközeivel. Hogy érthető legyen: ágyúval mentek a verébre. A kormány egész fegyvertárával fellépett egy céggel szemben, természetesen "szimbolikusan", hogy azért nehogy már nagy anyagi kár érhesse. Majd ezek után Rogán miniszter még azt is képes kijelenteni, hogy ezzel az ügyet lezártnak tekintik.

Mintha kegyet gyakorolnának. Mert az utóbbi öt és fél év arról győzhette meg őket, hogy ez egy következmények nélküli ország. Csakhogy biztosan nem marad örökre így. És egyszer majd - a közeli, vagy a távolabbi jövőben -, felelniük kell mindenért. Pontosan azért, hogy mit csináltak ebből az országból, amelyet még mindig "demokratikus jogállamnak" neveznek.

A kedves vezető a brüsszeli uniós csúcson nagyon felháborodott az osztrák kancellárnak az ülés előtti nyilatkozatán. Werner Faymann a Die Weltnek azt mondta, az mégsem járja, hogy az EU-tagság nettó haszonélvezői - vagyis azok, akik több támogatást kapnak az EU-s költségvetésből, mint amennyit befizetnek - sunyin lapítsanak, amikor a menekültek "méltányos elosztásáról" van szó. Orbán Viktor találva érezte magát. És - szokása szerint - támadással válaszolt. Zsarolást emlegetett, valamint azt, hogy ez nem európai viselkedés, nem európai magatartás. Mintha nem ő szokta volna - nem európai módon - kioktatni a szövetségeseket, s nem ő határolódna el rendszeresen a közös európai politikától. Igaz, az uniós pénzekre még sosem mondott nemet, hiszen tisztában van vele, nélkülük nagy bajba kerülne. És miközben kivont karddal küzd Faymann ellen, nem átallja azt állítani, hogy a magyar rendszer a vélemény- és szólásszabadság legjobb példája. Erről meggyőződhettek mindazok, akik szólni merészeltek Ákos nézetei ellen.

A lényeg azonban az, hogy nincs itt lezárva semmi. Nem is lesz. És ez - Rogánt idézve - nem médiahisztéria.