Pop és populizmus: a Fidesz mozgósításra használja Ákost és Tóth Gabit, közben a cenzúra a Kádár-korszakot idézi
Számos területen vizsgáltuk már, hogyan foglalja el a kormány és holdudvara a kultúra berkeit a színháztól a filmgyártáson át a köztéri szobrokig, most ránézünk a könnyűzenére is, hiszen ez az, ami leginkább a nép nyelvén és a néphez szól, ma már szinte csakis a NER által igazgatott csatornákon át. Hogyan alakult ki a „nemzeti popzene” a fideszes megmondóemberré előlépett Ákostól az egyszerre népdalokat és indulókat éneklő ex-megasztáros Tóth Gabiig? És mi a rendeltetett helye ebben a közegben az ellenzéki hangadóknak Bródy Jánostól Fluor Tomin át a keményen rendszerkritikus Krúbiig? Meddig érnek a NER csápjai a Hangfoglaló programon és az állami vállalatok szponzorációján át, lehet-e még függetlennek maradni, ha a politika dönti el, kinek a slágereit játsszák a rádiók és melyik falunapon, fesztiválon lehet ezeket előadni?
