A legutóbbi jégkorszakot is túlélhette egy "emberféle"

Publikálás dátuma
2015.12.18 19:39
Illusztráció/Thinkstock
Fotó: /
A legutóbbi jégkorszakot is túlélhette az az emberféle, amelynek maradványait egy kínai barlangban fedezték fel kutatók. A 14 ezer éves combcsonttöredéket 1989-ben találták a kínai Jünnan tartománybeli Malutung-barlangban. A csontot tartalmazó leletegyüttest azonban csak 2012-ben kezdték tanulmányozni.

A PLOS ONE című folyóiratban közölt eredmények szerint az apró csontdarab a több mint 1,5 millió évvel ezelőtt élt Homo habilis és a korai Homo erectus fajok csontjaihoz hasonlít. "A combcsonttöredék fiatal kora azt sugallja, hogy a primitív külsejű emberfélék nagyon sokáig fennmaradhattak az evolúciónk során, ugyanakkor óvatosan kell fogalmaznunk, lévén, hogy csak egyetlen leletről van szó" - mondta Csi Hszüeping, a jünnani Kulturális Örökségvédelmi és Régészeti Intézet professzora, a tanulmány társszerzője.

A kutatók mostanáig úgy vélték, hogy az egyedüli premodern emberek, amelyek fennmaradtak a mai Európa és Ázsia területén, a mintegy 40 ezer évvel ezelőtt kihalt neandervölgyi és gyenyiszovai emberek voltak. Róluk úgy tartják, hogy nem sokkal a modern ember megjelenése után eltűntek a régióból, ám az új csontlelet azt sugallja, hogy egy másik primitív emberféle jóval tovább fennmaradhatott, egészen akár a legutóbbi jégkorszak végéig.

A combcsonttöredék gazdája mindössze 50 kilogrammot nyomhatott, ami igen kevés volt a premodern és a jégkorszaki átlaghoz képest - adta hírül a The Daily Telegraph című brit lap online kiadása. Amikor a kutatók 2012-ben először beszámoltak a gímszarvasok népének elnevezett emberfélékről, amelyek az archaikus és a modern ember jellemzőit vegyítve kiugró szemöldökcsonttal és állkapoccsal, valamint széles orral rendelkeztek, a szakemberek egy része szkeptikusan fogadta a felfedezést.

Az eredményekkel kapcsolatban vita robbant ki arról, hogy új evolúciós vonalat fedeztek-e fel, vagy sem. "A mostani felfedezés megint azt sugallja, hogy a malutungi csontok legalább egy része egy rejtélyes premodern fajtól származik" - húzták alá közleményükben a kutatók, hangsúlyozva, hogy további vizsgálatokra van szükség ennek megerősítéséhez.

A videó itt megnézhető 

Szerző
2015.12.18 19:39

Saját koronája táplál egy fekete lyukat

Publikálás dátuma
2019.01.21 13:13
Illusztráció
Fotó: NASA, ESA/
A gázfaló fekete lyuk szerkezetét az indirekt visszfények elemzésével térképezték fel.
Egy korábban szinte láthatatlan fekete lyuk 2018 márciusában a röntgentartomány legfényesebb forrásává vált. Az ugrásszerű aktivitásnövekedés „fény-visszhangokat” is elindított, ezekből sejthető, hogy a fekete lyukat tápláló gázfelhő formája megváltozott. A Marylandi Egyetem és NASA Goddard Űrközpont munkatársai a Nature szaklapban közzétett tanulmányukban mutatták be, hogyan sikerült megfejteniük a fekete lyuk növekedésének titkát - írta a Csillagászat.hu.
Amikor egy csillagtömegű fekete lyukat a társcsillaga táplál, a befelé áramló gáz felforrósodik, és röntgensugárzást bocsát ki. Az így kialakuló anyagbefogási korong körül lévő töltött részecskék egy még forróbb felhőt alkotnak, létrehozva a milliárd fokos koronát, amely még nagyobb energiájú röntgensugárzást bocsát ki. A csillagászok azt vizsgálták, hogyan verődik vissza a fény a rendszeren belül, az indirekt visszfények elemzésével térképezték fel a gázfaló fekete lyuk szerkezetét.
A csapat a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén működő műszer segítségével észlelte először a fényes jelenséget. A MAXI röntgenégbolt-felmérő program 96 percenként pásztázza át röntgentartományban az egész égboltot, változócsillagok után kutatva. Erin Kara és munkatársai a NICER adatainak segítségével megállapították, hogy először a nagy energiájú tartomány erősödik, majd halványul el, a kis energiájú tartomány pedig ezt követi. Ez a tendencia arra utal, hogy a nagy energiájú sugárzás a koronából érkezik a korongra, felmelegíti azt, majd alacsonyabb energián távozik onnan.
„Észrevettük, hogy a visszfények néhány hét alatt egyre közelebb és közelebb kerültek egymáshoz. A rendszerben valami egyre kisebb lett”
– mondta Kara.
Mivel a korong röntgenkibocsátásának más jellemzői nem változtak ezekben a hetekben, a csillagászok feltételezték, hogy a változás nem a korongban zajlik, de a korona mérete a tizedére csökkent. Ez az első bizonyíték arra, hogy a fekete lyuk a koronából táplálkozik.
2019.01.21 13:13
Frissítve: 2019.01.21 13:13

Genetikai okai lehetnek a monogámiának

Publikálás dátuma
2019.01.19 11:11
Illusztráció
Fotó: Pixabay/
A génekbe lehet „kódolva”, hogy egyes állatok hűségesek a párjaikhoz vagy nem.
A Texasi Egyetem kutatói által vezetett nemzetközi kutatócsoport, amelynek tagja többek között Pogány Ákos, a TTK Etológia Tanszékének adjunktusa is, tíz gerinces fajt vizsgált a monogámiához vezető evolúciós genetikai folyamatokat feltérképezve. Arra a következtetésre jutottak, hogy az evolúció során egyfajta univerzális formula hatására az agyban bizonyos gének aktivitása nőtt, másoké pedig csökkent, ennek következtében a kezdetben nem-monogám fajok monogámmá váltak - számolt be a TudományPláza.
A kutatók úgy definiálták a monogámiát mint a legalább egy párzási időszakon át fennmaradó, egyetlen párral történő párkapcsolatot, amelyben az utódok felnevelésével kapcsolatos munka legalább egy része megosztott, mint ahogy a ragadozóktól és más veszedelmektől való védelem is. A kutatók ez alapján alapján akkor is monogámnak tekintettek egy állatfajt, ha a pár tagjai alkalmanként más egyedekkel is párzanak.
A kutatók öt, közeli rokon fajpárt, köztük négy emlős-, két madár-, két béka- és két halfajt vizsgáltak, amelyeket úgy válogatták össze, hogy az egyik monogám legyen. Mind a tíz vizsgált faj hím egyedeinek agyában azonosítani tudták a monogámia kialakulását jelentő evolúciós átmenethez köthető változásokat. A monogám viselkedés összetettsége ellenére azt találták, hogy minden alkalommal ugyanazok a génexpressziós változások zajlottak le. Az egymástól távoli rokonságban álló fajok – például halak és emlősök – génjeinek szekvencia-hasonlóságon alapuló csoportosításával a kutatócsoport sikeresen azonosította a közös evolúciós formulát, amely hosszú párkapcsolathoz és szülői együttműködéshez vezetett az öt monogám fajnál. 
A publikációk egyik fő újdonsága, hogy a vizsgált több száz millió éves periódus jóval hosszabb evolúciós időszakot ölel fel, mint a korábbi tanulmányok, amelyek új jellegek kialakulása során egymástól legfeljebb tízmillió év által elválasztott állatfajokat vizsgáltak.
„Nem számítottunk rá, hogy 450 millió év során ilyen összetett viselkedést érintő evolúciós átmenetek pontosan ugyanúgy történtek minden alkalommal”
- mondta Young.
2019.01.19 11:11
Frissítve: 2019.01.19 11:11