A pártok kongresszusaikon,különösen,ha kormányoznak,áttekintik a két kongresszus közötti időszak politikai,gazdasági eseményeit,a megtett intézkedéseket,azoknak kedvező,vagy kevésbé sikeres hatásait,és a tapasztalatok levonásával kitűzik a célokat és azzal összhangban a szükséges feladatokat.Vitáznak,ütköztetik a véleményeket,és a többség akaratának megfelelő döntéseket hoznak,ami már mindenki számára kötelező.Ezzel szemben mit láttunk a Fidesz kongresszusán?A felsoroltakból semmit,ezért ez az összejövetel nem volt több,mint egy libazsúr. A vezér gúnár,Orbán,hatalmát fitogtatta,legfontosabb mondandója az volt,hogy ne számítson senki arra,hogy átadja a hatalmat,engedélyt ad arra,hogy ismét megválaszthassák,lehet,hogy mindjárt harminc évre. A másik öregedő gúnár,Kövér,felhívta a tojók figyelmét,hogy foglalkozzanak a tojásrakással,az a dolguk,csak ne repdessenek össze-vissza,mert megjárják. A pár éve a Fidesz libákhoz csatlakozott libacsapat vezető gúnára, Semjén,örömmel jelentette,hogy a libái tollainak színe már csaknem olyan mint a Fidesz libáié,alig lehet őket megkülönböztetni. Sikerült más országokban élő rokon libákat papíron ide csábítani,bár nem hoztak annyi szavazatot mint szerette volna,pedig még a ló hátáról is terelgette őket. A fiatalabb gúnárok közül,Lázát,óvatosan megemlítette,hogy azért nem ártana ha fiatalabb,értelmes,nem buta zsibák is feltűnnének a csapatban,bár harminc év múlva,amikor sorra kerülnének,már ők sem lesznek fiatalok,de ki tudja,hátha addig történik valami. Kósára még annyit sem.A libazsúr libái jól érezték magukat,elvoltak egymással,követték vezér gúnarukat. Hogy mi lesz az országgal? Az úgy tűnik senkit nem érdekelt,biztos nem volt a napirendi pontok között.