Bevallom, most nem a miniszterelnököt, hanem a rendszerét akarom támadni, ezért a Századvéggel kezdem. Lánczi András, a Századvég elnöke ugyanis megmondta, "aki a miniszterelnököt akarja támadni, az akár kezdheti a Századvég támadásával is".
A minap egy társaságban haditudósítóként sokfelé megfordult külföldi újságíró barátom különös hasonlattal jellemezte a magyarországi politikai módszereket. Ő úgy látja, mint amikor egy harctéren ködgyertya mögé bújva próbálja elleplezni csapatainak mozgását az egyik fél, hogy aztán előbújva meglepje ellenfelét; ilyen bújócskát játszik a kormány is. Ködgyertya az idegenellenesség, az utcákon újra és újra feltűnő örömóda-plakátok, a közmédiának álcázott kormányszócsövek megannyi blöffje. S a Századvég mára jószerével a kormány pénz- és politikai mosdatójává, az orbáni rendszer szellemi mételyévé lett.
Lánczi úgy védi alapítványa mundérját, hogy közben magára húzza mindezeket a támadásokat. Jó ideje rebesgetik, hogy a Századvég közpénzből fenntartott korrupciós intézmény. Nem lehetett véletlen, hogy az amerikai kitiltási botrány nyomán is azonnal szóba került a nevük, vezető munkatársaik esetleges érintettsége. Az akkoriban kavart köd mostanában kezd átláthatóvá vékonyodni.
Bírósági ítéletre volt szükség ahhoz, hogy fellebbenthető legyen a fátyol a milliárdos tanulmányok valójában mennyit érnek. Lánczi persze háboroghat azon, hogy milyen alapon kell megmutatniuk országnak-világnak milyen tanulmányok kerültek ki a műhelyükből, attól fél, nemzeti érdekeink sérülnek. Holott ha nincs titkolni való körülöttük, tán még örülnie is kellene a tisztázás esélyének.
A rendszerváltás legrégebbi agytrösztjének mondja a vállalkozást, amely – szerinte - a Fidesz-kormánytól egyetlen fillér támogatást sem kap. Már maga a monopóliumként kisajátított megbízások is korruptak, de Lánczi ebben nem lát kivetni valót. Ők csak „egy” a hazai vállalkozók közül, s a „hazai vállalkozói réteg kialakítása” nem korrupció, csupán a Fidesz legfőbb politikája. 1989-re hivatkozik, a rendszerváltás utáni privatizációs hullámra, amely valljuk be, elvetette a később terebélyessé növekedett korrupció magját. A Fidesz székház-ügye, az Orbán-bányák, Simicska „okos tanácsai”, Schlecht bűvészi cégeltüntetései már akkor mutatták a fiatal demokraták kreatív erkölcsi felfogását. Lehetett persze korrupciós ügyekkel vádolni a szocialistákat, de egyik ellenük felhozott példa sem érhetett a cigaretta-biznisz levajazása, a földek haveri kiosztása, az elvtelen közbeszerzési pénzosztás nyomába.
Itt zajlottak, zajlanak az orrunk előtt, csak eltakarják a ködgyertyák. Legtöbbjüket a Századvég „agytrösztje” gyártotta. Nem kis pénzért.
Hát ilyen világban élünk!
