Elolvastam a Magyar Időkben, kormányunk lapjában, azt az interjút, amit Lánczi András a Századvég Alapítvány elnöke adott. Nem reagáltam volna erre a dologra, ha az Alapítvány vezetője nem mondja meg, hogy "A Századvéget azért támadják, mert az orbáni kormányzás egyik fontos támasza. Aki a miniszterelnököt akarja támadni, az akár kezdheti a Századvég támadásával". Ekkora hízelgést, kedves Lánczi úr, nem halottam már legalább 30 éve!Természetesen az 5 milliárd forintos kormányzati megbízásának meg van a hatása, ez egyértelmű. Ezért már lehet akár mit mondani, teljesen értelmetlenül, mint például hadd idézzem az elnök úr szavait, hogy "amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája". Értik ezt, kedves olvasótársaim? Mert én nem.
Eszembe jutott, amikor a hetvenes években az egyetemen tanították Vlagyimir Majakovszkij Lenin című "zseniális" költeményét. Azt írta a szovjet poéta, hogy "Lenin és a párt - ikrek. Azt mondjuk, hogy Lenin, értjük, hogy a párt. Ha kimondjuk, hogy a párt, érjük, hogy Lenin". Így van ez a Századvéggel is. Lánczi "zseniális" mondata arról, hogy "az ellenzék annyira túlméretezi a gyűlöletből fakadó helyzetmegítélést, hogy ez legfeljebb egy viccpártnak lehetne az intellektuális háttere, csak ők a végén el is röhögik magukat". Nem vagyok pártag, nem tartózóm senkihez, csak egy okos embernek tartom magam. És ezért én is röhögök az ilyen interjúk olvasása alatt. Mindig eszembe jutnak Majakovszkij szavai. Meg az, hogy mennyibe is kerül egy jó, alapos hízelgés.
