Borzongató távlatok

A közelmúltban lezajlott Fidesz-kongresszuson Orbán Viktor - váteszi hangulatában - még legalább harminc évet adományozott magának. Szerencsénk, hogy kormányunk elnöke szerényen bánt az évtizedekkel és nem kívánt átmenni a huszonkettedik századba. Nem illik Erzsébet, angol királynőt túlteljesíteni. Nekünk már az is sok, ha a kör még hátralevő részét kitölti. Csak abban reménykedhetünk, hogy ez a kezes bárány nép megelégeli az orbanizmus áldásait és lerázza magáról, mint kutya a vizet.

Nagy bűnük, hogy az alkotmányt és a törvényeket hozzáigazítják gaztetteikhez, az állam vagyonát szétosztják barátaik között, a sajtószabadság elleni sorozatos merényleteikkel megakadályozzák, hogy viselt dolgaikat ország-világ előtt leleplezzék. Úgy viselkednek, mintha az állam egy feudális kör latifundiuma lenne, mellyel szabadon rendelkeznek. Önhittségükben nem gondolnak arra, egyszer eljön a számonkérés pillanata! Úgy tűnik, bizonyos káder- átcsoportosítással sikerült megmenteni – legalábbis átmenetileg - a helyzetet.

Olyan politikusok kerültek előtérbe, akik nem tehetségükkel, de lojalitásukkal teremtenek látszatstabilitást. Ám hiányzik ilyen helyzetben egy potens ellenzék, mely megélhetne (nem a saját érdemeiből) hanem a kormánypárt bűneiből, mint ahogyan a Fidesz győzhetett 2010-ben az MSZP, Gyurcsány gyengeségéből. Ha nem történik gyökeres, pozitív változás, segítik Orbánt próféciájának megvalósításához. Kibírná ezt a csapást az ország?