Bachtól a kortárs improvizációkig

Fassang László orgonaművész a hazai zeneélet egyik legaktívabb – külföldön is elismert – személyisége. Karácsonyi látomások című új lemezén Bach-művek mellett saját improvizációi hallhatók. Budapesten és Párizsban tanít, emellett a Müpában az orgonakoncertek szerkesztője, illetve a 2015/16-os szezonban az évad művésze.

- Karácsonyi tematikájú hanglemezekből még ma is dömping van, miközben az internetes letöltés miatt egyre nehezebb CD-t eladni. Miért fogott bele mégis az új lemez elkészítésébe?

- Korábbi lemezeim felkérésre születtek, a Karácsonyi látomások viszont saját ötletem volt, belülről fakadt. Szükségét éreztem, hogy a közelmúltban, a ceglédi evangélikus templomban épült különleges orgona hangját megörökítsem. Ez a hangszer igazi műalkotás, amely Johann Sebastian Bach kora és közvetlen környezete, a türingiai orgonaépítés hagyományait követi. Cegléden már ma is csak Bach-orgonának nevezik. Köszönettel tartozom Gryllus Dánielnek, aki első megkeresésemre örömmel vállalta a lemez kiadását.

- Kiváló külföldi kapcsolatai révén ön is részt vett a ceglédi orgona megépítésében?

- Közvetve. 2004 óta igyekszem segíteni a magyar orgonaépítőknek, hogy újabb nemzetközi kapcsolatokat találjanak. Kollégáimmal, tanítványaimmal több külföldi tanulmányúton vettünk részt, amelyek szintén a művészek és orgonaépítők egymásra találását segítették. Ez már kezdi meghozni a gyümölcseit, például a Kálvin téri református templom vagy a ceglédi templom orgonája esetében.

-A lemezen Johann Sebastian Bach remekműveihez merész rögtönzések társulnak. Ennek itthon nincs igazán hagyománya...

- Magyarországon is van hagyománya az orgona-improvizációnak, csak sajnos az elmúlt évtizedekben kevéssé volt reflektorfényben Gergely Ferenc, Kistétényi Melinda, Sebestyén János vagy Lantos István munkássága. Mostani kollégáim közül Pálúr János és Karosi Bálint is remekül improvizál. Én már párizsi tanulóéveimben elhatároztam, hogy megtanulom a pillanat művészetét, és nagyon intenzíven foglalkoztam vele. Ma is rendkívül fontosnak tartom a hangszerrel, a zenésztársakkal, a közönséggel való folyamatos kommunikációt, aminek kiváló eszköze a rögtönzés. Akkor jó egy improvizáció, ha érezzük a születés fájdalmát, örömét, kockázatát.

-Az improvizáció a klasszikus zene irányából elvezet a jazz és a népzene felé, amelyekkel koncertjein ugyancsak gyakran találkozik. Honnan ered az e műfajok iránti érdeklődése?

-Baráti kapcsolatok révén ismertem meg alaposabban a jazzt és a népzenét, s valóban az improvizáció teszi lehetővé, hogy ezekből közös zenei produkció jöjjön létre. Kölcsönösen tanulunk egymástól, gazdagítjuk egymás világát. A jazz és a népzene ébresztett rá, hogy mennyire fontos a szóbeli hagyomány. A leírt kotta csak egy részét tükrözi a szerzői elképzeléseknek – elég, ha a díszítésekre vagy a hangsúlyozásra, frazeálásra gondolunk. Növendékeimmel végeztem egy kísérletet: megkértem, hogy kottából játsszanak le egy közismert jazz-standardet, egy Sonny Rollins-számot. Utána meghallgattuk a felvételt, s annak alapján újra el kellett játszaniuk – ég és föld volt a különbség. Ugyanez egy barokk kompozícióra is érvényes: biztos vagyok benne, hogy ha a 18. században már létezett volna hangfelvétel, ma egészen más lenne ezeknek az orgonaműveknek az előadása. Nem véletlenül említettem Sonny Rollinst: nagyon szeretek szaxofonosokkal improvizatív zenét játszani. Szokolay Dongó Balázzsal, Bacsó Kristóffal vagy legutóbb Ávéd Jánossal nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot. Jánossal kvartettben – Horváth Balázs (bőgő) és Sárvári Kovács Zsolt (dob) közreműködésével – egy lemezt is felvettünk, amelynek tavasszal lesz a bemutatója a BMC-ben.

- A Zeneakadémia mellett második éve a patinás párizsi Conservatoire-on is tanít. Hogyan jött ez a felkérés?

- Erre is az improvizáció a válasz. Ezt a tárgyat tanította egykori mesterem, Philippe Lefebvre, aki nyugdíjba vonult, s a Conservatoire megpályáztatta az állását. Kéthetente néhány napot töltök Párizsban: orgonistáknak tanítok improvizációt mint melléktantárgyat, de vannak, akiknek ez a főtárgyuk. Osztályomban a franciák mellett német, lengyel és svéd növendékek tanulnak. Örülök, hogy a Conservatoire mellett Párizs templomaiban is tarthatunk órákat: a St. Gervais-ben – ahol évszázadokon át jeles zeneszerzők, a Couperin-család tagjai töltötték be az orgonista posztját – vagy a St. Eustache-ban, amelynek orgonáján Berlioz és Liszt is rendszeresen játszott. Izgalmas feladat és új tapasztalat, hogy nemrég beválasztottak abba a szakmai zsűribe, amelynek döntenie kell a Notre Dame székesegyház új orgonistájának személyéről.

-Szakértőként részt vett a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem orgonájának építésében, s 2006 óta a Müpa orgonakoncertjeinek szerkesztője. Mire büszke az elmúlt tíz évből, s mely területeken szeretne fejlődni?

- A Müpában van a világ legtöbbet foglalkoztatott koncerttermi orgonája – erre büszke vagyok. Az elmúlt tíz évben sikerült az orgonát bevinni a köztudatba, szerves részévé vált a Müpa és a terem programjának. A szólókoncertek mellett kamarazenei előadásokon, szimfonikus zenekarral és kórussal is megszólal, és a zeneakadémiai oktatás szolgálatában is fontos szerepet játszik. Elkészült az az orgona-szimulátor, amelynek segítségével az előcsarnokban is bemutathatjuk a hangszert, bárki kipróbálhatja a fontosabb hangszíneket, regisztrációkat. A jövőben szeretném még markánsabbá tenni a tematikus orgonasorozatok – így az Orgona-sztorik és az Orgonapárbaj – profilját. A nagy katedrálisok világhírű mesterei mellett szeretnék teret adni a fiatal versenygyőzteseknek. Szeretném, hogy legyenek a Müpában templomi hangulatú orgonamatinék, amikor csak a második emeleti karzatot nyitjuk meg a közönség előtt. Fontos célom, hogy a kortárs zeneszerzőket új orgonaművek írására ösztönözzem: Eötvös Péter orgonára, Hammond-orgonára és szimfonikus zenekarra írt kettősversenyének 2017-ben öt európai városban (köztük a Müpában) lesz a bemutatója.

- A Müpa idei koncertszezonjában ön az évad művésze. Novemberi szimfonikus koncertje után mire készül a tavaszi időszakban?

- Márciusban feleségemmel, Rohmann Ditta csellóművésszel, valamint Vincent Le Quang francia szaxofonossal és a kiváló énekessel, Philipp Györggyel játszunk együtt. Májusban, az Orgona-sztorik sorozat keretében Mácsai Pál lesz a vendégem, s ezzel a koncerttel kezdődik a Müpa orgona-avatásának tizedik évfordulóját ünneplő fesztivál.