Nyoma sincs annak, hogy a kormány bosszúja állna a Le Pen család adócsalási ügye mögött. Az elkötelezett konzervatív, valamint a baloldali, továbbá a magukat objektívaknak hirdető szerkesztőségek is fönntartás nélkül hiteleseknek tartják a közélet tisztaságára ügyelő hatóság közleményeit. Ha van egyáltalán politikai mellékzöngéjük a történteknek, azokat nem a pártatlan intézmények tájékán sejtetik, éppen ellenkezőleg az évtizedek alatt skandalumokkal terhelt párt gyanús berkeiben. A Nemzeti Front egész múltja, vezetőinek magatartása teszi kétségbevonhatatlanná, hogy bármennyire súlyos gyanúkkal terhelik is a pártot, annak lehet valóságalapja.
Miről is van szó? A kicsit bürokratikus elnevezésű, a Közélet Átláthatóságát Vizsgáló Főhatóság, évek óta szimatol nem csupán a Nemzeti Front, hanem valamennyi ilyen jellegű szervezet háza táján. A vizsgálódás még abban az időben kezdődött, amikor Jean-Marie megteremtette pártját, több más hasonló európai radikális mozgalom mintájára. A szövevényes ügy részleteit érthetően a Les Echos című gazdasági napilap foglalta össze. Abból indul ki, hogy a Nemzeti Fronton túl, Marine Le Pen egy mellékvállalkozást is hozott létre Riwal néven, amely nem éppen törvényes műveletekbe kezdett. A választásokon induló jelölteknek különféle a kampányhoz szükséges segédeszközöket szállított, röplapokat, kisebb plakátokat, körleveleket.
Ezeket aztán túlszámlázta. Megtehette, hiszen a hadjárat költségeit végül az államkasszából térítik meg. Fiktív munkatársaknak adtak számlákat, az így beszedett összegeket aztán svájci bankokba utaltak át. Nem kis pénzről van szó, ennek összege eleinte mintegy 2,2 millió eurót tett ki, ezen túl 1,7 millió euró értékben aranyrudakat és értékes ékszereket is gyűjtöttek. Csalásokról, pénzmosásról is szó van, „családi méretekben”.
A további vizsgálatok kimutatták, hogy mindennél nagyobb arányú pénzügyi és politikai visszaélésekről is szó van. A személyes adóbevallások hamis adatokon alapultak, az ingatlan és egyéb vagyontárgyak értékét „alulbecsülték”, és ennek megfelelően mindezek jóval kevesebb járulékot fizettek be a kincstárnak. Az egyik párizsi bíróság vizsgálata kimutatta, hogy Jean-Marie Le Pen vagyona európai parlamenti képviselőként 2004 eleje és 2009 vége között a beismerten túl egymillió euróval gyarapodott. A csalás mértéke elérte a valódi érték hatvan százalékát is elérhette, de ez csupán az öregúrra vonatkozik, lányára nem. Marine Le Pen esetében „mindössze” néhány százezernyi euró gyanúja kerülhet szóba, igaz, az ő politikai pályája azért rövidebb, mint apjáé.
A már eddig föltárt, eddig eltussolt vagyonok közé tartozik Saint-Cloud környékén egy villa, amelyet hatmillió euróra becsülnek, de fölfedezték azt is, hogy az idősebbik Le Pen egy pezsgőgyár részvényese is. Marine ugyanakkor nem fizet személyi jövedelemadót, holott a L’Express című hetilapnak 2012-ben úgy nyilatkozott: Morbihanban, közel a tengerhez egy ház „mindössze” nyolcadának a birtokosa, s egy ingatlanvállalkozásban érdekelt, Pepignanban pedig egy 180 négyzetméteres villa az övé, és vannak egyéb értékei is. A pénzügyi hatóságok összegezése szerint ketten, atya és leánya, vagyonuknak úgy a kétharmadát hallgatják el. Jean-Marie Le Pen azt állítja, hogy ingatlanjai a becsült összegnél jóval kevesebbet érnek.
Színigaz – fűzte hozzá – létezik olyan villa, amelyek jó néhány, akár tucatnyi helyiséget foglalnak magukban, de ezek még nem tekinthetőek fényűzőnek. Az öregúr a Le Canard enchainé, a Leláncolt kacsa című hetilapnak azért panaszkodott, mert úgymond rosszindulatú sztorikat terjesztenek róla. „Mindenért törlesztem az adóimat, nem tartozom egy vassal sem. Minden rémhír, amelyeket csak azért terjesztenek, mert rendőrállamban élünk” – jelentette ki.
Hírek szerint a francia Nemzeti Front finanszírozásának akad egy érdekes szála: a sejtelmes „keleti kapcsolat”. Ugyancsak a Les Echos pénzügyi szaklap írta meg az AFP hírügynökség moszkvai tudósítására hivatkozva, hogy egy orosz pénzintézet 2014 szeptemberének végén kilencmillió euró hitelt utalt át Le Penék számlájára. Az eredeti forrás valójában ciprusi, amely viszont orosz oldalról „táplálkozik”. Állítólag egy Putyin elnökhöz is közelálló orosz hacker keresendő a háttérben, aki egy ukrán szélsőjobboldali szervezettel is kapcsolatban áll.
Valójában azonban nem is az orosz forrás az érdekes, hanem az, hogy a francia jog tiltja külföldi eredetű anyagi eszközök igénybe vételét. Az ügy, ha egyelőre nem lépi is túl a Szajna parti politikai szenzációk megszokott mértékét, igencsak felkeltette a helyi sajtó érdeklődését. Az egyik friss tudósítás szerint, amidőn az egyik párizsi bíróság beidézte kihallgatásra Marine Le Pent, a hölgy tüntetően és provokatívan távolmaradt, sőt ellentámadást indított.
Beadvánnyal fordult a francia alkotmánybírósághoz, az Államtanácshoz, azt állítván, hogy boszorkányüldözést indítottak vele szemben. Maga Jean-Marie Le Pen, a pártalapító, a BFM közszolgálati gazdasági tévé csatorna kamerái előtt jelent meg, s a tőle megszokott stílusban kifejtette, „a kormányzat zaklatja a hatalom ellenfeleit”. A Nemzeti Front alelnöke azt fújta, hogy a hajsza azt jelzi, Marine Le Pent szemelték ki „szétzúzandó ellenfélnek”, méghozzá amiatt, mert félti hatalmát a jelenlegi politikai elit. Akadt olyan „frontos” illetékes is, aki nem riadt vissza attól sem, hogy Pinochethez hasonítsa a kormányon lévőket „politikai hadjáratukért”, ami azért egy nyíltan szélsőjobboldali mozgalom illetékesétől kellő arcátlanságra vall.
Marine Le Pennek a bíróságról való föltűnő távolmaradását az is magyarázza, hogy megpróbálja elérni az alkotmánybíróságnál a vele, illetve velük szemben indított vizsgálat felfüggesztését. A keresetet végül elutasították, így minden megy a maga útján, amúgy évekbe telhet, amíg jelentősebb előrelépés történhet az ügyben. Ennek ellenére a sajtó már az esetleges büntetés mértékét találgatja. Ha bűnösnek találnák a politikai klán tagjait, akár 45 000 euró kártérítésre kötelezhetik őket, ami azonban ennél jóval kellemetlenebb lenne számukra: három éves börtönt is kaphatnak. Bár ez azért nem tűnik valószínűnek, nagyon is reális lehetne az esélye annak, hogy egy teljes évtizedre eltilthatják őket a választhatóságtól. Ez Marine Le Pen politikai pályafutásának végét is jelentené.
És ez nem az újságírók kombinációja, találgatása, hanem pontos idézete a büntető törvénykönyv idevágó negyvenedik szakaszának. Ha így történne, akkor az nem csupán a még mintegy másfél évig kormányzó szocialista hatalom életét, és jövőjét érintené kedvezően, hanem a hagyományos konzervatív jobboldalét is, amely decemberben pánikkal szemlélte a Nemzeti Front veszélyes előre törését, a Le Penék számára végül is balsikerrel zárult regionális választásokon.
