Nem új dolog, hogy elteszik láb alól azokat az újságírókat, akik „túl sokat tudnak”. Az elmúlt évtizedekből jó néhány ilyen esetet ismerünk. Elég csak az olasz Mauro de Maurót említeni, akinek nemcsak országa gazdasági és politikai potentátjainak maffia-érdekeltségeibe tenyerelt bele, hanem a feltételezések szerint tudott az 1970 végére tervezett szélsőjobboldali puccs előkészületeiről is. De sokan emlékeznek a dublini drogkereskedőket leleplező bátor ír riporternőre, Veronica Guerinre (róla két film is készült), akit 1996-ban öltek meg a nyílt utcán, vagy a 2006-ban meggyilkolt orosz Anna Politkovszkajára, akinek egyebek között az volt a „bűne”, hogy beszámolt a csecsenföldi atrocitásokról és megpróbálta leleplezni a Putyin-rendszer sötét oldalait.
Irak 168
Szíria 86
Fülöp-szigetek 77
Algéria 60
Szomália 57
Oroszország 56
Pakisztán 56
Colombia 47
India 37
Mexiko 35
Brazília 34
Afganisztan 27
Törökország 20
Sri Lanka 19
Bosznia 19
Banglades 19
Tádzsikisztán 17
Ruanda 17
Sierra Leone 16
Izrael ás a megszállt palesztin terület 16
A haditudósítók pedig napjainkban is minden pillanatban az életükkel játszanak: 2002-ben nagy port vert fel az amerikai Daniel Pearl esete, akit Pakisztánban rabolt el és ölt meg az al-Kaida. Az ugyancsak amerikai James Foley-t - aki végigdolgozta az afganisztáni, az iraki és a líbiai háborút - 2014-ben Szíriában rabolta el és végezték ki az Iszlám Állam fegyveresei. Közben az utóbbi években egyre nőtt a „veszélyes terepek” száma a világban, és egyre több helyütt nem kegyelmeznek azoknak, akik oknyomozásra adják a fejüket, és céljuk az igazság feltárása.
Büntetlen bűntettek
Mint arra az UNESCO az ENSZ-közgyűlés által az újságírókkal szemben elkövetett bűntettek elleni nappá nyilvánított november 2-án kiadott jelentésében felhívta a figyelmet, az elmúlt tíz évben több mint 700 újságírót öltek meg munkavégzés közben. Az eddigi leggyilkosabb év 2012 volt, amikor 123 sajtómunkással végeztek. A Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi újságíró jogvédő szervezet 2015-ös adatai szerint összesen 110 médiamunkást öltek meg, köztük bizonyíthatóan hivatásuk miatt, illetve annak gyakorlása közben 67-et, valamint 7 „közreműködőt”, köztük tv- és blog-szerkesztőket, továbbá 27 bloggert és civil újságírót.
A profik közül a legtöbbet, 11-et, Irakban gyilkoltak meg, a második helyen Franciaország áll a Charlie Hebdo szatírikus lap elleni terrorakció 8 halottjával. Dél-Szudán (6), Jemen és Szíria (5) következik a sorban, de még mindig nincsenek biztonságban a mexikói újságírók sem (4), akiknek a legfőbb ellenségeik továbbra is a megfoghatatlan drogbárók. Franciaországon kívül Európában csak ukrán újságírók fizettek életükkel bátorságukért. Az ellenzéki Olesz Buzinát vélhetően ukrán nacionalisták lőtték le Kijevben, míg Szerhij Nikolajev áprilisban az ukrán hadsereg és a szakadárok között tűzharcba keveredve vesztette életét.
Az UNESCO jelentéséből kiderül, hogy egyre több újságíró esik áldozatul nem halálos végű támadásoknak, fizikai bántalmazásoknak, megfélemlítéseknek, háborús zónákban és azokon kívül is. A világszervezet szerint sajnálatos, hogy általában a médiamunkások ellen elkövetett bűntettek közül
csak minden tizedik tetteseit ítélik el. Ez pedig tovább ösztönzi e bűncselekmények megrendelőit, ugyanakkor félelmet, egyben apátiát kelt a társadalomban, és magukban az újságírókban is, mert nem érzik maguk mögött a hatóságok, az igazságügyi szervek védelmét. Így aztán egyre kevesebb a tényfeltáró újságíró, mert nemhogy nem éri el munkájával a kívánt társadalmi hatást, hanem még az életét is kockára teszi – hiába.
Az UNESCO még nagyobb veszélyt lát abban, hogy az újságírók elleni atrocitások büntetlensége nyomán a társadalom elveszíti bizalmát saját igazságszolgáltatási rendszere iránt, és nem látja biztosítottnak, hogy az bárkit is megvédjen jogsértés esetén. Pedig „a hiteles és minőségi információ a demokrácia, a jó kormányzás és a hatékony intézmények fontos sarokköve” – állapítja meg a jelentés.
A nyílt utcán lőttek fejbe december végén egy szír újságírót Törökországban. Nadzsi al-Dzserf az Iszlám Állam tömeggyilkosságairól szóló dokumentumfilmen dolgozott. Az újságíró a RBSS (Raqqa is Being Slaughtered Silently - Rakkát csöndben kiirtják) nevű csoporttal dolgozott együtt.
A csoport helyi aktivisták beszámolóin keresztül 2014 áprilisa óta dokumentálja az Iszlám Állam által a csoport székhelyének számító kelet-szíriai Rakka városában elkövetett emberijog-sértéseket.Emellett a Henta nevű szíriai magazin főszerkesztője volt. Egy ismerőse a török médiának elmondta, hogy az újságíró a december utolsó hetében családjával Párizsba tervezett repülni, miután menedékjogot kapott Franciaországtól. - MTI
Ki védi meg a bloggereket?
Az újságírói munka veszélyességét, egyben a sajtószabadság korlátozását is jelzi, hogy – mint az a bizottság az újságírók védelméért (Committee For The Protection of Journalists – CPJ) civil szervezet megállapította – 2014-ben összesen 221 újságíró töltötte börtönbüntetését valahol a világban (ez a második legmagasabb szám 2012 óta, amikor 232 volt az elítéltek száma). A listavezető toronymagasan Kína (44), a második helyen Irán áll (30), de Egyiptomban és Szíriában 12-12, míg Törökországban 7 sajtómunkást börtönöztek be. Előkelő helyet foglal el a rangsorban Mianmar is (10), ez azonban az Aung San Suu Kyi vezette ellenzék győzelmével vélhetően hamarosan változni fog.
Az összkép azonban aligha javul 2015-ben: az RSF adatai 156 bebörtönzött újságíróról adnak hírt, (a legtöbben Kínában és Egyiptomban (23) sínylődnek zárt falak között), de a szervezet további 176 civil újságíróról és bloggerről tud, akiket megfosztottak szabadságuktól. Az ő hozzáadásuk a hivatásosokhoz mindenképpen jogos, hiszen éppen a független tényfeltárás terén növekszik a világon mindenütt a szerepük, hiszen nem kötik őket sem hatalmi, sem pedig gazdasági-üzleti kényszerek. E téren még nyomasztóbb a „kínai fölény”: 84 ellenzéki van börtönben, köztük tibeti és ujgur aktivisták, heten már 15 éve raboskodnak, de tavaly már 10 újabb kínai „net-polgárt” tartóztattak le. Közéjük sorolják a 2010-ben Nobel békedíjat kapott Liu Hsziao-po irodalmárból lett közírót, akit két évvel korábban vetettek fogságra, mert bírálta síkra szállt a többpártrendszer és a politikai reformok mellett.
Barrett Brown esete
Még az alkotmányának a szólás- és vélemény-nyilvánítási szabadságára vonatkozó 1. számú módosítására méltán büszke Egyesült Államokban is akad bebörtönzött újságíró a szabadúszó, korábban elsősorban a Huffington Postnak dolgozó Barrett Brown személyében. Barrett a vád szerint támogató cikkeket közölt az Anonymous hacker-csoportról és olyan linkeket tett fel az internetre, amelyek a Stratfor Global Intelligence biztonsági cégtől 2011-ben ellopott információkat tartalmazták. Brownt 2012-ben tartóztatták le, majd az tavaly januárban ítélték el öt év, három hónap börtönre.
Az újságírók meggyilkolása, vagy bebörtönzése azonban többnyire csak akkor válik hírré a nemzetközi médiában, ha ismert személyiségről van szó, vagy pedig maguk a körülmények önmagukban „hírértékűek”, mint például az tavaly augusztusban Alison Parker és Adam Ward esete. (Az amerikai WDBJ7 csatorna két munkatársát riport közben, élő adásban lőtte le egy volt kollégájuk.) A folyamatosan veszélyeztetett sajtómunkások többsége nem számíthat társadalmi szolidaritásra, a „névtelen” bloggerek pedig, már csak elszigeteltségük miatt is, még a szakma támogatására sem. Arról pedig egyetlen jogvédőnek sincsenek, mert nem is lehetnek adatai, hogy hány olyan újságíró dolgozik a világban, akire bármikor lesújthat a végzet, tevékenységének terepe, körülményei vagy pedig pusztán témaválasztása miatt.
Legyen háborús bűntett az újságírók meggyilkolása!
Háborús bűntettnek akarja minősíttetni újságírók meggyilkolását vagy túszul ejtését az AP amerikai hírügynökség elnök-vezérigazgatója – Gary Pruitt állt elő nemrég javaslatával Hongkongban a Külföldi Tudósítók Klubjában mondott beszédében.Pruitt szerint korszerűsíteni kell a nemzetközi jogot az újságírók védelmében, akik konfliktusövezetekből tudósítanak, és egyre inkább szélsőséges csoportok célpontjaivá válnak.
Azt mondta: régebben a "Sajtó" feliratú mellény vagy autó védelmet nyújtott, mert a riportereket a konfliktus fejleményeiről beszámoló, független civileknek tekintették a harcolók, mostanra azonban Pruitt szerint e felirat oltalom helyett inkább fokozza a fenyegetettséget, mert célponttá tesz.Rámutatott, hogy a szélsőséges erőknek nincs szükségük a sajtó embereire, mivel inkább a közösségi médiát használják üzeneteik terjesztésére.
"A saját tálalásukban akarnak elmondani minden történetet az elejétől a végéig, márpedig egy újságíró kritikusan meg is szűrheti az eseményeket, ezért aztán a szélsőségesek látni sem akarják őket maguk körül. A nagyvilágnak viszont kellünk, hogy valós tényekről értesülhessen, a történések teljes bemutatásával, nem pedig azok egyoldalú tolmácsolásával, ahogy a szélsőségesek akarnák" – mondta Pruitt.Pruitt jogi javaslata szerint új jegyzőkönyvvel kell kiegészíteni a Genfi Egyezményt.
Elismeri, hogy a háborús bűnnek minősítés nem jelent majd feltétlenül védelmet újságíróknak, de – mint mondta – jobban tudatosíthatja, hogy a sajtó embereinek az orvosokhoz és ápolókhoz hasonlóan nem szabad célpontokká válniuk háborúkban.
