Sokba került Tőkés a magyar költségvetésnek

Alighanem minden idők legköltségesebb magyar pártalapítása volt az Erdélyi Magyar Néppárt megalakítása, a kísérlet politikai csőddel végződött Romániában. A Tőkés László számára létrehozott formáció mögül mára ki is vonult az egykori mentor, az Orbán-kormány. Öt év alatt azonban több mint 4 millió eurót pumpált az erdélyi - úgynevezett - Demokrácia Központokba, hivatalosan a könnyített honosítás folyamatában végzett munkáért.

Az RMDSZ-ből 2003 januárjában kiszakadt belső ellenzék, amelynek vezéralakja Tőkés László volt, két pártot is alapított budapesti, fideszes segítséggel. Mindkét kísérlet kudarcba fulladt, a veszíteni nem szerető Orbán Viktor mára ejtette korábbi protezsáltjait és beállt a korábbi ellenfél, az RMDSZ mögé. Először a Magyar Polgári Párt (MPP) jött létre, amelyet Szász Jenő vezetett, Tőkés amolyan párt fölött lebegő jelképes figura lett volna az ellenzéki oldalon, amennyiben érvényesül az eredeti elképzelés. De a két dudás nem fért meg egy csárdában, a Tőkés-Szász ellentét olyan mély lett, hogy a 2010-es kormányváltás után Tőkésnek új pártot hoztak létre, az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP). Nyilván hivatalosan nem lehetett támogatni, de a formáció mögött álló Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak (EMNT) létrehoztak egy irodahálózatot, az úgynevezett Demokrácia Központokat, amelyek a könnyített honosítás szereplői lettek, az EMNT pedig a magyar kormány erdélyi stratégiai partnere.

Az erdélyi Átlátszó éveken át igényelte Budapesttől az EMNT-nek juttatott támogatás adatait. A portál végül megkapta az adatokat. „Majdnem három évre, egy megnyert perre és egy újabb kormányzati ciklus jelentette átrendeződésre volt szükség ahhoz, hogy a magyar kormány kiadja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak (EMNT), illetve vagyonkezelőjének, az önálló jogi személyiséggel rendelkező EMNT Egyesületnek juttatott költségvetési támogatások listáját 2010-től napjainkig. Ezzel az adatsorral újabb fontos darabja került a helyére annak a puzzle-nak, amelyet a magyar kormány által finanszírozott erdélyi magyar politikai próbálkozásokról igyekszünk kirakni” - olvasható az erdélyi Átlátszó napokban közzétett írásában.

Ezen adatok bizonyítják, hogy öt év alatt több mint 4 millió euróhoz jutott Tőkés erdélyi politikai háttere, és a Demokrácia Központok által összeállított könnyített honosítás-iratcsomó pedig darabonként átlagosan 18 euróba került.

A portál összesítése szerint az első, 95 millió forintos (300 ezer eurós) támogatást 2010 októberében utalták az EMNT-nek, a támogatás célja „uniós központok beruházás”. 2011-ben összesen 265 millió forint (840 ezer euró) támogatást utaltak ki. Ez részben a népszámlálási kampányra, részben pedig az EMNT és az EMNP területi irodáiként működő Demokrácia Központok létrehozására, azok „működési és felhalmozási költségeire” szolgált, közölte az erdélyi Átlátszó.

2012-től aztán évente érkezett egy 250 millió forintos (mintegy 800 ezer eurós) támogatás az EMNT Egyesület bankszámlájára – ezek tárgya hol „működési és felhalmozási költségek támogatása”, hol az egyesület éves működési költségei, 2014 óta pedig a „Demokrácia Központok tevékenységének és működésének költségei”.

2010-től 2015-ig tehát 1,4 milliárd forintra (4,4 millió euró) rúg az EMNT-nek folyósított költségvetési támogatás, ebből 1,3 milliárdot (mintegy 4,2 millió eurót) kifejezetten a Demokrácia Központok működésére szántak. Ehhez adódtak hozzá azok a százmilliós nagyságrendű szponzorációk, amelyeket magyar állami vállalatok nyújtottak EMNP-politikusok által frissen bejegyzett civil szervezeteknek, írta az Átlátszó.

Mivel arra vonatkozó adatok még nincsenek, hogy az EMNT a 2016-os költségvetésből is hasonló nagyságrendű támogatásra számíthat, egyelőre csak feltételezés, hogy az Orbán-kormány megvonta mind a politikai, mind az anyagi támogatását a Tőkés birodalomtól. Az EMNP a 2012-es önkormányzati és parlamenti választáson egyaránt nagyon leszerepelt, ezután a politikai támogatás megingott, Tőkést nem EMNP listán próbálták az Európai Parlamentbe juttatni, hanem a Fidesz listájára tették. A 2014-es elnökválasztás szintén bukta volt az EMNP-nek, de attól még 2015-ben sem szűkölködtek az anyagiakban. 2016 választási év Romániában. Egyelőre úgy tűnik, Tőkés pártja nem kapott zöld utat Budapestről az önálló, az RMDSZ-el szembeni indulásra. Ez azonban még nem jelenti automatikusan a pénzcsapok elzárást is.

Szerző

Obama védi akciótervét

Publikálás dátuma
2016.01.09. 06:33
Barack Obama a fegyvertartással kapcsolatos kérdésekre válaszolt a fórumon FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/AUDE GUERRUCCI
Összeesküvés-elméletek terjesztésével vádolta a fegyverlobbit Barack Obama. Az amerikai elnök péntekre virradóra ritka lakossági fórumot tartott Virginiában, a George Mason egyetem kampuszán, védelmébe vette a fegyvervásárlás korlátozását célzó, kedden bejelentett elnöki intézkedéseit.

Utoljára 2012-es újraválasztási kampányában vállalkozott arra Barack Obama, hogy élőben válaszoljon a választók kérdéseire, a virginiai fórumot a CNN szervezte. A csatorna az NRA vezetését is meghívta volna a találkozóra, a fegyverlobbi befolyásos szervezetének vezetője, Chris Cox azonban nem fogadta el a meghívást, az elnöki fórummal egy időben a konzervatív FoxNews csatornán bírálta Obama intézkedéseit.

A demokrata elnöknek 2016 az utolsó éve a Fehér Házban, s eltökélte, hogy tenni próbál valamit azokban a fontos ügyekben, amelyek terén hivatali ideje alatt nem sikerült előrelépést elérnie. A tavaly decemberi kaliforniai terrortámadás nyomán határozott arról, hogy – mivel a republikánus többségű kongresszussal nem jut dűlőre, saját hatáskörében próbál tenni valamit azért, hogy a fegyverek ne kerüljenek rossz kezekbe. Obama sokszor elmondta már, elnökként egyik legfájóbb kötelezettsége, hogy havonta, szinte hetente kell kondoleálnia egy-egy ámokfutó mészárlás miatt. Ma is csak könnyes szemmel tudja felidézni a Sandy Hook általános iskolában történteket: 2012-ben 20 első osztályos kisdiákot és hat tanárt mészárolt le egy zavart elméjű fiatalember a connecticuti Newtownban. Obama akkor Joe Biden alelnököt bízta meg azzal, hogy vizsgálja meg, mit tehet a kormányzat, de azóta sem sikerült előrelépni.

Az elnök a hét elején a Fehér Házban ismertette akciótervét a fegyvervásárlás szabályainak megszigorítására. Az elnöki intézkedések között szerepel, hogy a jövőben csak engedéllyel rendelkező kereskedők adhatnak el fegyvert, s akár az interneten működnek, akár fegyverbemutatókon árusítanak, mindenképpen kötelesek vásárlóik háttérellenőrzésére. Loretta Lynch igazságügyi miniszter levelet írt a szövetségi államoknak, hangsúlyozva a bűnügyi háttérinformációk megosztásának fontosságát. Az FBI is dolgozik azon, hogyan tehetnék hatékonyabbá az ellenőrzéseket, várhatóan napi 24 órában kérhető lesz a háttérellenőrzés, s ehhez többszáz új szakértőt vesznek fel. Az alkohol, dohány, fegyver és robbanószer ellenőrzésekben illetékes hivatal (ATF) költségvetését is megnövelik, külön iroda létesül az illegális internetes fegyverpiac felderítésére. A fegyverkereskedőket kötelezik, hogy jelentsék be szállítás közben eltűnt, ellopott árujukat. A kormányzat további 500 millió dollárt szán a mentális betegségekkel küzdő emberek gyógykezelésére. A társadalombiztosítás mentális betegekkel kapcsolatos adatait is áttekintik a jövőben a fegyvervásárlók háttérellenőrzésénél. Az engedély nélküli fegyverkereskedők büntetési tételeit is megnövelik, öt évet és 250 ezer dollár büntetést kaphatnak. Bezárnák a kiskapukat, így a jövőben a vállalatok, intézmények fegyvervásárlásaira is kiterjednek a háttérellenőrzések.

Obama a csütörtök esti (közép-európai idő szerint péntekre virradóra tartott) fórumon is többször leszögezte, nem kérdőjelezi meg az amerikai alkotmány 2. számú kiegészítését, maga is hisz a szabad fegyvertartás jogában. „Mindenki egyetért azonban azzal, hogy meg kell előzni, hogy fegyverhez jussanak olyan emberek, akik másokra vagy saját magukra veszélyesek lehetnek” – mondta.

Mintegy száz főt hívtak meg a vitára, a fegyvertartás szigorításának hívei és ellenzői egyaránt szót kaphattak. Obama a vitában visszautasította, összeesküvés-elméletnek minősítette az NRA vádjait, mint mondta, a fegyverlobbi szervezete félrevezeti az embereket, amikor azt állítja, a kormányzat valójában be akarja tiltani a fegyverhasználatot, el akarja venni az emberektől a fegyvereket. Obama rámutatott, hogy több mint 350 millió fegyver van magánkézben az Egyesült Államokban. Obama elismerte, neki személyesen soha nem volt fegyvere.

Az elnök a The New York Times számára írt véleménycikkben is védelmébe vette programját. Obama hangsúlyozta, nem kampányol olyan demokrata jelölt mellett, aki nem támogatja a fegyverhasználat korlátozását.

Chris Cox, az NRA vezetője a FoxNews műsorában úgy nyilatkozott, nincs miről párbeszédet folytatnia Obamával. „Bármennyit is beszél a háttérellenőrzések fontosságáról az elnök, ettől nem leszünk nagyobb biztonságban” – mondta Cox. Az NRA megkönnyebbült az elnöki intézkedések hallatán, a kongresszus jóváhagyása nélkül az elnök valójában csak korlátozott lépéseket tehet a fegyvertartás szigorításáért.

Szerző

Elege van Pekingnek a kis vezérből

Publikálás dátuma
2016.01.09. 06:31
Dél-Korea újra aktiválta a hangszórókat a határ mentén, az észak-koreai rezsimet bíráló adást sugároznak FOTÓ: EUROPRESS/GETTY I
Soha nem volt annyira rossz Észak-Korea és Kína viszonya, mint most. Kivált azután, hogy Phenjan negyedik nukleáris kísérletét is végrehajtotta. E tekintetben teljesen lényegtelen az, hogy a rezsim – ahogy maga állítja – a nagyobb erejű termonukleáris bombával hajtotta-e végre az atomkísérletet, vagy amint nemzetközi szakértők gyanítják, hagyományos nukleáris töltettel. Kína azonban nem engedi el Phenjan kezét, bár sok dobása már aligha lesz a kis vezérnek, Kim Dzsong Unnak.

Észak-Korea ugyan Kína legfontosabb szövetségese volt, s még ma is rengeteg szállal kötődik a szomszédhoz, Peking ma már úgy tekint „kistestvérére”, mint egy nagyon nem kedvelt rokonra. Nemcsak a pekingi kormányzatnak van elege a kis vezér, Kim Dzsong Un túlkapásaiból, hanem a kínai lakosságnak is. Egy a BBC World Service által még 2014-ben közölt felmérés szerint a megkérdezett kínaiak mindössze 20 százaléka alakított ki kedvező véleményt Észak-Koreáról, 49 százalék azonban nagyon nem kedveli az országot. Azóta, bár új adatok nem láttak napvilágot, aligha javult a sztálinista rezsim megítélése, sőt inkább rosszabbodhatott.

Kim Dzsong Un manapság mintha szándékosan cibálgatná az oroszlán bajszát. A harmadik, 2013-ban, majd a negyedik, e hét szerdáján végrehajtott nukleáris kísérlet nemcsak a belföldnek, illetve saját hadseregének volt üzenet, amellyel ismételten igazolni akarta, hogy továbbra is szorosan a kezében tartja a gyeplőt, Washingtonnak és Kínának is jelezni kívánta, ő aztán mindent megtehet, senki se szóljon bele az ő ügyeibe. Pedig Peking már körülbelül egy évtized óta arra kérlelte Phenjant, hagyjon fel atomprogramjával, mert minden szempontból ártalmas, ha az ország veszélyezteti a Koreai-félsziget, ezzel együtt a teljes térség stabilitását. Kim Dzsong Un hatalomra kerülése óta azonban Észak-Korea rá sem hederít a nagy testvér intelmeire.

Ennek az is oka lehet, hogy a kis vezér nem élte át az 1950-1953 közötti Észak- és Dél-Korea közötti háborút, számára már semmi jelentősége sincs annak, hogy országa, egyáltalán rezsimje fennállását valójában Kínának köszönheti, hiszen Peking katonai segítsége nélkül Kim Ir Szen birodalma hamar az enyészetté vált volna. Tudvalévő, hogy a koreai háborúban kínai „önkéntesek” vettek részt. Mintegy 3 millióan harcoltak az észak-koreaiak oldalán. A háborúban hozzávetőleg 180 ezer kínai katona vesztette életét. Peking emellett hathatós anyagi támogatást is nyújtott a testvéri országnak.

Jóllehet a hatvanas évek első felében Észak-Korea még jobb gazdasági helyzetben volt a déli szomszédnál, ezt elsősorban nem Kim Ir Szen remekbeszabott gazdaságpolitikájának, hanem Kína hathatós támogatásának köszönhette. 1961-ben pedig barátsági szerződést is kötöttek egymással, amelyben Kína garantálta, hogy Észak-Korea esetleges megtámadása esetén azonnali katonai segítséget nyújt szomszédjának. Ezt a megállapodást kétszer, 1981-ben és 2001-ben is meghosszabbították húsz-húsz évvel. Kíváncsian várjuk, hogy Peking 2021-ben is hajlandó lesz-e a hosszabbításra.

A pusztító, 1994-1998 közötti észak-koreai éhínség idején, amikor a legvisszafogottabb becslések szerint is negyedmillióan vesztették életüket az alultápláltság következtében, Kína bejelentette, korlátlan támogatást nyújt az országnak.

Peking a későbbiekben más tekintetben is fontos szereplője volt az észak-koreai történéseknek, hiszen 2003 óta tagja a phenjani rezsim nukleáris programjáról szóló hatpárti egyeztetéseknek. Ez azért fontos mérföldkő, mert ezáltal Kína is lényegében felelősséget vállalt arra, hogy ráveszi Phenjant atomprogramjának leállítására. Noha ez mindmáig nem sikerült, hiszen 2006-ban, majd 2009-ben is föld alatti nukleáris tesztet hajtott végre az akkor még a „kedves vezér”, Kim Dzsong Il fémjelezte sztálinista rezsim, Peking és Phenjan kapcsolatát ez még nem befolyásolta döntően negatívan. Olyannyira, hogy 2009-ben Hu Csin-tao kínai elnök az évet „Kína és Észak-Korea barátsága esztendejének” minősítette annak kapcsán, hogy hatvan évvel korábban létesítettek diplomáciai kapcsolatokat.

Kim Dzsong Il 2011 végén bekövetkezett halála azonban gyökeres változást idézett elő a két állam viszonyában. Kim Dzsong Un időnként úgy viselkedik, mint egy akaratos kisgyerek, aki még hangosabban üvölt, ha rászólnak a szülők. Peking többszöri kérése ellenére Észak-Korea 2013. február 12-én végrehajtotta nukleáris kísérletét, amit Kína már nagyon nehezen tűrt el. Első ízben fordult elő, hogy az ország meglehetősen keményen, nyíltan bírálta Phenjant az atomteszt végrehajtása miatt. Csang Csie-csi kínai külügyminiszter kijelentette, határozottan ellenzi a nukleáris kísérlet végrehajtását, s hazája álláspontjáról személyesen tájékoztatta az észak-koreai nagykövetet.

A viszony lassan, de biztosan rosszabbodott, s ebben az is szerepet játszott, hogy Peking számára egyre fontosabb kereskedelmi partnerré lépett elő Szöul. 2013. május 5-én aztán a phenjani haditengerészet túszul ejtett egy kínai halászhajót, s 100 ezer dollárt követelt a 16 fős legénység elengedéséért. Ez a lépés egyfajta bosszú volt a kis vezér részéről, mert Kína az atomrobbantás végrehajtása után megszavazta a Phenjannal szembeni büntetőintézkedéseket. A szankciók értelmében megtiltották az észak-koreai diplomaták számára nagyobb összeg átvitelét más országokba. Ez azért érintette érzékenyen Phenjant, mert így kerülte meg rendszeresen azt a már érvényben lévő szankciót, amely szerint a világ bankjai nem hajthatnak végre közvetlen tranzakciókat az észak-koreai pénzintézetekkel.

Kína ugyan sokáig sportot űzött az ENSZ Észak-Koreával szembeni büntetőintézkedéseinek kijátszásából, hogy ezúttal komolyan gondolja, azzal igyekezett igazolni: 2013. május 7-én a Bank of China, illetve más kínai pénzintézetek is felfüggesztették az észak-koreai külkereskedelmi bank számláit.

A New York Times 2014 decemberében megjelent cikkében úgy foglalt állást, hogy ez a viszony elérte a mélypontot. Kína ugyanis már sokkal jobban megbízik Dél-Koreában, mint Phenjanban.

Phenjan nagyon sokat kockáztat a kínai viszony veszélyeztetésével. Észak-Korea Kína nélkül nyilvánvalóan életképtelen lenne. Ha Kína elzárná az olajcsapot, csökkentené az élelmiszer-szállításokat, vagy teljesen visszafogná a befektetéseket, összeomlana a phenjani rezsim, amely az export és az import 60-80 százalékát a nagy testvérrel bonyolítja le. Pekingnek viszont azért fontos, ne engedje el a Kim dinasztia legifjabb tagjának a kezét, mert a térségben szüksége van egy vele szemben nem ellenséges országra. S nem mellékes az sem, hogy a számítástechnikához elengedhetetlen nyersanyagokat hoz be Észak-Koreából, viszonylag jó áron. Ettől függetlenül Peking számára elenyésző az a gazdasági haszon, amit Észak-Koreától várhat: Pekingnek a 82. (!) legfontosabb gazdasági partnere volt Phenjan egy 2009-es becslés szerint.

Geopolitikai okokból sem akar Kína keményen fellépni szomszédja ellen. Peking számára riasztó forgatókönyv lenne, ha az észak-koreai rezsim összeomlása után menekültek százezrei akarnának Kína területére jutni.