Mohamed koporsója

Úgy lebegteti a fejünk felett a KDNP a világ legbornírtabb népesedéspolitikai javaslatát, mint ahogyan a szólás tartja a Próféta koporsójáról. Legutóbb, amikor napvilágra került a szingli-adó ötlete, gyorsan visszakoztak, mondván, ez nem is tőlük való, meg ha az is volna, akkor sem gondolnák komolyan. Néhány napig rötyögtünk ezen, ha szóba került a javaslat, de aztán lapoztunk. Nem hittük el a Harrach-legényekről, hogy egy ilyen öngyilkos ötletet megpróbálnak átverni a fideszes haverokon. De kiderült, fogalmunk sincs a bigott-keresztény-ősmagyar politikusok gondolkodásmódjáról.

Aztán a minap napvilágra került annak a korábbi dolgozatnak egy részletesebb szövege, még rejtőjenőibb ötletekkel. Az, hogy valamiféle gyermektelenségi adó elképzelését csócsálja a minipárt - ha nem nevezik szingli-adónak -, még rendjén volna, tárgyalási alap lehetne, van ilyen Európa más országaiban is. Az egyetemista lányok párkeresési támogatása már a humor kategóriájába tartozik, az is kész röhej volt, amikor pár éve "párkereső táncos délelőttöt" rendeztek a Millenárison.

A csúcs azonban a 10 fősnél nagyobb munkahelyeken létesítendő népesedési megbízott kötelező alkalmazása lenne. Ennek kétféle lehetőségét látnám: egy fiatal, jó vágású fiatalembert kellene felvenni, aki hivatalból gondoskodna a munkahelyén dolgozó nők megfelelő népesedéspolitikai „hozzáállásáról”, vagy idős nyugdíjast alkalmaznának, aki addig dumálna a népesedéspolitikáról a hölgyeknek, amíg gyereket nem beszélne a hasukba.

Most megint azt mondják, vaklárma az egész. Röhögünk, csak nehogy aztán sírjunk!

Szerző

(B)Irodalmi Orbán

Tényfeltáró újságíró legyen a talpán, aki megtalálja a legújabb orbáni bon mot eredetét. A politikai legenda szerint – amit eddig senki sem cáfolt – a miniszterelnök a főpolgármesterrel történt, még elmúlt év végi találkozóján azt találta mondani, hogy számára Budapest nem matematikai, hanem irodalmi kérdés. Magam is próbáltam utánaeredni az interneten, hátha van a kijelentésnek valami dakota eredete, netán – horribile dictu – irodalmi előzménye, de eleddig ilyennek nem találtam nyomát. Így aztán azt kell gondolnom, hogy a gondolat originális Orbán szülemény. (Most ne foglalkozzunk azzal, hogy a négy jelenlévő szereplő, azaz Orbán, Tarlós, Kocsis Máté és Rogán, közül ki szivárogtatta ki és tette közkinccsé az új frazeológiát, maradjunk annyiban: jól tette.)

Szóval itt van ez a matematika, meg irodalom, keresem az összefüggést, magyarul az értelmet, mit is akart mondani a kormányfő, de nem találom. Azt persze nem hihetem, hogy Orbán maga sem tudta mit akar ezzel kifejezni, de még azt sem, hogy pusztán egy hirtelen jött ihlettől vezérelve jött ki a száján. Akkor viszont üzenni akart valamit, de vajon kinek és mit? Tarlósnak, hogy nem elég művelt, olvasson többet és ne próbáljon vele a számok nyelvén beszélni Budapestről? Esetleg a matematika tanároknak; meg s próbáljanak fellépni a kormány oktatáspolitikája ellen, nekik itt, legalábbis Budapesten, nem terem babér? Vagy épp az írótársadalomnak, egyfajta felszólításként, hogy tudniillik itt volna az ideje: alkossanak remekműveket a gyönyörű magyar fővárosról? (További lehetséges megfejtéseket "Felcsút közel van" jeligére a kiadóba).

Addig is: itt állunk értetlenül, megfejtő kód nélkül, miközben jó lenne tudni, hogy túl a matematikán és túl az irodalmon, mi lesz Budapesttel, mi lesz a „közösségi” közlekedéssel, mi lesz az agglomerációval, de az sem mellékes, mi lesz Tarlós Istvánnal? (És most nem arra gondolok, hogy vajon tényleg elindul-e a következő választáson vagy sem?)

De tudják mit, tegyük félre ezeket a kérdéseket, hadd rögzítsek itt és most csak annyit: számomra Budapest nem mentálhigiéniai kérdés. Ez ugyan nem egy bon mot, de talán érthető.

Szerző
Németh Péter

Gyanús szabadság

Erre biztosan ráharap egy boszorkánymúzeum. Budapesten kettő is van, az egyik a hatodik kerületben, a másik a nyolcban. Bár tudjuk, hogy misztikus események bárhol előfordulhatnak, néha mégis tágra nyitjuk a szemünket, amikor meghalljuk őket s csodálkozunk, hogy mire képes a fantázia.

Mint a minap is, Székesfehérváron. Egyik ismerősöm nagymamája együtt élt az anyósával, mind a két nő egyedül maradt amikor a férjeik másvilágra költöztek. Eleinte jól megfértek egymás mellett, együtt főztek, együtt végezték a ház körüli teendőket, együtt termelték a kiskertben a zöldségeket, ápolták egymást, mikor betegek lettek. Évekig ment ez a kedves "lányom-mama" viszony, ám egyszer csak mintha gombnyomásra történt volna, egyik napról a másikra vége szakadt. Bár mindkettejük megette már a kenyere javát, ezután nem tudtak egymás mellet élni, nem volt egy jó szavuk egymáshoz, ahol tudtak csak ártottak a másiknak. Végtelen gyűlölet alakul ki köztük.

Decemberben meghalt az anyós, a nagymama imát mondott érte a templomban, de közben fellélegzett. Annyira, hogy elköltözött a másik szobába, kicseréltette az ágyát, szőnyeget, függönyöket vett, szívta magába a "szabadságot". Mindez eltartott néhány napig, azonban az anyós temetése napján, megjelent az ablakban egy ismeretlen macska és rémülten betekintett. Ha becsukták a zsalugátert, a macska megjelent egy másik ablakban, ha ott is elhúzták a függönyt, megjelent a harmadikban, s főleg alkonyatkor jelentkezett a rémült tekintetével. Ráadásul a nagymama kitalálta, hogy olyan a macska szőrméje, mint az anyós bundája volt, ami már annyira megkopott, hogy csak otthon használta, amikor kiment téli reggeleken a kertbe, hogy elsöpörje a havat. Kidobták az ócska bundát, de a macska "visszavette" nem tágított, ott volt minden este és nem hagyta a nagymamát nyugodni, aki már éjjel sem tudott aludni. Néhány napra a kórházba is került, de amikor hazajött, aznap este megint ott volt a macska. A hozzátartozók tettek a pontot a történet végére: egyik barátjuk Nyíregyházára utazott s megkérték, vigye el a cirmost s tegye le az önkormányzat elé, hátha valaki befogadja ebben a dermesztő hidegben. De ha a "szállítónak" humora van, az is lehet, hogy nemsokára megjelenik ismét az ablakban az "anyós".

Volt már ilyen esetem, amikor az előző házban laktunk. A szomszéd néni sietve szedte a lábát, de még a köszönésemet se fogadta, annyira sietett. "Ne haragudj, addig-addig kávézgattam a barátnőmmel, hogy elfelejtettem, hogy nem adtam még enni a Gyulának...." Nem is tudtam, hogy férfi is van a házban, mondtam, mire ő így válaszolt..."Volt! A Gyula bácsi, a Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott, mint főmunkatárs, de két éve meghalt és a temetése napján a konyha ablakomban költözött egy gerle, nem tágít onnan és folyton éhes... Folyton éhes, mint ahogyan ő is "élő korában" folyton reggelit, ebédet meg vacsorát követelt. Megyek Gyulám, nehogy máshova költözzél!"

A babonás december után a január a megvilágosodást hozza magával, minél több napfény ér el bennünket, annál tisztább lesz az agyunk. Hess cicus, hess galamb!

Szerző
Szigeti Piroska