Macedónia szerepe mostanság egyre inkább felértékelődik az Európai Unió számára a menekültválság miatt. A menekültek egy jelentős része az országon keresztül halad az EU területére. A menekültáradat hatására Szkopje a héten bejelentette, hogy lezárja határait. Az intézkedést ugyan részlegesen felfüggesztették, de csak azokat engedték át, akik azt közölték, hogy Németország vagy Ausztria a célpontjuk.
Macedónia stratégiai szerepe miatt tehát igen fontos Brüsszel számára, ezért nem mellékes az EU-nak, hogy mennyire stabil az országban a belpolitikai helyzet. Az uniós közvetítés ellenére még stabilitásról szó sincs. A szociáldemokraták szerint túl korai lenne április 24-én megrendezni az idő előtti voksolást. A párt a jelenlegi erőviszonyok mellett a párt valószínűleg ismét vereséget szenvedne, így abban érdekelt, hogy minél későbbi időpontban rendezzék meg. A mostani erőviszonyok közepette nehéz elképzelni azt, hogy az országban szabad és demokratikus voksolást rendezzenek. A kormánypárt, a VMRO-DPMNE ugyanis a társadalom minden szegmensére rátette a kezét, nem biztosította a hatalmi ágak szétválasztását, így semmilyen garancia sincs arra, hogy a választási eredmény a valós adatokat tükrözze. Az SDSM egyik képviselője elmondta, hogy pártja nem fogad el olyan voksolást, amelyen nem garantálják a sajtószabadságot, illetve nem frissítik a jelen formájában csalásra is lehetőséget adó választási listákat. További hetven szervezet is csatlakozott ehhez a véleményhez, s független választási szakértők szintén annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a független voksolás megtartása csak álom, hiszen kizárt, hogy a választás szabadságát biztosító reformokat eddig sikerüljön elfogadni.
A törvényhozás mindenesetre hétfőn döntött saját feloszlatása mellett, s ezzel lehetőség nyílt az idő előtti voksolás megrendezésére. A törvényhozás feloszlatásáról szóló határozat február 24-én lép életbe.
Macedónia képtelen kikecmeregni a belpolitikai válságból. A krízis kulcsszereplője Nikola Gruevszki, aki múlt hét péntekjén lemondott ugyan miniszterelnöki megbízatásáról, de előre borítékolható: visszatér még a kormányfői székbe, s a háttérből továbbra is ő irányít majd. A lemondott miniszterelnök megosztó személyiség. Ugyan jelentős fejlesztéseket vitt véghez a fővárosban, Szkopjéban, ám sokan azzal a váddal illetik, hogy megalomániás, a nacionalizmust szító projektekre költi az állam pénzét. A miniszterelnök által fémjelzett kormánypárt, a jobboldali VMRO-DPMNE több száz millió eurót költött nagyszabású tervek megvalósítására. A megbízásokat olyan cégek kapták, amelyek közel állnak a kormányhoz. A sajtó azonban nem tiltakozott, a lapok nagy része ugyanis szintén a kabinet befolyása alatt áll. Az elmúlt években olyanra is volt példa, hogy a kormánnyal szemben kritikus újságírókat valamilyen magyarázattal letartóztattak.
Az állami médiahatóság tagjainak nagy részét a kormány nevezi ki. A testületnek nagy hatalma van, hiszen dönthet a sugárzási engedélyek meghosszabbításáról, vagy éppen elutasításáról. A kabinet módszereire jellemző, hogy 2011-ben befagyasztották az A1 ellenzéki csatorna bankszámláit, adócsalásra hivatkozva. Több ellenzéki párt tiltakozásul kivonult a parlamentből.
A kormány mindenre ráteszi a kezét, amit csak elér. Gruevszkit sokan despotizmussal vádolják, s azzal, csak azért írt ki 2011-re előrehozott választást, hogy még tovább stabilizálja hatalmát. Ugyanakkor már a 2008-as választás után is hallani lehetett olyan hangokat, amelyek szerint szabálytalanságok sora történt.
Tavaly februárban aztán Zoran Zaev, a Macedóniai Szociáldemokrata Unió (SDSM) elnöke, azzal vádolta meg Grujevszkit, hogy újságírók, papok, ellenzéki politikusok lehallgatását rendelte el. Azt közölte, hogy a miniszterelnök és a hírszerzés vezetője, Szaso Mijalkov irányították az aknamunkát (utóbbi már időközben lemondott). Az ellenzéki vezető szerint „legalább” négy éven keresztül összesen 20 ezer embert hallgattak le. Mint mondta, ilyen kiterjedt lehallgatást csak a hivatalos hírszerzés szervezhet meg.
Később újabb bizonyítékokat tárt elő sajtóértekezletén a szocialisták vezetője. Egy dossziét lobogtatva azt közölte, igazolni tudja, a kormányzat rendszeresen nyomást gyakorol az igazságszolgáltatásra, s az egyes ítélethozatalok előtt egyeztet a bírákkal. Zaev további néhány héttel később több olyan felvételt tett közzé, amelyekből az is erőteljesen valószínűsíthető, hogy a kormány csalt a 2014-es parlamenti választások során. A kormány erre úgy reagált, hogy a hangfelvételeket „külföldi titkosszolgálat” vette fel, s semmi törvénytelenséget sem bizonyítanak. Szkopje tavasszal felvonulási tereppé vált. Hol az ellenzék, hol a kormánypárt hívei vonultak az utcára. Miután polgárháborús helyzet kezdett kialakulni, az EU is bekapcsolódott a rendezésbe, visszafogottságra intve a feleket.
Június elején úgy látszott, hogy az EU közvetítése sikerrel járhat, s sikerül megállapodni az idő előtti voksolásról. Az újabb, június 11-én megtartott egyeztetést azonban nem koronázta siker, s egyre valószínűbbnek tűnt, hogy képtelen a kompromisszumra a kormány és az ellenzék. Júliusban aztán mégiscsak sikerült megállapodni a válságból kivezető megoldásról. Johannes Hahn bővítési biztos jelentette be, hogy a pártok, a Gruevszki által fémjelzett VMRO-DPMNE, Zaev szociáldemokratái, valamint a két albán tömörülés, az Ali Ahmeti által vezetett DUI, illetve Menduh Thaci DPA-ja megegyeztek az idő előtti voksolás részleteiben.
Az akkori kompromisszum értelmében az előrehozott 2016-ban rendezik meg. Előtte azonban száz nappal, 2016. január 15-től azonban ideiglenes kormányt hoznak létre, amelynek élén már nem Gruevszki áll.
Úgy tűnt, minden a tervek szerint halad, ám a VMRO-DPMNE csak látszólag tartotta magát a megállapodás pontjaihoz. Valójában továbbra is megőrizte pozícióit a hatalomban, igazi kompromisszumot nem kívánt tenni az ellenzéknek. Múlt vasárnap aztán úgy látszott, kudarcba is fullad az uniós közvetítés, miután nem sikerült megállapodni Johannes Hahn uniós biztos jelenlétében sem az idő előtti voksolás részleteiről.
Olyan helyzet alakult ki, amelyből már az EU-nak sem lesz könnyű kiutat találni. Gruevszki ugyanis mindenáron a hatalomban maradna, s az áprilisi választás meg is felelne érdekeinek. A szociáldemokraták számára viszont túl hamar jönne a megmérettetés. Így nem kell különösebb jóstehetség annak megjövendöléséhez, hogy a balkáni országban 2016 is a válság esztendeje lesz.
Olyan értékelések is megjelentek, hogy a macedón válság újabb fejezete az EU diplomáciai erőfeszítéseinek kudarcát jelenti, az Európai Bizottság nem mérte fel kellőképpen, milyen mély a társadalmi szakadék az országban. Félő, hogy Brüsszel olyan – fogalmazzunk így – pragmatikus politikát folytat majd, mint Törökország esetében. Az EU szemet hunyt a török jogsértések felett, s együttműködést kezdeményezett Recep Tayyip Erdogan elnökkel a menekültválság megfékezésére. Valami hasonló lehet Macedóniával is. Elfogadja az áprilisi választást, Gruevszki, illetve pártja pedig megígéri, feltartóztatja a menekülteket.