Érdemes elgondolkoznia azon, vajon mit is jelez az, ha a különböző, Magyarország által is aláírt és kihirdetett nemzetközi szerződésben és a jogrendszer alapjait meghatározó alaptörvényben foglaltak megszegése nem jár következményekkel. Érdemes, hiszen ahol nincs jogbiztonság, ott nem csak a gyermek nincs biztonságban. Ott nincs biztonságban senki sem.
Gondolatok a gyermeki jogokról
A jogbiztonság kérdésén való elmerengés nem csak azért aktuális, mivel sokan gondolják úgy, a gyermeknek életkora miatt nincsenek, nem lehetnek jogai, s a gyermek fejlődéséhez, emberré válásához éppenséggel jól jön egy "makarenkói" pofon. Aktuális a gondolkodás azért is, mivel a hatalom éppen azt tervezi, hogy felhatalmazza önmagát jogaink felfüggesztésére. Felhatalmazza önmagát arra, hogy bárkinek szabadon összekösse a kezét, beragassza a száját.
A napokban nyilvánosságra kerül eset kapcsán "csupán" arra a kérdésre kell megkeresni a választ, van-e olyan emberi jog, amellyel összeegyeztethetetlen a fent leírt magatartás? Ha a válasz igen, akkor elégséges a gyermek helyzetét tisztázni, megilletik-e az emberi jogok.
Először nézzük a gyermek helyzetét, amelynek megértéséhez érdemes segítséget kérni attól az Alkotmánybíróságtól, amelyik még fontosnak tartotta, hogy az államhatalom ellensúlya legyen. "Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a gyermeket megilletik az alapjogok. A gyermek az alapjogokat, mint mindenki más azokkal a feltételekkel gyakorolhatja, amelyeket az egyes jogterületek számára előírnak. Ahol a törvények nem szabályozzák a kis- és fiatalkorúak joggyakorlását, esetről-esetre kell megvizsgálni, hogy a gyermek mely alapjogokat milyen vonatkozásban gyakorolhatja saját maga, illetve ki gyakorolhatja nevében és érdekében. A gyermekvoltára tekintettel a gyermek sem zárható ki az alapjogok egyes területeiről teljesen. A gyermek alapjog-gyakorlásának lehetősége a joggyakorlás következményeit átfogó döntési képessége kibontakozásával együtt a növekvő korral egyre szélesebb lesz. [39/2007. (VI. 20. ÁB. h.]
Gondolatok az emberi méltóságról
Vajon milyen jog sérülhet azáltal, hogy valakinek "csak úgy" egy másik embertársa összekötözi a kezét, beragasztja a száját? Az ember legfontosabb joga, az a jog, amely az emberi létből ered! Minden embernek vele született joga van az emberi méltóságra. Ez mit jelent? Az Alkotmánybíróság álláspontja ebben a kérdésben is egyértelmű és világos: "Az emberi méltósághoz való jognak két funkciója van. Egyrészt azt fejezi ki, hogy van egy abszolút határ, amelyen sem az állam, sem más emberek kényszerítő hatalma nem terjedhet túl, vagyis az autonómiának, az egyéni önrendelkezésnek egy mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva - a klasszikus megfogalmazás szerint - az ember alany maradhat és nem válik eszközzé vagy tárggyá... A méltósághoz való jog másik funkciója az egyenlőség biztosítása. Ez egyben azt jelenti, hogy a méltóság oszthatatlan és redukálhatatlan, azaz az emberi státus minimális feltétele, amely tehát egyetlen embertől sem vehető el. [23/1990 (X. 31.) Miután az emberi méltóság része az önrendelkezés joga, az önrendelkezésnek pedig része, hogy valaki döntsön arról mi történjen vele, mi történjen a testével. Ezért önkényesen, beleegyezés nélkül, senki nem érintheti meg másnak a testét, mivel ezzel megsérti az illető emberi méltóságát. Különösen igaz ez az állítás akkor, ha ennek a cselekedetnek célja a büntetés, a megtorlás.
Még súlyosabb a helyzet, ha mindez mások előtt történik, megleckéztetés céljából, mivel ez még megalázó helyzetbe is hozza a sértettet.
Az óvodai csoportban megkötözött, szájzárral ellátott gyermeknek az óvónő többszörösen és súlyosan megsértette az emberi méltóságát. Ez a cselekmény ellentétes több nemzetközi egyezmény előírásaival, az alaptörvényben foglaltakkal, és a pedagógus kötelezettségeit meghatározó törvényi rendelkezésekkel. Az alaptörvény II. cikke szerint ugyanis az emberi méltóság sérthetetlen. Sérült azonban az alaptörvénynek a megalázó bánásmód tilalmára vonatkozó rendelkezése is. Az alaptörvény III. cikke kimondja: senkit nem lehet megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. Hasonló rendelkezés található az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményben: „Senkit nem lehet kínzásnak vagy embertelen, megalázó bánásmódnak, vagy büntetésnek alávetni.” [EJASZV. 3. cikk.]
Az emberi méltóság védelméből eredően a köznevelés intézményében nem alkalmazható semmilyen okból, semmilyen indokból és semmilyen formában olyan fegyelmezési eszköz, amely a gyermeket, a tanulót megalázó helyzetbe hozza.
Nincs lehetőség arra, hogy az óvodába, iskolába, kollégiumba járó gyermekkel, tanulóval szemben a testi fenyítést vagy a testi erőszakot bármilyen formában alkalmazzák. A megalázó bánásmód azonban sokkal szélesebb ennél a körnél. Tiltott a gúnyolódás, a lelki „ráhatás”, a közösségből való kizárás, a megfélemlítés, stb. Minden közoktatási intézménynek ismernie kell a Gyermek jogairól szóló egyezményben található rendelkezéseket, amelyek arra kötelezik az egyezményben részes államokat, így a Magyar Köztársaságot is, hogy gondoskodjon arról, a gyermeket ne lehessen sem kínzásnak, sem kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni. [EJASZV. 37. cikk.]
Számos olyan alkotmányos jog van, amely sok esetben sérül a köznevelés rendszerében. Ezek közé tartozik az egyenlő bánásmód követelménye, a véleménynyilvánítás joga, a magánélethez való jog. Az is bizonyos, hogy a gyermeket, a tanulót az óvoda, az iskola, a kollégium személyes szabadságában nem korlátozhatja. Ezek a tilalmak akkor is léteznek, ha a köznevelés rendszerét szabályozó jogszabályok nem szólnak róluk. A kihirdetett nemzetközi szerződések, így a Gyermek jogairól szóló egyezmény megtartása minden pedagógus számára kötelező. Nem szabad, nem lehet elnézni a gyermeki jogok sérelmét.
Az alaptörvény XVI. cikke deklarálja a gyermek jogát a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. A köznevelési intézmények és az ott dolgozók helyzete világos. A köznevelésről szóló törvény szerint az intézmények ellátják a gyermek, a tanuló felügyeletét, melynek része a testi épségének megóvása és erkölcsi védelme. A köznevelésről szóló törvény egyértelmű: a gyermek, a tanuló nem vethető alá testi, lelki fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak, védelmet kell számára biztosítani a fizikai és a lelki erőszakkal szemben. A pedagógus köteles a gyermek, a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartani.
Gondolatok a zsarnokságról
Az, hogy a gyermek emberi méltóságát a pedagógus megsértette, nehezen vitatható. Az, hogy ez a jogsértés mennyire súlyos és milyen következményekkel járjon, a bíróságnak kellett volna kimondania. A bíróságnak, mert a gyermekek jogainak "tisztázása" igényelné ezeknek a helyzeteknek az igazságszolgáltatás által történő megítélését, értelmezését. Védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben. Az ügyészségre - a jelen ügy kapcsán - kár is több szót vesztegetni. Szövegértési problémáikat a költő szavai világossá teszik: "Hol zsarnokság van,/ ott zsarnokság van".
